Téli szünet

Szépen süt a nap és én nem merek kimenni sétálni a torkom miatt.
Azért sokkal jobban vagyok mint tegnap, amikor még tanítanom kellett. (Borzasztó egy tanár vagyok, mindig tanítok! Azért lassan ráeszméltek, hogy a munka nem mindig kellemetlen, alig akarták abbahagyni csöngetéskor.)
Orvosnál nem voltam, még egy napot adok magamnak, és lámpázgatok, teázgatok, (időnként vörösboros meggylevest is, lehet, hogy ettől vagyok ma jobban) vagy azért, mert itt van Lola és Guszti.
Készülődünk karácsonyra, várjuk Ivánkáékat, és a nagy nap Loláéknál lesz az új házban, Pilisszentivánon.
Már letesztelték hogyan fér el sok ember náluk. Jól sikerült a próba, jól megtervezett kis házacska, miközben segítettünk a készülődésben és a gyermekszórakoztatásban már azon törtem a fejem, hogyan népesítjük majd be karácsony délutánján.
Jól állok az itthoni készülődésben, még függönyöket is mostam, annak örömére, hogy a múlt heti eső felfrissítette a hosszú poros őszi levegőt.
Még néhány szatyor "papírkincset" kell biztonságba helyezni, nehogy Antika megkóstolgassa. Valahogy olyan gyorsan szaporodnak ezek a kincsek.
Megyek is a dolgomra, amíg alszanak.
Közben egy hét ki is maradt a készülődésből, mert Zoli elvitt egy fogadásra, ahová Lilla szakmai tanácsai mellett egy hétig varrogattam a ruhámat. Jól összehoztuk a végén. Csak öt kiló súlygyarapodás, meg sem látják rajtam, mégis át kell alakítani a ruhatáram.
Karácsonyra is elterveztem már a ruhámat, Lola kedvében szeretnék járni, van némi igazítás a ruhán, hogy a mai divatnak jobban megfeleljen.
Megyek is.

Márton napi programok

Márton napi programok miatt pénteken és szombaton unokák nélkül maradtunk, mert az oviban, sőt már a bölcsiben is különböző programokat szerveztek, és még otthon is libás partit rendeztek. Azért nem unatkoztunk, pénteken este a Góbé zenekar szülinapi koncertjén voltunk, mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Nem maradtunk a táncház programján, annyira azért még nem voltam jól.
Szombaton nagytakarítást akartunk rendezni, de olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy inkább elvittük Lilláékat Nagybörzsönybe, egy kis kitérővel, Veresre, ahol Erzsikét is elcsábítottuk a konyhából. Szép, friss idő volt, ennek köszönhetően, a napos irányba indultunk el sétálni, ahol rábukkantunk egy vízimalomra. Alaposan megnézegettük szakszerű vezetés mellett, azután még két helyen is megcsodáltuk a Duna tükörsima vizét. Még nem is láttam ennyire elsimult vízfelületet a Dunán! Mintha tó lett volna.
Miután lement a nap még hűvösebb lett, és vágytunk egy kis forró italra. Vác főterén betértünk egy csokizóba, nagyon finom italokat ittunk, mellé kevés édességet. Ezután még egy kicsit sétáltunk, Veresen pedig vacsoráztunk. Gyönyörködtünk Pannában és Bencében és jól esett kicsit nyugisan beszélgetni a fiatalokkal. Ezután nem kellett altatni minket!
Vasárnap ráérősen ébredtünk, mikor elkezdtük a reggelit, Jankáék már útra készen voltak.
Ancsi javaslatára Szentendrére mentünk a Skanzenbe, mert ott Márton napi programok voltak.
Dédit út közben felvettük, Jankáékkal a bejárat előtt találkoztunk és még mindig nem haladtunk messzire, mire Ancsiék Marcival odakerekeztek. Guszti meglátott egy tűzoltó autót, és attól nem tágított, csak nagy nehezen csalogattuk a sorompóhoz, ott pedig a vonatot várta kitartóan. Az élő állatokat alaposan megnézte, ezután még egy sorompót megvárt, kicsit ettünk és már mehettek is haza mert ő még nappal is szokott aludni, már nem bírták volna Marci köszöntését kivárni Budakalászon. Ott még Ágiékkal is beszéltünk skypon.
A jól sikerült program után Zoli még elment a Gellért fürdőbe, én még nem mertem elmenni a torkom miatt.

Őszi szünet Wiesbadenben Lolával

Nagy készülődés után, teletömött autóval és 11 órás utazás után érkeztünk meg Lolával. Sokat énekeltünk, beszélgettünk út közben, szerencsére a torkom akkor még nem fájt. Lola élvezte a megállókat, a tiszta mosdókat, főleg ahol még gyerek kézmosó is volt, az apró vásárlásokat. Nem sikerült gyerek zenét, -mesét készíteni, így ismét Szabó Magda: Für Elise hangoskönyvét hallgattuk út közben, ami ébren tartotta Nagypapa figyelmét. Az enyémet már nem annyira, hazafelé már elszundítottam rajta, pedig Lola is állandóan csacsogott, nem tudott elaludni, csak az utolsó fél órában, mert nagyon izgatott volt. Egyszóval jól utaztunk.
Mennyire jó volt együtt lenni, még a torokgyulladásom sem rontotta el ezt az élményt. Csak egy kicsit módosított a programokon, többnyire én voltam, aki otthon maradt az alvó gyermekekkel. Még mindig volt apró szépítgetés a lakáson, új íróasztal vásárlása, szerelése, birtokba vétele. Függöny, illetve roló vásárlása, felszerelése, kertészkedés az erkélyen, két virágláda közös beültetése, a maradék növényt a kertbe ültettem el. Nem tudom milyen lesz a virágláda, hiszen még nincs gyakorlatom ebben.
Nagy felfedezésünk a gyermekdalok, -mesék a net-en. Olyan szépen elcsendesítettük a fáradt, nyűgös, civódó gyermekeket vele, és Nagypapa gyönyörűen elaltatta mind a hármukat egy szobában, miközben csendben zenét hallgatott, vagy regényt olvasott Eszter notebookján.
Olyan otthonosan éreztük magunkat, tetszik a tágas, jól berendezett lakás.
Mindig csodálkozom azon, hogy Eszter annyira szerényen ír a főzési tudományáról, de akkor hogyan rendeztek be egy minden igényt kielégítő konyhát? Az egyik skypolásnál a gyerekek úgy burkolták a gusztusos, vékony palacsintát, aki erre képes, annak nagyon jó érzéke van a főzéshez, csak nincs még gyakorlata.
Amikor Eszter azt írja a blogjukon, hogy nem történt semmi, akkor kora reggeltől késő estig minden pillanatban jár az agya, mit hogyan szervezzen meg, és ezt meg is teszi, mert a fiúk rendezése, fürdetése, öltöztetése, átöltöztetése, etetése, étkezések után letörlés felsöprés, felmosás, lemosás, ruhák rendben tartása: áztatás, mosás, (az alagsorban), teregetés, ruhák hajtogatása, helyére pakolása, és emellett még jut ideje a gyerekekkel a játszásra, én még azt sem tudtam felfedezni, hogy melyik legódarab melyik autó alkatrésze, Eszter pedig még meg is építi a fiúkkal, rendszeresen mesél nekik, sőt, gyönyörűen énekel, (nekem is sokat fejlődött a hallásom a gyes alatt), sétálni mennek, ami a hűvös időben a sok ruha miatt nehéz , vásárolnak, közben a szelektíven gyűjtött szemetet elrendezik. Ezek után még szerénykedik a főzési tudományával. Nagyon büszke vagyok Eszterre! Különben mitől lennének olyan gyönyörűek, okosak és ügyesek a fiúk.
Szóval nagyon élveztem a jól berendezett konyhájukat, szívesen szöszmötöltem benne. Nem kellett sokat főznöm, hiszen a dédimamák akkora adag készételt küldtek, Nagypapa pedig olyan csodálatos túró"bongoc"-ot, és rántotthusit készített, hogy öröm volt nézni, ahogyan burkolták.
Szóval jókat ettünk, megkóstoltuk a helyi pékség remekeit, a városnéző, játszótérpróbáló programjaink is jól sikerültek, ha fittebb lettem volna, akkor többet mentünk volna. De így is csodálatos volt.
Most pedig számolom a napokat a karácsonyi találkozásig.

Rohannak a napok

És még egy jó kis élménybeszámolót sem tudtam írni, milyen jól is éreztük magunkat Viktoréknál.
Nagyon jó volt együtt és már számolom a napokat a következő látogatáshoz, ami azért hosszabb lesz, figyelem a blogot, nézem a képeket, még a Facebookot is bogarászom, és persze élvezem, ha skypolunk. A csúcs az, amikor Loláékkal együtt beszélgetünk Ivánkáékkal. Mindig elhatározom, hogy készenlétben tartom azokat a bábokat, amelyekkel elszórakoztathatom az unokáimat, de ez még várat magára, csak ami éppen eszembe jut.
Jó volt együtt énekelni a Micimackót, amit Viktorék már gitárral is kísértek. Eszter is besegített a pengetésbe, amikor Iván rossz húrt pengetett. Csodálatos látni a nagy összhangot.
Közben Loláék is kiköltöztek Pilisszentivánra, hirtelen sok lett nekik a változás.
Elkezdtem Loláékkal az angol tanulást, remélem hetente egyszer tudunk tanulni. Már Guszti is ismételgette a szavakat és játszotta a játékokat.
Leszüreteltük a szőlőt, és mustot is készítettünk, de az idén olyan unalmas volt unoka nélkül. Egyedül az volt az örömöm, ahogyan a hintán sorba raktam a tele flakonokat. Közben arra gondoltunk, milyen jó lesz majd, ha látjuk őket jóízűen inni a mustot.
Nem írok többet, mert kötőhártya gyulladásom van, és rossz a szememnek.

Végre eljutottunk Wiesbadenbe!

