2010. február 24., szerda

KÖR-kép


Egy régi kép a KÖR farsangi készülődésről. Elmaradt a szokásos farsangi bál, úgysem tudtunk volna menni, teljesen leköti az energiánkat a veresi ügyek rendezése.

Gondolatban azért tervezgetem a Nagymama-KÖR-t.
Lolával már voltam múzeumban, és ezt még szeretném továbbfejleszteni.
De most óvodába készülődik, elő kell szedni a ruhás zsákot, tornaruhát, és cseresznye jelet rajzolni mindenbe.
Óvodás lesz az elő unokánk!

2010. február 22., hétfő

Hárman együtt!

Már megint beteg vagyok, és csak fényképen nézegethetem az unokáimat, szerencsére Lolával már telefonon is beszélgethetek!
Milyen csodálatos volt csütörtök este, együtt voltunk a három unokánkkal! Gusztit beletettük a mobil ágyba, így nem férhettek hozzá a nagyobbak, akik már jól eljátszottak egymás mellett. Ivánka jól tűri Lola öleléseit, élvezi is. Valószínűleg Lilla is hozzájárult a zongorázásával a nyugodt hangulat kialakításához.
Szépen lefektettük mind a hármat, el is aludtak. Pénteken is tündérek voltak együtt, de állandóan szemmel kellett tartani őket. És nyárra várjuk a negyedik unokánkat!
Néhány fénykép készült is, de az egészet videóra kellene venni, mert nem lehet szavakkal érzékeltetni milyen bájos, amikor a három éves kislány előzékenyen kinyitja a 11 hónapos unokatesónak a zárókorlátot, s ő boldogan tipeghet a konyhába a tiltott dolgokhoz.
Arról sem készült fénykép, hogyan ül Ivánka Nagypapa ölében és nagykanálból szürcsöli a levest.
Sajnálom, hogy nem lehet egyszerre élvezni és megörökíteni ezeket a pillanatokat.
Talán ha egy- két mondatot leírok, később jobban felidéződik.

2010. február 17., szerda

Babázás és Mamázás

Milyen sok a hasonlóság a kisgyermekek és az idősek gondozásában! És mennyire más!
Most ezen töröm a fejem, hogyan oldjam meg a lehető legjobban.

2010. február 14., vasárnap

Ivánka tipeg

Újra unokázhatok!
Már sokan leírták milyen csodálatos látvány egy járni tanuló baba, ha pedig az a tíz hónapos kisfiú éppen az unokánk, az már szinte leírhatatlan érzés. Hiába történt ez már meg az első unokánkkal is, ez újra egy nagy csoda! Napról-napra látni a fejlődést, szemmel is kell tartani őket, mert azonnal felfedezik azt a tárgyat, amit elfelejtettünk előlük biztonságosabb helyre tenni. Valahogy a fontos tárgyak nagymama korra jelentőségüket vesztik, büszkén mosolygunk rajta, ha egy tárgyat egyik kedves unokánk darabokra szed, nem is értjük miért féltettük annyira annak idején gyermekeinktől.

2010. február 8., hétfő

Lola korcsolyázik és síel

http://picasaweb.google.hu/agota.kekesi/Hoki2009#5340952689897083730

Áginak köszönhetően nézegethetjük Lolát ahogyan korcsolyázott és síelt a hétvégén Budakalászon.
A családi összefogásnál nincs csodálatosabb!