Köszönet a lelkes nagynéninek, Lillának

Milyen jó is ez a blog! Ez a legegyszerűbb módja, hogy a szülők láthassák, milyen jól telik az idő a nagyszülőknél. Természetesen ezek a képek Lilla, a lelkes nagynéni közreműködésével jöhetnek csak létre, mert "Erzsike nagymama" ilyenkor se lát, se hall, csak játszik az unokákkal.
Milyen jó a sok régi játék, csak előveszem a szekrényből, és már vígan játszhatnak is vele. Lola már azt is tudja melyik játék kié volt eredetileg. Már egy-két játékot Ivánka és Gusztika is kap, de még mindig minden Loláé.

Vivikét vendégül látjuk

Már Guszti is kommunikál.

Miért jó az unokázás?

Mert a gyermeknevelés apró-cseprő dolgai a szülőket terheli, s a nagyszülők alig várják azokat a pillanatokat, amikor csak unokázhatnak. Minden házimunkát el lehet előtte végezni, vagy el lehet halasztani, így teljes figyelmünket rájuk szentelhetjük. Figyelhetem az arckifejezésüket, a tekintetüket és komolyan elmagyarázom a helyzetet, miért mennek el egy kicsit a szülők, és mi jól fogjuk magunkat érezni azalatt az idő alatt. S valóban ez így is történt számtalan esetben, mind a három unokánkkal. Egyre inkább az a gyanúm, igen hamar megértik a helyzetet.
Tegnap a 3 és fél hónapos Guszti egy jó kis alvás után már nem akart az ágyban maradni, mikor felvettem már nem büfizett, de még nem lehetett éhes. Valószínűleg az anyukája után vágyakozott, mert nyafogott a karomban is. Kértem a közel 3 éves nővérkéjét, magyarázza el öcsikéjének, hogy nem kell szomorkodnia. Lola ezt jó hangosan meg is tette, szinte kiabált. Gusztit ez nem zavarta, sőt kedélyesen mosolygott nővérkéjére, s attól kezdve szépen elnézelődött. Megnyugodott.
Ma pedig Ivánka járt a kedvemben. Gyorsan elrobogtam a piacra és összevásároltam mindent, amit főzni lehet egy 8 hónapos babának. S el is kezdtem a szokásos húslevesbe mindent bele zöldséget, na és sütöttem közben egy kis tököt is.
Még nem készült el a leves, amikor Ivánka nyugtalankodni kezdett, és elmondta a három "szóra emlékeztető szövegét", amit mostanában emlegetni szokott. "apa, anya, baba" Ezt olyan vágyakozóan, az ajtó felé tekintgetve mondta, hogy azonnal éreztem nem ülhetek tovább mellette a földön, félbe kell szakítanom az önfeledt gyönyörködést, azonnal ennivalót kell varázsolnom. Szerencsére a tök már megsült, egy banán és egy reszelt alma hozzáadásával finom turmixpépet készítettem. Az asztalnál az etetőszékben nagyon jól érezte magát, és miközben szemügyre vette a konyha és az étkező apró-cseprő dolgait a gyümölcsvarázst jóízűen befalta az utolsó falatig. Azután tisztábatevéskor a jól bevált felhúzható muzsika vonta el a figyelmét arról, hogy elmásszon a pelenkázóról. Láttam a szemén, hogy álmos, de nem vágyott a kiságyba. Szépen elmagyaráztam, hogy jó lesz neki, ha leteszi a kis fejecskéjét, és megpróbál elaludni. Nagy együttérzéssel mellé ültem és simogattam a hátát, és tartottam a szivacs ágybetétet, amit maga alá akart gyűrni. Két percnél nem tarthatott tovább és már el is aludt. Ezt most azért írom le, mert kicsit izgultam hogyan jövünk ki egymással, de úgy érzem mintha tudatosan együttműködnének velem az unokáim, mert megsajnálnak, hogy én nem tudom olyan jól a szokásokat, mint anya, apa, s ezért segítenek nekem. Ha már kénytelenek velem lenni, akkor legalább hozzunk ki a legtöbbet a dologból. Ez többnyire sikerül is, ezt látom az arcukon, amikor megjelenik anya, apa, mert annál nagyobb öröm azért nincsen, mikor végre újra együtt a család.

De kár!

Remélem nem marad el a közös adventi sütögetés, egyenlőre én vagyok beteg, nem látok a náthától és nincs hangom, nem láttam már két hete az unokáimat, nem gondoltam volna, hogy ennyire tudnak hiányozni.
Lemaradtunk az iskolai Télapóról is, pedig annyira élvezem, amikor megcsodáljuk egymás gyermekeit, unokáit. Úgy vártam Lola mit szól a Mikuláshoz, már ő a nagylány a családban. Tavaly még sírt, nem akart odamenni a csomagjáért sem, pedig az ennivalót már akkor is nagyon szerette.
Nem mehettünk a brigádvacsorára, pedig annyit törtem a fejem milyen alakú tortát készítsünk az ünnepeltnek. Az ötlet gyakran az utolsó pillanatban szokott kipattanni. A legközelebbi találkozóra azért pótolni fogjuk.
Végül lemaradtam a budakalászi családi ünneplésről is. Zoli is beteg lett, de ő már elment Ancsiékhoz, és telefonon közvetített. A nagy zsivajban időnként kihallottam Lola hangját, nagyon fel volt dobódva. Ivánkát és Gusztit nem hallottam, pedig ők is ott voltak. Az ünneplés után élvezettel hallgattam a beszámolókat. Legalább!
Vasárnap a karácsonyi ajándékokat készítettük, olyan kellemesen foglalatoskodtunk vele, nem kellett üzletről-üzletre rohangálni, és már minden felnőttnek készen van, már csak a jól eső izgalmas várakozás van hátra, hogyan is fogadják.