Másfél hónap után végre elindultunk Wiesbadenbe. Hosszúnak tűnt az út munka után, s jól esett egy kényelmes szállodában aludni egyet, s reggel pihenten folytattuk utunkat, s türelmetlenül vártuk a találkozást.
Teljesen objektíven szemlélve Ivánkát és Antikát, bizony még gyönyörűbbek lettek mióta nem láttam őket.

OT, Skype, Szülinap-névnap

Nagyon jól sikerült a találkozó, Lola jó kislány volt, élvezte a táncokat, a kirándulást, szépen evett, aludt, barátságos volt mindenkivel. Még egy öt éves kisfiút is jött játszani.
Tartalmas, kellemes volt a program, mint mindig, a szervezők kitettek magukért.
Azt hiszem jobban lehetne szervezni a családi programokat is. Majd legközelebb.

Kedden kipróbáltuk Varga nagyszülőknél a skype-ot és együtt néztük Ivánkát és Antit hogyan töltik az estét. Nem volt kamera, ezért csak mi láttuk őket, néha-néha felfigyeltek a hangunkra, mégis nagy élmény volt számunkra.

A szülinapom nagyon zsúfolt volt, mert még kerületi angol megbeszélés is volt délután. Jól esett, hogy Nagypapa értem jött autóval, és együtt mentünk a Művészetek Palotájába, ahol éppen aznap adott Máté a Góbé zenekarral egy hangulatkoncertet. Csodálatos volt, nagyon élveztük, aki csak tudott eljött a családból, pedig volt munkájuk bőven, hiszen a hűtő roskadozik a sok szilvás gombóctól. Gyönyörű virágokat is kaptam, nem is tudom merjem-e kiültetni a házunk elé.
Koncert után együtt mentünk étterembe ünnepelni a születésnapomat és Máté névnapját, és miközben vártunk a vacsorára kipróbáltuk Lilla gépén a skype-ot, Ágival, Gáborral beszélgettünk, akik Skóciában vannak. Még az erkélyen lévő kiskertjüket is megnéztük. Nagyon élveztük az estét.
Ezzel még nem ért véget az ünnep, otthon Viktorékat is felhívtuk és szinte leírhatatlan ahogyan a négy unokánk örült egymásnak. Anti figyelt és majszolta a vacsoráját, Guszti az új piros autóját mutogatta, Lola és Iván pedig beszélgettek, énekeltek, verset mondtak.
Csodálatos volt látni őket "együtt"! Természetesen azért számolom a napokat, mikor találkozunk velük személyesen is.

Megyünk Lolával OT-ra

Csobánkára megyünk a szokásos MKNE Országos Találkozójára, és most először unokát is viszünk magunkkal.
Nagyon érdekes lesz, mert a nagy túrát, de még a kicsit sem tudjuk megtenni, és nem Lola miatt, de Nagypapa nem sétálgathat terepen, mert az egyenetlen út kiszámíthatatlan, és nem kockáztathatjuk meg, hogy rosszul lépjen. Azért biztosan jó lesz, mert együtt leszünk, jó levegőn leszünk, és sokat fogunk tanulni.
Most készülődnöm kell, ruhákat csomagolni, és finomságot készíteni, (először kitalálni, mi is legyen az a finomság,) amit vigyünk a "Terülj, terülj asztalkám"-ra.

Iván énekelt nekem

Ismét beszéltünk telefonon Ivánnal, és most énekelt is nekem egy dalocskát, amit eddig nem ismertem, de Lola azóta megtanította.
Guszti éppen nálunk volt és a két nagyfiú is beszélgetett , hogy miről azt nem tudom, mert Guszti komolyan figyelt, azután mondott valamit, és a végén hajlandó volt azt mondani, hogy " adom mamát" és akkor visszaadta a telefont.
A kis tolmácsunk, Lola, nem volt itt, hogy lefordítsa érthetőre a babák nyelvét. Guszti is egyre érthetőbben mondja a szavakat, vagy mi szoktuk meg.
Régóta írogatjuk a levelet Ivánnak és Antinak Lolával, Gusztival, most végre kiválogattam a rengetek elküldeni valóból egy borítéknyit és Janka majd feladja a postán.

Hófehérke ruha Lolának

Lolával vettünk anyagot a babaruhához, és ha már olyan olcsó, akkor kicsit többet vettünk, és Lolának is varrtam egy Hófehérke ruhát, pontosabban eddig csak az övé készült el. Nagyon elégedett volt, amikor felpróbálta. Azt mondta, hogy: "Tetszeni fogok benne Ivánnak, csak neki is kellene egy hercegi nadrág és ing mire visszajön." Mit gondol erről Iván? Jó lenne már a rendes netes videós telefon.
Guszti is állandóan emlegeti Anti babát, mert a cumija az övé mellett van a polcon. Ha pedig egy ruha kicsi már rá, akkor mindig azt mondja rá, hogy Anti babáé.
Janka vett egy DVD-t, azóta Ivánt is emlegeti, vajon miért? Hát mert a Sam, a tűzoltót vette meg.
Szereti nézegetni a fotókat is, mindig olyan elmélyülten nézi Ivánékról a fotókat , mintha velük játszana a tűzoltó autóval és a kis traktorral.

Babaház, Hófehérke ruha tervezése, de angol tanulása is

Készítettünk Lolával egy garázsos, tetőteres babaházikót papírdobozokból. Mire előkerestem egy nagy kartont a lépcső elkészítéséhez addigra Lola már Hófehérke ruhát szeretett volna. Mivel a képeskönyvet a múltkor hazavitte, nem volt itthon másik képünk. De már én is rákaptam a netre, gyorsan elővarázsoltuk a képgalériát, és onnan rajzoltam le.
Ha már a neten vagyok, akkor gyorsan leírom mit is csinálunk, mert olyan gyorsan váltunk a tevékenységekkel, hogy alig győzöm.
Tegnap este Lola angolt szeretett volna tanulni, és gyorsan el is énekeltem néhány dalt, a" Good Night" versszakot, és megbeszéltük, hogy reggel gyakoroljuk a "Good morning"-ot. Reggelre már kialudtuk, szerencsére még nem késő, mert babázás közben lehet énekelgetni, magnózni.
Megyek is.

Ivánkáéknak van net

Úgy tudtam, a héten lesz net Viktoréknak a lakásban, nem számítottam rá, hogy már ma, és fel tudtak hívni a vezetékesen. Annyira megörültem nekik, hogy azt sem tudtam mit mondjak.
Azt hiszem ezt is előre el kellene terveznem, mert olyan szépen válaszol már Iván, egészen jól érthető, én meg azt sem tudom hirtelen mit kérdezzek.
Kicsit nehéz volt Anti hangját kivenni, mert hasonlít a hangjuk, csak abban különbözik így első hallásra, hogy Iván értelmes szavakat mond, illetve rövid mondatokat.
Nagyon boldog vagyok, és most már nekünk is sürgősen kellene egy megbízható net, de melyik az?

Már nem is tudom ki mondta, hogy készüljek fel, hogy tudjak nekik mesét mondani. Esetleg képes mesét, vagy bábozzak?
Van tervezgetni valóm bőven, már arról is gondolkodom hogyan lesz, ha elmegyünk hozzájuk és mivel várom őket, ha jönnek.
Azért igyekeztem írogatni, hogy Eszter el tudja olvasni, csak az a baj, hogy nem nagyon készítettünk képeket.

Levél Esztertől, tanítás

Tegnap megérkezett Eszter hosszú levele. Nagyon örültünk neki, most itt vannak Jankáék és Loláéknak is felolvastam. Janka boldog volt, hogy Iván szereti őt. A nyáron valóban Iván összebarátkozott Jankával, ez jól érzékelhető volt, örülök neki, mert akkor Iván elfogadja más kedves nénik gondoskodását is és ez az óvodában jó lesz. Szurkolok, hogy jól érezzék magukat.
Lola ma reggel nem akart menni az óvodába, mert az óvónéni rászólt valamiért. Remélem ma helyre áll a béke. Nem tudtunk sokat beszélgetni róla, mert csak ma reggel árulta el, miért volt kedvetlen tegnap délután amikor Nagypapa ment érte. Nem mindig derül ki feketén-fehéren ilyen piciknél, hogy mi is a probléma, de azért előbb-utóbb fény derül rá, mi is bántja őket.
Lilla annak idején azért nem akart menni az óvodába, mert a daduska azt mondta, hogy a rossz gyerekeket nem engedi be az udvarról. Lilla olyan nagyon jó kislány volt, mégis ő izgult e miatt a szöveg miatt.
Ma délelőtt elrohantam tanítani, azután hazarohantam. Közben Dédi vigyázott Gusztira. Jól érezték magukat, Guszti szereti Dédit, de azért meg kellett vele beszélni, hogy hamarosan hazajövök, azután elmegyünk vásárolni. Mikor hazajöttem, éppen csak meghallgatta Dédi dicsérő szavait, (minden gyermek szereti hallgatni, ha jókat mondanak róla) és már hozta is a szandálkáját, hogy menjünk a boltba.
Szerencsére volt üres bevásárló autó, nem is nagyon kellett vásárolni, de azért megtettük a tiszteletkört, mindig akad valami, ami hiányzik éppen.
Tegnap itt volt Kriszta mama Péter papa, Lola pedig azt gondolta, hogy hozzák neki Ivánt és Anti babát. Nem küldtünk semmit Zsófival, hiszen repülővel nem tud sok mindent vinni, de feltettem egy lapot, amire mindig felírom, mit kell majd vinnünk.

Csillaghegyen, a strandon

Még a pünkösdi kirándulásra elkészítettem egy strandcuccot, de csak tegnap használtam a fürdőruhámat. Füreden nem volt kedvem egyedül fürödni, vihar után pedig nagyon lehűlt a víz, azután már nem volt lehetőség a strandolásra.
A szeptemberi nyári hétvégén Loláékkal elmentem a Csillaghegyi strandra. (Még nem voltam ott, inkább a Rómaira jártunk a gyerekekkel annak idején, pedig Ancsi már akkor is nagyon dicsérte.) Hát most odamentünk és letelepedtünk a gyermekmedence közelében, és pancsoltunk Lolával és Gusztival. Kellemes volt a nagy fák alatt és nem volt nagy tömeg. Csendes pihenőt is tartottunk, Lola el is aludt, Guszti bezzeg nem. Mindketten élvezték a vizet, annak ellenére, hogy elég hideg volt, délutánra melegebb lett. Gyűjtöttünk gesztenyét, amiből Lola Kipp-kopp gyerekeket fog készíteni.

Beszélgettünk Ivánnal

Természetesen a"nénós" tűzoltóautó és Anti traktorja volt a téma.
Most, hogy a képek is felkerültek Viktor képei közé, szinte újra hallom Iván lelkes hangját.
Mennyire jó is ez a technika, mintha velük sétálnánk a városban és nézhetjük ahogyan játszanak a lakásban.
A hétvégén Lolával és Gusztival megnéztük a "cica" játszóteret. Miközben nagypapával gyönyörködtünk bennük, azon járt az agyunk, mi tetszene Ivánnak és Antinak, ha itt lennének.

Azt találgatom, vajon Anti mivel fog játszani, ha újra itthon lesz. Van már három határidő naplónk, névre szólóan Lolának, Ivánnak és Gusztinak. Most kerítettem egy hasonlót Antinak is, mert azt gondolom már nem fogja megenni a lapokat, és már ragasztgatom rá a matricákat, mert Gusztiék azokat is szívesen nézegetik. (Valójában Gusztinak Iváné tetszik a legjobban, mert Eszter csodálatos vonatokat, autókat rajzolt bele.) Lolának alig van egy-két kép benne, mert ő most minden képet kivagdos, és még szétvagdos, mert élvezi az olló használatát.
Ivánnak, Antinak is akart szép tündérképet küldeni levélben, de nem sikerült még rendesen körülnyirkálni, kéz nélkül pedig nem akarta elküldeni, hát most mit tegyünk?

Esküvő

A Kóka-móka színház újabb gyönyörűséges tagjának, Annának voltunk az esküvőjén szombaton.
Óbudán a Selyemgombolyító udvarán rendezték meg a hangulatos szertartást, kellemes volt az idő, árnyékos fák között, már enyhült az a borzasztó hőség, amiben napokig részünk volt.
Lolát és Gusztit mi vittük nagypapával, a Dédi odajött, és Jankáék is időben odaértek. (Ők most minden szabadidejükben a házuk építésével vannak elfoglalva.)
Lilla aznap három esküvőre volt hivatalos, az elsőn hegedült Ancsival, Annáén ő kapta el az eldobott menyasszonyi csokrot, és már ment is a harmadikra, ahol pedig Máté zenélt.
Jó volt látni régi kedves barátainkat, gyermekeiket és azok gyermekeit. Mindenki csinosan felöltözve, ezért óvatosan ujjlenyomatoztuk az emlékfára a leveleket, megnézegettük a kertben a képeket, meghallgattuk az ifjú pár történetét, és Lolával odaszaladtunk, hogy mi is rájuk szórjuk a rizs.
Elképzeltem milyen lenne, ha még két gyönyörű szőke kisfiú is szaladgálna a kertben, vajon ki futna utánuk? Nagypapa biztosan nem.

Képek nézegetése

Elkezdődött.
Az nem elég, hogy a lakás legjobban látható helyére tettem ki Viktor és családja képeit, hanem napi programom a számítógépen lévő képek nézegetése. Szerencsém volt, mert Lilla éppen ráért és megtanított hogyan varázsoljam elő abból a kis géphez kapcsolható szerkentyűből a fényképeket, amin már eddig is sok kép volt, de tegnap Péter nagypapa még többet töltött fel, és még videók is vannak rajta. Odáig jutottam, hogy nemcsak a Tataiék blogját nézem napi rendszerességgel, hanem a Facebook-on is elővarázsolom Viktort és Esztert. (Ma már megyek a suliba, de utána birtokba veszem a gépet, de előtte még elmegyek a postára és feladok egy képeslapot Esztikének és a gyönyörűségeimnek.
Lola is boldog lesz, mert írunk Ivánnak és Antikának levelet.
Be is fejezem, mert a dédi mamát felhívom, mert ő szeret postára járni, én valahogy nagyon hamar rákaptam a net-es kapcsolattartásra, ami most nagyon jól jön.

Kártyázzunk!

Előkerült a kártyás doboz. Rengeteg autós kártyánk van Guszti örömmel nézegeti, rakosgatja, két évesen nagyon élvezi, övé a szétnyitott vendégágy, amit este átad nagypapának, hogy pihentethesse a lábát, ha hazajön a munkából.
Tegnap a mesekártyát vettük elő, és odáig jutottunk, hogy azonosítsuk milyen mesék vannak rajta. Valahogy leragadtunk a Csizmáskandúrnál és meghallgattuk lemezen. Nagyon romantikus, és hasznos, mert időnként megakad, és amíg meg nem bökdösöm, addig ismételgeti a szöveget, ami kisgyermekek számára még érdekes is.
Ma reggel a hangszerkvartettel kezdtük, de csak végignéztük a hangszereket, és megneveztük. Ez bevezetőnek elég is volt. Lola már néhány hangszert ismer, és fel is ismer hallás után.

Gondoltam itt az idő, hogy lejátszunk egy Csacsi Csabi játszmát.
Elővettük a csomagot, megnevezte Lola az állatkák nevét, és örömmel vette észre, hogy minden fiú állatnak lány állatka párja van. Akkor Gusztit is be lehet vonni. Igen ám, de amikor magyaráztam, hogy a Csacsi Csabinak nincs párja, és az a vesztes, akinek a kezében marad, Lola kijelentette, hogy a Csacsi Csabi csak Gusztié lehet, hiszen ő a fiú. Kész.
Ilyen egyszerű a dolog!
Szerencsére van időm gondolkodni, hogy hogyan tovább, mert Janka értük jött, és csak holnap délután jönnek újra.

Új hobbim?

"Babák" népviseletbe öltöztetése.
Milyen jó, hogy megmaradt bennem, hogyan is öltöztetett fel az Anyukám, amikor néptáncos voltam, mert most Lillát is sikerült egészen formásra gömbölyíteni, persze ehhez kellettek a jól kikeményített alsószoknyák. Most lekerült a népviseletes bőröndöm a polcról, amiben benne van a kislánykori viseletem is. Igyekeznem kell, hogy Lolára még rá tudjam adni, mert olyan gyorsan nő. Már négy és fél éves lesz.
Ha nem lenne ilyen kánikula, akkor nekiállnék a szoknyák keményítéséhez, de így egy kicsit elnapolom.
A nyáron kicsit átfestegettem a tájképemet, most már van kék nefelejcsem is.
Örülök, hogy Lillának tetszett Széken a zenei tábor, ügyesen tanulta a néptáncot, azonnal a haladóba jelentkezett, és ment is neki. Ilyen zenei és mozgásháttérrel ez csak természetes.
Most le is fényképeztem őt is és a babát is, ezt kellett volna tennem a nyáron is, de Lilla nem ért rá megmutatni.
Mo

Veresi nyaralás

Amihez hozzátartozik a fűnyírás is, amit olyan jól megoldott Zoli. Ki tudott vinni, és a fűnyírót is beraktuk ügyesen, az egyik telken nagy nehezen végigmentem a fűnyíróval, a másikon végigszaladtam, ugyanis ott kevesebb a fa, és Zoli egy hosszú kötéllel húzta a fűnyírót, én csak irányítottam, és szinte futottam utána, felfelé az emelkedőn. Lefelé könnyebb volt húzni, és nagyon gyorsan végeztünk is a nehezebb telekkel. Hiába többet ésszel, mint erővel, főleg, ha nincs elég erő.

Másnap már csak nyaraltunk Erzsikééknél, játszottunk az ikrekkel, pontosabban kicsit tettem-vettem is a kertben és ők örömmel nyüzsögtek körülöttem. Jó volt végre nyugodtan leülni és beszélgetni velük, hosszasan reggelizni a teraszon, jót ebédeltünk a Dédi étkezdéjének teraszán, -ha nincs nagy autósforgalom, akkor kellemes a terasza,- azután leheveredtünk kicsit a hűvös szobában, majd egy hatalmas fagyi kehellyel a kezünkben nézegettük az új főtéren a szökőkutat. Azután már indultunk haza, a tüzijátékra, amit persze csak az ablakból néztünk. Gusztit mégsem hozták Jankáék, mert elcsúszott a programjuk, így megnéztünk egy filmet azután jót aludtunk.
Vasárnap egy belvárosi sétát tettünk, azután örömmel vártuk Lillát, aki tele élménnyel érkezett meg Székről, egy népzenei táborból.
Most már napi tevékenységem lesz Viktorék blogjának követése, és igyekszem magunkról is írni.
Olyan jó nézegetni róluk a képeket! Köszi!

"Pepülő"

Iván már nagyon várta, hogy szüleivel és Antikával Frankfurtba repüljön "pepülővel". Ennél már csak az "angol, Sam a tűzoltó" DVD film érdekelte jobban. Vitt is magával a "munka" hátizsákjában három kazettát is. Majd a hosszú téli napokon írok róluk, most itt van Guszti, aki birtokba vette az egész lakást, és egyenlőre élvezi a zavartalan játékot, és most megyünk a Corvin üzletközpontba, hogy a bevásárló autót egyedül uralhassa.
Annyira élveztem a nyaraltatásukat, tündéri gyermekek, de ez nem csoda, hiszen a szüleik is azok!

Egy rossz mozdulat

"Újratervezés!"
Nem ülünk a Balatonon a vitorlásban, nem nyaralunk Loláékkal, hanem tervezgetjük, hogyan is oldjuk meg a dolgokat, ha Zolinak megműtik a lábát, és hat hétig merev térddel kell majd közlekednie.
Miért nem vezetek? Rászánjam magam?
Majd meglátjuk.
A legrosszabb, hogy Zoli nem vehet részt Viktorék nagy projektében, a költöztetésben. Főleg neki a rossz, hiszen a fiatalok megoldják, ügyesek, csak rossz kimaradni ilyen fontos dologból.

