Budakalász egy gyermekparadicsom! Ezt már Iván is tudja. Örömmel készülődtünk szombaton délután és mikor egy kicsit megálltunk a Budai rakparton, hogy megcsodáljuk a sárkánycsónakok felvonulását, Iván szólalt meg elsőnek: "Menni Ancsihoz!"
Valóban időről-időre látjuk, ahogyan épül-szépül a kert, pillanat alatt előkerült két labda is, a csodálatos gyermektalicska, a hinta-palinta. A fiúk felmentek labdázni, de a gyerekek inkább a frissen lerakott köveket gyűjtögették, Lola Ivánnal bebarangolta a kertet, megtanulták melyik növényre nem szabad lépni, mert azt Ancsi ültette, és eszegettük a málnát, kóstolgattuk a ribizlit, szedret, egyéb gyümölcsöt, amit láttunk. Jártunkban-keltünkben belekóstoltunk a pogácsába, a habos meggyes sütibe, a mákos-meggyes rétesbe, ennek ellenére a húsos tányér is kiürült, és a finom tortából is tudtunk enni. Dédi mama málnás-kétszersülteséből sem maradt a tálban. Olyan gyorsan elszaladt a délután, Marci az ajándékát már nem is tudta kipróbálni. Iván a locsolókannát kövek tárolására használta, mert az idő nem volt elég meleg a pancsoláshoz. Ezért ott is hagyta, hogy legközelebb is kéznél legyen, ha odamegyünk.
Eddig nem volt zárva a kapu, de Iván egyszer csak gondolt egyet és kiment az utcára Papa autójához. Természetesen a gyerekeket mindig szemmel tartottuk, kicsit lazíthattam, mert mindenki derekasan kivette a részét a gyermekcsőszködésből. Hát igen, négy érdeklődő gyermekhez azért kell energia, főleg ilyen izgalmas, lejtős, többszintes terepen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése