2011. március 22., kedd

Hogyan bírunk négy unokával?


Nagyszerűen.
A hét végén a három fiú aludt nálunk. Micsoda változás, hogy már mind a hárman együtt autóznak. Igaz, Anti még csak kóstolgatja -szó szerint- az autókat, de a két nagyobb már berregni, sőt "nénózni" is tud, miközben sorba rendezgetik, tologatják kedvenc autóikat.
Milyen jó ötlet volt megőrizni gyermekeink matchbox gyűjteményét!
Időnként "igazságot" kell tennünk közöttük, de alapvetően élvezik egymás társaságát. Jóízűen eszegetnek, iszogatnak, visonganak együtt, mindketten szeretik Anti babát, és ha nyitva felejti nagynénjük a szobájának ajtaját, akkor együtt szépen besettenkednek. Ha Lola itt van, akkor semmi gondunk nincs, hiszen ő "szépen kibíztatja őket Lilla szobájából".
Közben már főzni is tudtam, nagypapa pedig jól elboldogult a játszótéren a két nagy fiúval.

Minden nagyszülőnek azt tanácsolom, legyen fitt, mert csak akkor bírja a tempót az unokákkal.

Én is nagyon szeretnék az lenni, de mire rászánnám magam a tornára, valami mindig közbejön.

2011. március 18., péntek

Március 15. Dobogókő

Már úgy látszott, hogy unokák nélkül ünnepelünk, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy Guszti szabad. Még a Dédit is magunkkal vittük, mert gyermekkel kirándulni az igazi. Látszik is a képeken.
Kellemes tavaszi idő, csalogató ételek bográcsban, pedig vittünk finom saját készítésű fasírtot, mégis elcsábultunk. Megérte, nagyon finom babgulyást ettünk.
Este azért kettesben újra bicikliztünk, ezt is szoktuk ünnepeken,- megnézzük, hogyan ünnepelnek Budapesten az emberek. Még látszott valami a Budai vár hangulatából. És ismét a csodálatos esti fények!

2011. március 16., szerda

Tavasz

Jól esett újra kerékpárral barangolni Budapesten, kicsit későn indultunk, ezért este tekertünk hazafelé. Csodálatos látvány kerékpárról a kivilágított város, különösen a Duna parton.
Jó gyógymód torokfájásra, most ugyan a testem bizonyos részein érzem a biciklizés hatását, de a torkom az nem fáj.