Így most telefonon beszélgetünk, most kihasználjuk a korlátlan hívások lehetőségét.
Próbálgattam, felveszi-e még, vagy már viszik a műtőbe. De sikerült kifognom, hogy azt mondta, hogy le kell tennem.
Vajon tud hívni műtét után?
Azért is jó a telefon, mert nem lenne jó ott ácsorogni, lábatlankodni, jól ellátják őt, és amikor szüksége lesz rám, majd hív.
Milyen lesz a térde műtét után? Képes lesz röplabdázni, vitorlázni, bringázni?
Majd meglátjuk, és mindig jön az "újratervezés".

Anyukám babaruhái

A tegnap délutánunk is nagyon aktívan telt.

Míg aludtak kimostam nagypapa munkaruháit, megfőztem, elmosogattam, és előkészítettem az újabb zsacskóbábokhoz az anyagokat. Régebben pálcikabábból volt a Kiskakas gyémánt félkrajcárjának figurái csak már nagyon viseltesek, törött pálcikákkal. A figurákat ráragasztottuk a zacskókra, és már játszottuk is a mesét Lolával. Guszti csatlakozott, és vállalta a kiskakas szerepét. Örömmel kukorékolt, Lola pedig lelkesen mondta utánam a mesét. A gyémánt félkrajcár szó nagyon nehezen ment, de a játékot nagyon élvezte. Csak a mese vége nem tetszett neki, hogy a gazdasszony egyedül él a kakasával, ezért a szolgálót kinevezte apukának és egy öltöztető babát kisgyereknek. Így éltek tovább boldogan.

Közben megszáradtak a korábban kimosott babaruhák. Nem egyszerű babaruha, hanem népviseletes menyasszonyi ruha, amit az Anyukám varrt Lilla babájára. A blúzt lyukhímzéssel készítette el. Van egy száras, csipkés bugyogó, (csak ennek kellett kicserélnem a gumiját) két csipkés alsószoknya, és a felsőszoknya selyem. Nem raktam le, és ki sem vasaltam, mégis olyan szépen áll a babán, Lola nagyon elégedett volt az öltözékkel. Még Iván sem idegenkedett a babától, talán mert fátylat is tettünk rá, és így nem dominált a baba műhaja, amitől nagyon berzenkedik, bezzeg a valóságos szép hajat szívesen simogatja.

Tehát az esti program gyermeklakodalmas volt. Kazettán megtaláltam a Galgamácsai gyermeklakodalmas című összeállítást, és azt néhányszor végighallgattuk, a végén még a fiúk is táncra perdültek, Guszti csak fordult el is szédült, el is esett. Nem is tiltakozott, amikor megfürdettem, és ágyba raktam, persze még nem aludni, csak a kedvenc könyveit nézegetni.

Ekkor érkezett meg Viktor, gyorsan megkereste a szerszámokat, ami kell a bútorok szereléséhez, evett egy kicsit, pótvacsorát adott Ivánnak és Lolának, azután el is rohant. Iván vidáman fürdött, de alvás előtt sírva emlegette szüleit. Máskor egyedül aludt el, most vigasztaltam, simogattam, és gyorsan én is lefeküdtem, mert az ágyunk mellett van az ágyacskája. Erre meg is nyugodott, és reggelig hang nélkül aludt. (Egyedül aludtam a három unokámmal, mert nagypapa elment röplabdabajnokságra. Nem izgultam, mert azért a szülők telefonközelben voltak.)

Bábozás, fogócska

Hogyan lehet összekapcsolni a barátkozást, a levegőzést és a bábozást? Úgy, hogy Vivikével a nagymamája kíséretében elmentünk a Corvin bevásárlóközpont játszóteraszára és vittünk magunkkal zacskóbábokat.
Gyorsan megpakoltunk egy hátizsákot négy flakon ivólével, autóskártyával, apró mesenyomdás kártyácskákkal, és négy zacskóbábbal. Az sem árt, ha könyv nélkül ismerünk néhány verset, mert akkor nem kell keresgélni hol a könyv, (nagyiknál, hol az olvasószemüvegem), hanem elég gyorsan rajzolni filccel három zacskóra három különböző színű tehenet, egy negyedikre egy törököt, és már mehetünk is a négy gyermekkel a teraszra.
Először letelepedtünk és ittunk egy nagyot, majd szabadon engedtük őket a jól belátható, tiszta terepen. Azért nem ártott odamenni Gusztihoz, aki nővérét utánozva egyedül felállt az egyik gombán. Nem esett le, csak félelmetes volt látni egy két éves fiúcskától. Miután kipróbálták az összes eszközt, elkezdtük a bábozást. Ivánka úgy döntött, hogy saját programot valósít meg, ezért odaadtam neki az autós kártyákat, és valóban el is játszott velük, amíg mi legalább nyolcszor eljátszottuk Móricz Zsigmond A török és a tehenek című versét. Nagy sikerünk volt az ott lévő kisgyermekek és anyukák körében, de mi is jól szórakoztunk.
Ezután újabb szabadprogram következett, a fogócska nem sikerült túl jól, mert amikor a lányok mondták Ivánnak, hogy "Fogj meg, ha tudsz!" Erre Iván Vivike után szaladt, és hamarosan meg is fogta, szó szerint, és csak fogta, és fogta és nem engedte el, mert további utasítást nem kapott. Vivi egy idő után elunta, és nyafogni kezdett, az anyukák, nagymamák pedig jót mosolyogtak, hogy még egy fogócskát is meg kell tanulni egy kisgyermeknek.
A végén még egyszer báboztunk, akkor már Iván is csatlakozott, pontosan tudta hogyan kell játszania az egyik tehén szerepét, tehát szemmel tartott minket, amikor látszólag az autóskártyákkal volt elfoglalva. Közben kicserélődött a közönség is, nagy dicséretet kaptunk az előadásunkért, amit meg is érdemeltünk.
Azért a hazavezető utunk is érdekes volt. Egyedül hoztam haza a négy gyermeket. Elvittünk egy babakocsit, amibe Gusztit ültettük bele, és azt négyen toltuk, így nem kellett senki után szaladgálni, senki nem maradt le.
Most szépen alszanak, mert nem kell nagy terület, hogy szaladgáljanak, levegőn voltunk, Gusztit sem kellett figyelmeztetni, hogy a cigicsikk az nem játék, ne szedje fel, és kutyákat sem sétáltatnak a teraszon.

A nagy téma

A nagy téma, amiből nem szabad nagy hűhót csapni, a tegnap délelőtt nagy részét kitöltötte.
Ivánnak nem ment a "nagy dolog". Ingere volt, mert arról reggel gondoskodtam, de nem mert hozzákezdeni, mert félt, hogy fájni fog. Már libabőrös volt a lába, de csak nem mert lazítani. Bezzeg nekem, többször is el kellett mennem, mert jó példát mutatva, mindent ettem Iván előtt, hogy ő is kedvet kapjon, szilva lekvárt bontottam, mézes tejet készítettem, gyümölcs joghurtot, gyümölcs turmixot, zabkását főztem baracklekvárral, végül is csak langyos gyümölcs levet volt hajlandó inni. A végső dolog a glicerines kúp lett volna, de odáig nem jutottunk el, mert amikor kezdtem pánikolni, eszembe jutott a nagy könyv, amit olyan sokat forgattam annak idején. (Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés) Nagyon sok esetben segített, és most is. Iván mellé ültem, simogattam a hátát, miközben ő a nagypapa gyermekkori nyitott autójával játszott, én a könyvet olvasgattam, Iván pedig megnyugodott, és észre sem vettem mikor, csak az orrom érzékelte, hogy a sikeres akció megtörtént.
Azért nem lesz haszontalan a tudás, természetesen kell venni a dolgot, nem szabad felfújni, de szépen, ügyesen az étrenddel, mozgással, a szabályos napirenddel lehet jól kezelni.
Ivánnak jó étvágya van, csak a zöldségeket, gyümölcsöket mostanában nem kedveli annyira. Nehezen szánja rá magát, hogy egy új ételt megkóstoljon, sokat segít, ha jóízűen esznek előtte, de nem lehet erőltetni.
Azért jó, hogy hárman együtt nyaralnak, mert a közös programokat olyan szépen megcsinálják, sokat tanulnak egymástól, és lehet közösen játszani.
Jó látni az üres tányérokat étkezés után. Nem csak az angyal, aki elsőnek eszi meg az ételt, hanem mindenki az, akinek üres lesz a tányérja.
Igazán furcsa számomra, hogy az unokáim olyan határozott véleménnyel rendelkeznek már ilyen "tojáshéj" korszakukban is.
Lola nagyon örült Dédi meggyes piskótájának, de az első szelet után kijelentette, az anyukája meggyes pitéjének jobb a tésztája.
Nagyon meglepődtem, amikor Guszti rázogatta a fejét, hogy egy nadrágot nem vesz fel, mert nem tetszik neki. Egy fiú gyermek válogat a ruhák között!
Az is meglep, hogy a Bölcs Bagoly könyvsorozat könyvein civakodnak 2-2 és fél éves fiúk, és nem csak birtokolni akarják, hanem valóban elmélyülten nézegetik a különböző járművek és alkatrészeik rajzait, megkérdezik, ez mi, és esti mesének is abból választanak.

Most már mentőautó

Sajnos Anti belázasodott, és mivel Kriszta mama is ráér unokázni ezért inkább ő gyógyítgatja, dajkálgatja a szegény kis beteget, nem nagyon tenne jót neki a nagy harci kiáltozás, ami most betölti a lakásunkat.
Janka is beteg, ezért Lola és Guszti nem mentek el nyaralni, hát gondoltam valamivel felvidítom őket, kipakoltam a játékos szekrényt. Nagyon sok apró kacatot szedtem ki, Gusztinak sok-sok kisautót, ami már nem matchbox, ezért gyenge, de érdekes formájúak, és még egy kukás autót is találtunk, tehát egész délután sorba rakta az új szerzeményeket a régiekkel, nem zavarta őt Lola és Iván mit játszik.
A nagyok figyelmét két orvosi táska keltette fel, tele mindenféle eszközzel, és azonnal készen álltak az orvosszerepre. Iván doktorbácsi, ahogyan Peti (a nagybácsi) Lola doktornéni, ahogyan Kati nagyi. Rendkívül szakképzettek lettek egy pillanat alatt, még a beteg tegnapi vérét is leszűrték és nem halt meg a beteg, mert újat adtak neki.
Kicsit besegítettem, hogy ne álljon árván az autó, lehetnek mentősök is, de a telefonálást, a térképes navigálást már ők találták ki. A szoba többi részét kórházzá alakították, Guszti kiszorult az étkezőbe, de neki egy asztalnyi hely elég az autókaraván felállításához.

Repülő, busz, autó

Izgultam, mit szólnak az unokák, hogy lomtalanítottam az első ágyunk maradványait, amiből olyan jó autót építettek. Engem jobban megviselt, ahogyan néztem az ablakból hogyan nyeli el a kukásautó. A gyerekek szó nélkül elfogadták, hogy hullott belőle a töltőanyag, mert már nagyon régi, és ezért kellett kidobnom.

Először inkább repülőt építettek, de hamar átalakult busszá, majd inkább autóvá az ülőalkalmatosságokból összeállított félszobányi építmény.
Már Anti is tudja vezetni, olyan szabályosan fogja a kezében a kör alakú tálcát, mintha valóban kormánykereket forgatna és brummogni is tud hozzá. Egy hét múlva lesz 1 éves!

Telefonáltunk Óbudára a Dédinek, aki nagyon rosszul érezte magát, egészen addig a pillanatig, amíg a gyerekek nem beszéltek vele sorban. Lola hívta, hogy jöjjön el, Iván mondta, hogy hozzon sütit, Guszti azt ismételgette lelkesen, hogy „dédi, dédi”, és még Anti is kurjongatott örömében, erre a gyöngélkedő dédi, azt válaszolta, hogy mindjárt indulok hozzátok.

Gyorsan nekiálltunk rajzot készíteni dédinek, a három nagy gyermekkel, Antit pedig lefektettem, mert ő még délelőtt is alszik egy rövidet. (Sajnos délután is rövidet alszik.)

Pénteken már Iván kezébe adtam a gyermekollót, és most Guszti is úgy érezte, hogy elég nagy fiú ahhoz, hogy kézbe vegye. Meg sem próbált nyirkálni vele, csak a védőtokot tette rá, és vette le róla, de ez a tevékenység teljesen kielégítette őt. Bezzeg Iván féltékenyen kiabálta: „az én ollóm, az én ollóm”, megmagyaráztam, hogy az ollót nagypapa vette az unokáinak, most még csak Lola tudja igazán használni, de nézegetni, kézbe venni már Gusztinak is szabad. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Iván elfogadta az érveimet, de szerencsére találtam egy kifestő könyvet, amiben autók is voltak, és akkor nagy egyetértésben színezni kezdtek.

Baracklekvár befőzése

Nem új dolog ez számomra, de ilyen örömmel még nem készítettem soha, ugyanis lelki szemeimmel láttam, ahogyan a család majd falja a lekvárral készült ételeket.
Nem is volt olyan nagy munka, a nagyobb tevékenység a kamraszekrény átrendezése, takarítása, és a legnehezebb a felesleges dolgok selejtezése volt. Valahogy nálunk olyan kevés a felesleges dolog, eddig megoldottuk azzal, hogy bizonyos időközönként nagyobb lakásba költöztünk, de tudom ez nem lehet megoldás, hiszen lassan épen kisebbe kellene költöznünk. Mostanában rendkívül környezettudatos vagyok! Feleslegesen nem vásárolok új dolgokat, hanem használom a régi jó bevált holmikat. Időnként alakítgatok is rajtuk és bizony lomtalanítok is. Mi lesz ebből! Kidobtam az első szétnyitható ágyunk támláit, amit Lola és Iván autónak használt. Ki kell találnom helyette valamit. Elfért volna még, ahogyan sok más egyéb is, csak már nagyon mállott a benne lévő anyag, és állandóan hullott ki belőle.
Visszatérve a lekvárhoz, helyet készítettem a 15 üvegnek, és szépen rendbe raktam a többit is, mert van még előző évről is mindenféle, és már a friss meggyek is felcímkézve ott sorakoznak, és még a szilvának is lesz helye.
Annyi lesz, amennyi fér, több nem kell. Ezt szeretném a tárgyakkal a lakás más részén is elérni.
De ezt a rendezgetést azért csak szép sorjában, mert a legfontosabb azért az, hogy figyeljek a körülöttem élő emberekre.

A Balatont nem lehet megunni!

Jó ötlet volt levinni a bringákat, igaz, a hegyre csak toltam a biciklit, de azért sokat karikáztam.
A legnagyobb hőségben meglátogattam Teri nénit Csopakon, rendkívüli élmény volt hallgatni, hogy 82 évesen éppen akkor érkezett haza egy olaszországi buszkirándulásról. Nápolyig lemenni és vissza, azért az nagy dolog! A legnagyobb hőséget kellemesen átvészeltem a pinceház konyhájában, hallgatva az élménybeszámolót. Példát mutatnak nekünk, hogyan kell élvezni az életünket akkor is, ha már itt fáj, és ott fáj.
Erőt adott, így vidáman kerekeztem föl Füredre, előtte még a Fétist is láttam a vízen. Jól rajtoltak, nem is nyugtalankodtam miattuk, de valahogy nem tudtam jól aludni, és éjfél tájban jött is a telefonhívás, hogy a hajó árboca nem bírt ki egy erős széllökést, és megadta magát. Szerencsére személyi sérülés nem történt, mégis megviselte a hajósokat az esemény. Jó, hogy rendeznek ünnepi összejövetelt a verseny után, mert akkor kibeszélgetik magukat a hajósok. Kiderült, hogy milyen sok hajót ért már árboctörés vagy egyéb hasonló körülmény. Azonnal több hajós is felajánlott kölcsönbe árbocot, ez a nagy összetartás igen megható. A másik dolog, ami meghatott, az a hozzátartozók érdeklődése. Igaz, az idén nagyobb hírverés volt a Kékszalag körül, tavaly bezzeg, mikor a kategóriájukban megnyerték, nem kerültek a címoldalra. Most egy lelkes fotós jóvoltából meg lehet csodálni a hajót teljes nagyságában, igaz csonka árboccal.
Kedves volt a legénység is hozzám, Zoli szabadnapot kapott és elkerekezhettünk a Tihanyi félszigetre, ahol csodálatos túrát tettünk. Igaz, kicsit megjártuk, hogy étlap nélkül rendeltünk ebédet, de ki gondolná, hogy egy útszéli bodegában dupla árért szolgálják fel a frissen készült ételeket, mint Füreden a Halászkertben, vagy más balatoni étteremben. Azért a minőséggel nem volt baj.
A MOL bringapontokat állított fel, ahol ingyenes kerékpár vizsgálatot rendeztek, és az én bringám kerekét olyan jól rendbe hozta egy ügyes fiatal fiú, hogy csak bámultam, milyen könnyű lett a kormányzás! Támogatásképen, vettünk is két pár bringás kesztyűt.
Szóval jól sikerült a füredi nyaralásom, a körülményekhez képest,( mert ez az élet lényege!)
Mikor hazaértünk, Lilla finom vacsorával és renddel várt, és betértek Viktorék hozzánk a két gyönyörűséges gyermekükkel, Iván nagy élménnyel mesélte, hogy pancsolt a vízben. (Velencei tónál voltak) Valóban mondatokat mond már, és Anti még stabilabban tipeg, és mindenből kiveszi a részét. Most, hogy néhány napig nem láttam őket, újra reálisan meg tudom állapítani, hogy gyönyörűségesek, és okosak, mindig nagyon elbűvölnek a kedvességükkel, és jól is érzik magukat nálunk!

Edzőtábor

Készülődök a balatoni kékszalag bajnokságra -igaz, csak kísérőként, de ez is csodálatos élmény szokott lenni. Füred nagyon kellemes, szép hely, megnyugtató nézni a Balatont, sétálgatni, és figyelni a verseny állását. Amikor befut a Fétis, akkor már a legénységgel együtt örülünk, meghallgatom az élményeket, sörözgetünk, eszegetünk, sétálgatunk, stb.
Kétféleképpen is edzem magam. Egyrészt, hogy testileg izmosabb legyek, ezért bringázni is fogunk, de lelkileg is felkészülök az őszre, hiszen unokák nélkül kell, hogy találjak magamnak, -magunknak szórakozást.

Antival reggelizünk

Már reggel nagy örömmel ébredt Nagypapa, hiszen Anti miután megitta tejecskéjét betotyogott a hálószobába és vidáman mondta: "papa". Erre én is bementem, hogy jól hallottam-e, és akkor Anti azt mondta: "mama". Ilyen örömteli esemény után leültünk reggelizni. Anti határozottan kért a téliszalámiból és a paprikás szalámiból. Felültettük a gyermekszékbe és csipegettem a hártyavékonyra szelt szalámiból és kapott ici-pici morzsákat, a kenyeret pedig bedörzsöltem a szalámival és úgy morzsáltam el. Gyönyörűen megeszegette, a problémát az jelentette számára, hogy nehezen tudta megfogni a pici darabokat.
Nagyon tanulékony, délelőtt segített teregetni a ruhákat. Mindig alaposan kirázogatom a nedves ruhákat mielőtt felteríteném a szárítóra. Anti is ezt tette, azután a nagy részét kérésemre át is adta, csak vigyáznom kellett, mert le is akarta szedni.

Anti fejlődése

Nem tudom mi az oka ennek a szemmel látható gyors fejlődésnek, lehet, hogy csak a szemünk élesedett meg jobban, mert Anti a negyedik unoka, vagy a memóriánk romlik? Ami igaz, az igaz, mind a négy unokánkat egyformán csodáljuk, vannak azért apróságok, ki ebben, ki abban ügyesebb, nem is írom a szokásos nagyszülői ömlengéseket, mert mindenki tudja, a mi unokáink a legszebbek, legokosabbak, de tényleg! Olyan kedvesen tudják mondani, hogy "mama" - és ezt már Anti is mondja. A papa szót pedig megérti. Olyan bűbájosan totyog nagypapa elé, amikor hazaérkezik, nagypapa csak olvadozik örömében. Mostanában gyakran megy elé három unoka is, ilyenkor Iván is eszünkbe jut, de ő most a másik nagyszülőket bűvöli.
Mit tud mondani Anti?
Gyakran olyan tisztán elismétel egy-egy szót, hogy tátva marad a szánk, de tudatosan a "mama" szót, ami segítségkérést is jelent.
Ezt Gusztinál is tapasztaltuk, ő már különféle hangsúllyal tudja mondani.
A "vau" egyértelműen kutyát jelent.
Az autó berregés határozottan érthető, és helyén való.
Lehet még több szó is, de nem mindig van módom megfigyelni, hiszen azért háztartást vezetek, és gyakran három unoka van nálunk.
Anti határozottan kommunikál. Egyértelműen megérteti magát.
Tisztába tevésnél felmutat a muzsikára, amit fel kell húznom, és akkor elégedetten nevet.
A tapsi-tapsi mamának mondókánál valóban tapsol.
Az újabb dolog, hogy megkívánja mások ételét, és kér belőle, együtt akar enni.
Ha éhes, felnéz a bébikonzerves üvegekre a polcra és sír.
Tudatosan ráncigál valamit, és huncut mosollyal várja a hatást.
Nagy egyet értésben ugrálnak Gusztival az ágyon.
Érti, hogy csüccs, de nem mindig fogad szót.
Aktívan rakosgat tárgyakat egymásba.
Lehetőség szerint minden doboz tartalmát kiborítja, de már segít beletenni is.
Nem is győzöm felsorolni, de egy biztos.
Szereti, ha elmondom mi fog történni, és úgy érzékelem érti miről van szó.
Ha nem szabad valamit, akkor rázza a fejét és azt mondja "nein"

Anti az asztalnál

Vagy az asztal alatt, ha nem vigyázunk, - eszegeti a morzsákat.
Vasárnap a két kisebb fiúval és a Dédivel kimentünk Veresre meggyet szedni. Mire összekészülődtünk, elmentünk Óbudára a Dédiért, kiértünk, már megéheztek a gyerekek. Vittem Antinak készétel konzervet, A Dédi pedig málnás kétszersültes édességet Gusztinak, ettek is szépen a fiúk, egészen addig, amíg el nem fogyott a konzervkaja. Akkor Anti megkívánta a málnás édességet, és gondoltuk a kétszersült nem lehet olyan rossz neki, hát adtunk is. Nagyon ízlett neki. Ezután a Dédi kekszet morzsolgatott neki, amit szintén burkolt befelé.
Hétfőn a meggyes sütit kívánta meg, és annak a morzsáit eszegette.
Kedden kenyérmorzsát kért, hát egy kicsit adtunk is neki.
Nagyon igyekszem mindenfélével kínálgatni, kedden a kefirrel behabart krumplifőzelék aratott sikert.
Szerdán megpróbáltam a gulyáslevesből összetörni a zöldségeket és a krumplit, nagyon finom lett, Guszti és Lola meg is ette, amit Antinak szántam, ő csak néhány kanállal fogadott el, azután kérte a rizsfelfújt adagját. A tetejét, és az alját leszedtem róla, a mazsolákat kicsipegettem, és a többit nem győztem adni neki. Repetázott is belőle.
Gyönyörűen eszik, ami ízlik neki.
Különben pedig nagyon hasonlít Ivánra. Reggel odahozta Nagypapa őt az ágyunkba, ott megitta az italát, azután óvatosan lemászott, majd a papucsomat emelgette, jelezve, én is kelljek fel.
Ma reggel Lolával reggelizett az asztalnál, kicsit kell csak segíteni a cumis üveg tartásában, mikor már elfárad a keze, és nem tudja olyan magasra tartani.
Tegnap este Nagypapával és három unokánkkal elmentünk a Corvin CBA-ba. Lola tolta végig Anti babakocsiját, csak kicsit kellett időnként segíteni, Guszti odafelé a bevásárló gurulós táskán utazott, az üzletben a bevásárló kocsin, ahonnan időnként ki akart mászni, hazafelé hősiesen gyalogolt. Nagyon büszke voltam magunkra. Úgy láttam sikerünk volt a három kisgyermekkel.
Egyre nagyobb élet zajlik a Corvin-Szigony sétányon (amit még túlzás annak nevezni, de azért a semminél már többet ér. Még élő zene is volt, el is kápráztatta a fiatal néni a fiúkat.
A két fiút nem lehet egyedül hagyni, mert bántják egymást. Szegény Anti kapja vissza azt, amit Guszti kapott Ivántól. Kivéve a harapást, mert abban már Anti is szakember.

A két kisebb unoka együtt

Olyan jól érzik magukat együtt Anti és Guszti'
A héten többször voltak együtt, mert Lola még óvodában volt, vagy a szüleivel, most is lakodalomban van vidéken, Guszti pedig jól érzi magát Antival. Még ugyan nem kooperálnak, de hatnak egymásra. Sokat vagyunk a lakásban, mert csúnya az idő, és nekem hangszalaggyulladásom van, aminek jobb az egyenletes hőmérséklet. Szépen javulgatok, az elején nagyon nehezemre esett a beszéd, amire a kisgyerekeknek nagy szükségük van.
Anti gyönyörűen kommunikál, megérteti magát, kitartóan mutogat arra, amire szüksége van, rázza a fejét, ha mást akarok csinálni, mint amit kér.
Guszti jó hatással van Antira, egyedül eszik és ezzel étvágyat csinál Antinak is. Egyre több mindent megkóstol, és Gusztival együtt szépen meg is eszi.
Egészen jól iszogat a cumisüvegből egyedül. Guszti pedig ha befejezi az étkezést, akkor leszedi az asztalt. Otthon még a mosogatóba is beleteszi, nálunk a konyha el van zárva a gyerekek elől, és ezt tiszteletben is tartják, pedig Iván könnyedén át tudná mászni a korlátot, de elfogadja a szabályt, a konyha veszélyes a gyermekek számára.
Most be kell fejeznem, mert Anti már unatkozik egyedül, Guszti ugyanis még alszik.
Bezzeg mikor felébred, annyira örülnek egymásnak! Szeretnek együtt hancúrozni az ágyon, aminek én nem nagyon örülök, mert félek, hogy lepottyannak és megsérülnek. A közös táncot is szeretik, ha jó zene van. Az esti mesét Guszti már végig nézi, leül szépen a kis fehér székbe és Antinak mutatja a kisebb kéket: "baba ide csüccs".
Egyik alkalommal Guszti felfedezte Antin a kedvenc autós zokniját, amit már ő kinőtt és mutatta a zoknit azután a lábát, hogy "ide, ide".
Közben felöltöztünk, és Guszti betelepedett a székébe, nincs mese, reggelit kér.
Hát megyek.

Antival

Olyan hihetetlen, hogy Anti még csak szombaton lesz 11 hónapos, és már olyan nagyfiú. Mindent megért, ha nem is követi a javaslataimat.
Igyekszem a kedvében járni mindenféle finomsággal, ami nem egyszerű, mert határozott ízlése van, és nehéz attól eltántorítani. A múltkor három kanál saját készítésű zöldbab leves után olyan határozott hadonászásba kezdett, hogy nem lehetett a kanalat a szájához vinni, ezért kénytelen voltam tejpépet készíteni. Egy másik alkalommal a csirkehúsos zöldborsókonzervet utasította el, sajnáltam kidobni, ezért meghintettem reszelt háztartási keksszel, ez is bejött. Most pedig kétfogásos ebédet készítettem. Először a saját készítésű zöldség levest kapta, amihez elég sok vizet fogyasztott, azután pedig egy kis reszelt őszibarackot, amit nagyon szeret.
Most itt befejezem, mert a net szétkapcsolt és hiába írtam sok érdekes dolgot, nem jegyezte meg, oda az egész.

Közös szülinap és Iván névnap Budakalászon

Budakalász egy gyermekparadicsom! Ezt már Iván is tudja. Örömmel készülődtünk szombaton délután és mikor egy kicsit megálltunk a Budai rakparton, hogy megcsodáljuk a sárkánycsónakok felvonulását, Iván szólalt meg elsőnek: "Menni Ancsihoz!"
Valóban időről-időre látjuk, ahogyan épül-szépül a kert, pillanat alatt előkerült két labda is, a csodálatos gyermektalicska, a hinta-palinta. A fiúk felmentek labdázni, de a gyerekek inkább a frissen lerakott köveket gyűjtögették, Lola Ivánnal bebarangolta a kertet, megtanulták melyik növényre nem szabad lépni, mert azt Ancsi ültette, és eszegettük a málnát, kóstolgattuk a ribizlit, szedret, egyéb gyümölcsöt, amit láttunk. Jártunkban-keltünkben belekóstoltunk a pogácsába, a habos meggyes sütibe, a mákos-meggyes rétesbe, ennek ellenére a húsos tányér is kiürült, és a finom tortából is tudtunk enni. Dédi mama málnás-kétszersülteséből sem maradt a tálban. Olyan gyorsan elszaladt a délután, Marci az ajándékát már nem is tudta kipróbálni. Iván a locsolókannát kövek tárolására használta, mert az idő nem volt elég meleg a pancsoláshoz. Ezért ott is hagyta, hogy legközelebb is kéznél legyen, ha odamegyünk.
Eddig nem volt zárva a kapu, de Iván egyszer csak gondolt egyet és kiment az utcára Papa autójához. Természetesen a gyerekeket mindig szemmel tartottuk, kicsit lazíthattam, mert mindenki derekasan kivette a részét a gyermekcsőszködésből. Hát igen, négy érdeklődő gyermekhez azért kell energia, főleg ilyen izgalmas, lejtős, többszintes terepen.

Római part, Kopaszi gát, meggyszedés, Anti tipeg

Most Iván és Anti álmát őrzöm, ezért érek rá egy picit.
Múlt hét végén három unokával voltunk együtt. Csak hárman férnek be a kocsiba. Mikor Ivánért elmentünk, kihasználtuk a szép időt a Római parton, futó-bringáztunk, motoroztunk, játszottunk a játszótéren és még vacsoráztunk is. Anti is ott volt az anyukájával. Mikor nagypapa hazavitte Antiékat, akkor egyedül maradtam Gusztival. Jó választás volt, mert leültünk a vízhez közel és Guszti kavicsokat dobált a vízbe. Amikor sikerült beledobni, akkor nagyokat nevetett, olyan pihentető, nyugtató program volt, kicsit kipihentem a napot és felkészültem a fektetésre.
Jól aludtunk, de olyan lassan pakoltam össze a sok holmit, ennivalót, meggyszedéshez a ruhákat, edényeket, hogy nem maradt sok időnk Veresen. Még füvet is nyírtunk, miközben Guszti a fűnyírótól félve végig a nadrágomba kapaszkodott, szedegettem egy kis meggyet. A létrát hiába vittük ki, arra már nem került sor.
Bencét is kihozta nagypapa a fűnyíróval és nagy élmény volt figyelni, hogyan is barátkoznak, milyen felállás alakul ki a négy gyermek között. A két nagy óvodás el is kezdte a vezető szerepért vívott harcot. Olyan édesek voltak! Nagyon elfáradtak, -tunk, már Szadánál elaludtunk, - nem is értem Zoli hogyan tud vezetni, mert csak a házunk előtt ébredtem fel, a gyerekek még ott sem, egyenként cipelte fel őket nagypapa.
Sokáig aludtak, és hogy este is tudjanak aludni, ezért délután a Kopaszi gátra mentünk, Guszti nem sokat motorozott, de becsületesen gyalogolt a játszótérig, vissza felé pedig nagypapa nyakában utazott. Iván és Lola pedig nagyon gyorsan tud menni a futó-bringával, csak győzzön a felnőtt rohanni utánuk.
Vasárnap rossz idő volt és ők élvezték a lakásban az együtt játszást.
Iván Lolával nagy egyetértésben már szerepjátékokat is játszott. Guszti önfeledten egyedül játszott az autóival. Bámulatos, milyen sokféleképpen tudják sorba rakni azt a néhány autót!
Nekem eddig fel sem tűnt, hogy néhány matchboxnak még vonóhorogja is van, és a fiúk találnak is módot rá, hogy valamelyik autót vontassák vele.
Kedden délután Jankával újra kivonultunk Veresre meggyet szedni, hát szedtünk is eleget. Két napig tartott, mire eltüntettem a fagyasztóba és az üvegekbe.
Bence újra kijött, de most már Erzsike terelgette őket, Guszti Jankán csüngött, míg nagypapa el nem vitte őt sétálni. Lola utólag sajnálta, hogy a lányos programot választotta.
Most már igazán nyári szünetem van, és unokázhatok kedvemre!
Antit megint nem láttam pár napig, és most itt van, hosszasan kapaszkodás nélkül álldogál és tipeg. Gyorsan félre is raktam az útjából mindent. Tündéri! Már nem babás, hanem olyan kisgyermekes megnyilvánulásai vannak. És "mondja, mondja a magáét", csak legyen, aki megérti.

Már majdnem nyári szünet!

Milyen szép hely is a Tisza tó Örvénynél! Jó hely tantestületi kirándulásra. Néhány óra séta, csónakázás, egy finom ebéd a hajóétteremben a Szabics kikötőnél, és már nem is érzem a fárasztó tanévet, aktívan készülődhetek az unokázásra. Pontosabban, már Guszti itt van, azért is tudok írni, mert őrzöm az álmát, és nem akarok zajos munkát végezni.

A pünkösdöt pedig Szennában töltöttük. A fő program Guszti keresztelője volt, de előtte már egy nagyot mulattunk egy hegyi pincénél, bográcsos, kemencés étkekkel, kelt rétessel, cseresznyézéssel, tangóharmonikás dalolással, néhányan tánccal is, ünnepeltük meg a házigazdák szülinapját. Együtt 133 évesek.
Szűkebb családunk számára kibéreltük a Raab vendégházat, (mintha nekünk rendezték volna be, a nagyszobában a fiatalok a két gyermekükkel, a nagyik, vagyis a nyagypapa és én, a francia ágyas szobában, és a dédinek külön bejáratú mini lakosztály, ahová a nagynéni is csatlakozhatott a következő nap. )
Az épület végében egy nyitott terasz, összekötve egy nagy kemencés konyhával- étkezővel, ha hűvös idő lett volna. A nyitott hosszú tornác zárható volt és szőnyeggel leterített, ahol Antika mászhatott kedvére, míg Ivánka gumicsizmában játszadozott a reggeli harmatban. Olyan gyönyörű pázsitos udvar volt, hogy mikor felszáradt a harmat Antika mezítelen térdekkel fedezhetett fel minden fűszálat, mégsem sértette fel magát.
Hétfőn pedig a Katica Tanya - Kalandpark varázsolta el családunk minden tagját, a 10 hónapos unokánktól az energikus, le nem írom hány éves dédiig.

Gyorsan röpül az idő

Az unokák pedig úgy fejlődnek, hogy csak kapkodom a fejem. Időnként csak gyönyörködök bennük, hogy milyen találékonyak, máskor pedig előbújik belőlem a tudatos pedagógus, és játszunk együtt.
Lolával a két nagy fiúnak megtanítottuk a Nyuszi ül a fűben és a Koszorú c. játékokat.
Lola élvezte az Itt lakik a pakulár, c. játékot, kicsit borzongott, amikor a kutya mégiscsak elkezdett ugatni.
Iván el is mesélte a játékokat a szüleinek, jellemző, hogy az Anyukája előbb megértette, hogy a"mama, nyuszi, csücsül", mit is jelent. (Mamával játszottuk a Nyuszi ül a fűben játékot.)
Úgy sajnálom, hogy nincs időm leírni azt a sok eseményt, ami történik velünk hétről-hétre, pedig később jó lenne olvasgatni, amikor már a saját útjukat járják.
Guszti még nincs két éves, mégis olyan sokáig képes az autókat sorba rakosgatni, játszani velük.
Rövid ideig már együtt is játszogatnak, főleg, ha Lola irányítja őket.
Vasárnap a nagyszobából egy hatalmas autó kerekedett, amelynek három vezető ülése volt elől, így csak a kormánykeréken civódtak kicsit, a felnőttek helye az utasülésen volt. Természetesen amikor Iván egyedül maradt, akkor a szülei is helyet kaptak az első sorban, és nagyon vigyázott arra, hogy a törött szitát az Apja se használja kormánykeréknek, a játéklábos az megfelelő, annak van két füle is, kényelmesen lehet használni.
Anti még nincs tíz hónapos, mégis mindig közöttük akar lenni. Aranyos volt Guszti, amikor ő is a szájába vette az egyik autót, de csak fintorgott, már nem élmény neki, inkább tologatta a földön.
Cseresznyéztünk is Veresen velük. Lola pici korától imádja, Guszti minden áron a zöldeket akarta enni, "ama, ama" felkiáltásokkal, egyszer a szájából is ki kellett bányászni, ha nem vigyáztunk magostól lenyelte, nem győztük fejteni neki. Iván a vödröt cipelte ide-oda, de nem evett belőle. Kacérkodott vele, mivel az unokatesók nagyon ették, mégsem tudta rászánni magát, hogy megkóstolja. Nem erőltettük.
Szombaton a legnagyobb viharban értünk ki, féltettem a gyerekeket a kocsiban, hiszen annyira villámlott és közelben dörgött, de amikor elállt az eső, akkor ettünk és szedtünk, fára másztunk, csak a gyerekek siettek, mert programjuk volt.
Nagyon szeretem a korai cseresznyét, főleg a fáról, abból sokat lehet enni, mert nagy a víztartalma, nem fúj fel.
Budakalászon is érik Zoli fája. (Ancsiék régebben mindenkinek vettek egy gyümölcsfát ajándékba a kertjükbe.)

Anyák napja négy unokával

Lola már elénekelte az Orgona ága...című dalt a Dédinek is, nekem is és az Anyukájának is.
Iván és Guszti már rajzolt.
Anti pedig már 9 hónapos.
Gyönyörű virágokat is kaptam a dalok mellé.
Lillától pedig ezt a képgyűjteményt.
A legszebb ajándék persze az, hogy együtt lehettünk!

Már Iván is csacsog, Anti etetőszékben eszik

Olyan gyorsan nőnek ezek a gyerekek! Nem győzöm a lakást rendezgetni.
Anti már stabilan ül, ezért beleültettük az etetőszékbe és gyönyörűen evett, már amikor Iván nem mászott bele gyorsan. Pedig már hónapok óta nagy széken ült, mint Lola, és Gusztival sem viaskodott az etetőszékért, most mégis úgy gondolta, nem engedi át még Antinak. Szerencsére nem minden evésnél ettek egyszerre, és akkor nem bánta, ha Anti is ott evett.
Mi lesz, ha egyszerre etetem a három fiút?
Tehát békességben telt el nálunk a hosszú hétvége, szülők nélkül, akik Viktor születésnapját ünnepelték Milánóban édes-kettesben. (Inkább Viktor gyógyulgatott, és valóban jót tett az a három nap a köhögésének.)
Iván nagyon segítőkész, és jól jön, hogy nyilvántartja melyik ruha az övé, és melyik Antié. Gyakran adom rájuk azt a ruhát, ami a kezem ügyébe esik, (ebbe még Guszti ruháit is bele kell számítani,) az a kellemetlen, ha elméretezem, és akkor újra kell kezdenem az öltöztetést. Akkor találékonynak kell lennem, mivel kössem le a figyelmüket.
Iván már játék közben is beszél, elég érthetően, persze azért még egy-két hangcsere előfordul, és olyan bűbájosan kéri a "túróbongócot", és az utolsó gombig "bebongoljuk" az ingecskéjét.

Újra elővettük a szobaajtóra is a korlátot, mert most már Anti az, aki, mint egy kis hangya begyűjtögeti a szájába a leszórt morzsákat és fuldoklik tőle. Időnként a két fiút sem árt elválasztani egymástól, mert még csak állandó felügyelet mellett élvezhetik egymás társaságát. Többnyire nagyokat kacagnak, de Anti határozottan hangot ad annak, ha nem akar lovacska lenni, és elviselni bátyuskáját a hátán, és azt sem szereti, ha Iván az ő fejére is rárakja a homokozó vödröcskét, ami alól még nem lát ki.
Iván is visít, ha Anti a kis vonatot nem tologatja, hanem kóstolgatja.
De a Kíváncsi Fáncsit nagy egyetértésben bámulják.
Iván el kezdett félni bizonyos dolgoktól. A Vitéz Lászlót sem akarta nézni, sőt még Lola kedvencét sem, a Szöktetés a szerájból című marionett dvd-t sem, mert az őr nagyon mogorva.

Hogyan bírunk négy unokával?

Nagyszerűen.
A hét végén a három fiú aludt nálunk. Micsoda változás, hogy már mind a hárman együtt autóznak. Igaz, Anti még csak kóstolgatja -szó szerint- az autókat, de a két nagyobb már berregni, sőt "nénózni" is tud, miközben sorba rendezgetik, tologatják kedvenc autóikat.
Milyen jó ötlet volt megőrizni gyermekeink matchbox gyűjteményét!
Időnként "igazságot" kell tennünk közöttük, de alapvetően élvezik egymás társaságát. Jóízűen eszegetnek, iszogatnak, visonganak együtt, mindketten szeretik Anti babát, és ha nyitva felejti nagynénjük a szobájának ajtaját, akkor együtt szépen besettenkednek. Ha Lola itt van, akkor semmi gondunk nincs, hiszen ő "szépen kibíztatja őket Lilla szobájából".
Közben már főzni is tudtam, nagypapa pedig jól elboldogult a játszótéren a két nagy fiúval.

Minden nagyszülőnek azt tanácsolom, legyen fitt, mert csak akkor bírja a tempót az unokákkal.

Én is nagyon szeretnék az lenni, de mire rászánnám magam a tornára, valami mindig közbejön.

Március 15. Dobogókő

Már úgy látszott, hogy unokák nélkül ünnepelünk, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy Guszti szabad. Még a Dédit is magunkkal vittük, mert gyermekkel kirándulni az igazi. Látszik is a képeken.
Kellemes tavaszi idő, csalogató ételek bográcsban, pedig vittünk finom saját készítésű fasírtot, mégis elcsábultunk. Megérte, nagyon finom babgulyást ettünk.
Este azért kettesben újra bicikliztünk, ezt is szoktuk ünnepeken,- megnézzük, hogyan ünnepelnek Budapesten az emberek. Még látszott valami a Budai vár hangulatából. És ismét a csodálatos esti fények!

Tavasz

Jól esett újra kerékpárral barangolni Budapesten, kicsit későn indultunk, ezért este tekertünk hazafelé. Csodálatos látvány kerékpárról a kivilágított város, különösen a Duna parton.
Jó gyógymód torokfájásra, most ugyan a testem bizonyos részein érzem a biciklizés hatását, de a torkom az nem fáj.

Ametist bábszínház

A nagy szülinapi buli még várat magára, sajnos valamilyen vírus ledöntötte Lolát a lábáról, így csak betegvigasztalás volt, Guszti is elkapta. Jankának volt nehéz, hiszen úgy csüngtek rajta a gyermekei, "mint gyümölcs a fán".
Valami bennem is bujkált, pénteken úgy kidőltem, mint egy zsák, de a napsütés jót tett, sétálgattunk egy kicsit, miután Lolának vettünk bábszínházjegyet a Mazsola és Tádé előadásra, az Ametist bábszínházba. A Rátkai klubban játszanak minden szombaton és vasárnap délelőtt, nagyon kellemes hely, a kisgyermekek ragyogó arca volt a bizonyíték, hogy tetszett nekik a Jegesmaci és barátai előadás. A büfében is nagyon finom a perec és a kávé. (Gondolom a többi is, mert nagyon burkolták a gyerekek.)
A fiúkat is feltétlenül el kell vinni oda, barátostól, unokatesóstól, szülőstől.
Sokat gondolkodtunk, hogy Iván mit szólna hozzá, ezért alaposan szemügyre vettük a közönséget, (lehet, hogy csak a szép gyermekeket viszik a bábszínházba?) azt a következtetést vontuk le a nagypapával, hogy élvezné már az előadást. Guszti is, csak ő esetleg az örömkiáltásaival zavarhatná a többi gyermeket.
Természetesen egy gyermeket meg kell tanítani a színházi viselkedésre.
Ráhangolni, előkészíteni, megmutatni mit lehet csinálni az előadás közötti szünetben, és az esetleges unalmas pontokon a fülébe súgni a megfigyelési szempontokat. Sajnos gyakran látunk kisgyermekes szülőket, akik csak azt mondják meg, hogy mit ne csináljon a gyermek, azt is már csak az esemény után, ahelyett, hogy ötletet adna, hogy mit lehet azon a helyen csinálni.
Természetesen ezt csak akkor lehet, ha a gyermekben már kialakult az a bizalom, hogy érdemes hallgatni a felnőttre, mert érdekes dolgokat javasol. Ez a bizalom már kialakult az unokáinkban, és ez egy olyan csodálatos érzés!
Tehát elvihetjük már őket bábszínházba!

Lola ma négy éves, Anti pedig fél éves

A nagy buli persze csak a hét végén lesz, ma csak telefonos köszöntés volt. Lola örült a köszöntésnek, de nem ért rá sokat csevegni, mert fontos dolga akadt.
Antinak is van már komoly hangja, főleg, ha egy hópihe megzavarja az elmélyült szemlélődésben.
Sajnos nekem sincs időm áradozni az unokáimról, - pedig milyen nagy élmény írni, és elolvasgatni. Ivánra és Gusztira is sokat gondolok.

Balerina ruha

Egyenlőre nem folytatom a hercegnői ruha varrását, mert közben Lola felfedezte a balett szépségét. Kapott karácsonyra egy matricás öltöztetőbabás könyvecskét.(Valójában már a szülinapjára szántam, de mikor eljött hozzánk, hiányolta, hogy számára nincs ajándék a karácsonyfánk alatt, hiszen most náluk ünnepelt a család, így gyorsan odacsempésztem a könyvecskét, és Gusztinak is néhány kisautót.)
Mai szóhasználattal élve, ez nagyon bejött. Minden oldalon három lányka van, (éppen, mint a három unokatestvér) és különböző balettekből egy-egy jelenetet mutat be. Ez még kevés lenne, ezért a három lányka egyéb helyzetekben is felöltöztethető.
A Hattyúk tava rövid zenés meséje magnókazettán még megmaradt Lillának, és van egy balett filmünk róla DVD-n, a Kirov Színház előadásában. Nem akartam elhinni, hogyan nézhet végig kétszer is egymás után egy alig négy éves kislány egy balett filmet. Azóta fehér balerina ruhát szeretne, már meg is vettem a fehér anyagot hozzá,- milyen jó, hogy egészen olcsón lehet szép anyagokat kapni. Csak most megint törhetem a fejem, milyen fazonú legyen a ruha, hogy könnyű, de pörgős legyen, ne csússzon le a derekán, egyedül is fel tudja venni, stb. A legnagyobb probléma mégis az, hogy színház jegyet is kap majd a szülinapjára, Lilla elviszi a Hattyúk tava gyermekelőadására a Művészetek Palotájába. Ott milyen ruha lesz Odetten? Biztosan valami hasonlót szeretne Lola is.
Közben azért zajlik az élet, hiszen három fiú unokám is van, és ők is bűvölnek rendesen, és igyekszem a vizsgákra készülő Lillát is egy ici-picit kényeztetni.

Buék 2011

Vége a csodálatos téli szünetnek, az ünnepeknek, amikor unokázhattunk kedvünkre.
Sikerült megvarrni a hercegnői ruhát, úgy izgultam milyen fogadtatásban lesz része. Kiderült, hogy Csipkerózsika ruhát varrtam, ami Lola szerint a csipke szóból és a rózsaszín becézéséből származik. Egy egyszerű, rózsaszín szatén anyagból készült ruha, de hosszú és nagyon pörgős, hiszen a szoknya része egy egész körből szabott. Lola nagyon elégedett volt, és a csipkét nem is hiányolta. Csak az alap ruha készült el, az is egy teljes napig tartott, több időm nem volt már. Majd folytatom a szülinapjára, most már képzettebb vagyok a témában. Sajnos nem tudom olyan szépen megvarrni, mint ahogyan tervezem.
Sokat unokáztunk már karácsony előtt is, gyakran itt is aludtak, ezért az idén sem rohangáltunk ajándékok után. Azért megtettük a tiszteletkört, összevásároltunk mindenfélét az unokáknak, de a fő ajándékok vásárlását az idén is kellemes körülmények között oldottuk meg.
Beültünk nagypapával az emlékezetes IMBIS helyén lévő étterembe, és ott nyugodtan megbeszéltük, mit is ajándékozzunk a családnak. Azután elmentünk a Művészetek Palotájába és vásároltunk sok-sok belépőjegyet, különféle műfajú előadásokra. Elhasználtuk az utalványainkat, és nem kellett a csomagolással sok időt tölteni. Ehhez még ajándékoztunk egy-egy vacsora meghívást a koncertek előtt, és természetesen gyermek felügyeletet is vállalunk.
Vettünk egy naptárat, hogy feljegyezhessük a dátumokat, mert a családunk létszáma szépen növekszik. Sajnos fogyatkoznak is, de szívünkben mindenki velünk volt, akik már nem lehetnek közöttünk, azok is. A hófödte temetőkben a világító mécsesek elsüllyedtek a hóban, mégis meghitten világítottak, és valahogy nem okozott fájdalmat az elmúlás ténye. Talán azért nem, mert látom a folytatást az unokáinkban.