A Télapótól még DVD-t is kaptunk

Annyi dolgom lenne, például mézeskalács sütése, szépen nyugodtan, mint régen, a barátnőimmel összejöttünk és sütögettünk, az egész lakás tele volt a szépen díszített sütikkel, most még felhívni sincs időm őket.
Mit csinálok helyette? Bámulom a Télapótól kapott DVD-t amelyen Antival voltam az iskolámban. Egy pillanatát sem hagyhattam ki, hiszen a gyerekek arcát akkor nem láttam, és olyan tündérek rajta. Ráadásul a kamerával szemben ültem Antival és ezért szinte állandóan látszódunk a háttérben, hát azt sem lehet kihagyni.
Azért már három tepsi mézest kisütöttem, már el is ajándékoztam, szinte csak csipegettem a nagy adag masszából, amit Lilla összegyúrt. Nem is rossz módszer, hogy többször keveset készítek, mert egyedül nem olyan jó sokáig sütögetni.
Most pedig két órája a leányka koszorúslány ruhákat nézegetem a neten, mert Lolának hercegnői ruhákat szeretnék varrni. Egyszerre három szoknyát is magára szokott venni, ezért többféle anyagból egymással variálható ruhákat szeretnék készíteni neki. - Most még leírhatom a blogomra, mert nem tudja elolvasni.
Be is fejezem az írást, mert kész a terv- Lilla segített kicsit, egyrészt elővarázsolt képeket Hamupipőkéről, másrészt egyik ruhát le is rajzolta.

Anti találkozott az iskolámTélapójával

Annyira vártam az iskolai télapót, ilyenkor a kollégák gyermekeit, unokáit látogatja meg a Télapó, elmondja milyenek voltak egész évben, a bátrabb gyermekek énekelnek, néhányan sírnak, de a csomagnak és az uzsonnának örülnek. Az idén Ivánnal és Antival terveztem a télapózást, -Lola már az óvodában kapott elég édességet, Gusztikának is jutott belőle bőven.
Az elmúlt évben elmaradt ez a program, mert beteg lettem, múlt héten megijedtem, hogy az idén is itthon maradunk, de a doktor nénitől olyan jó gyógyszert kaptam, hogy vasárnap már a Vörösmarty téren sétáltunk Ivánnal, Antival.
Azért nem volt teljes az örömöm, mert Iván tegnap délben belázasodott, és így csak Anti képviselte az unokáimat. Mindenkit elbűvölt a mosolyával, a kislányokat még hangos kacajra is méltatta, a Télapó szövegét pedig olyan értelmesen hallgatta, mintha minden szavát értené. Azt hiszem Ő volt az egyetlen gyermek, aki mosolygott a Télapóra.
Kíváncsi lettem volna Ivánra, hogyan viselkedik társaságban, mert itthon "nagylegény", néha még Lolával is szembeszáll.

Iván és Anti jól érzi magát nálunk

Nagyon jó, hogy berendezkedtünk a babázásra, mert így bármikor fogadhatjuk őket. Most sem volt sok időm készülni, mert orvoshoz kellett mennem, kaptam is gyógyszert és remélem nem kapják el a torokgyulladást. Most már jobban vagyok, de elég kellemetlen állandó orrtörölgetéssel babázni.
Iván nem értette miért nem adtam a szendvicsemből falatkákat neki.
Nagyon jó kisfiú, csak tegnap este haragudott meg rám, mert nem értettem meg mit szeretne. Csak sírt a fektetésnél, és "anyázott". (Vagyis mondogatta: anya, anya, anya.)
Egy idő után feladtam, és azt mondtam, hogy kijövök tőle, és majd a nagypapa megoldja.
Így is történt, fél perc múlva már aludt is.
Csak ma délelőtt jöttem rá, hogy miért nem akart nekem elaludni. Tegnap felfedezte az anyukájának az egyik blúzát, és mondogatta, hogy anya, anya. Ami azt jelentette, hogy szeretné, ha odaadnám neki. Én pedig azt, hittem, csak megjegyzi, hogy kié.
Ma délelőtt mostam, és levettem a vállfáról a blúzt, mert egy másikat tettem rá. Iván felkapta, és nagy örömmel bedobta az ágyába, aztán játszott tovább. Emlékeztem annak idején Viktor is nagyon szeretett a ruháimmal aludni, ha nem voltam otthon. És valóban, ebéd után Iván olyan örömmel feküdt le az ágyába, és gyönyörűen elaludt ölelgetve az anyukája blúzát, felé sem kellett néznem, -igaz, nem is tudtam volna, hiszen Anti már követelte az ebédjét.
Mosolyogva ébredt, és most már be is fejezem, mert segíteni szeretne a gépelésben, és nem egyezik az elgondolásunk.
Pedig mennyi mindent tudnék még írni, persze nem árt, ha készülődök, hiszen Janka megígérte, hogy ovi után idejönnek Lolával és Gusztival, hát lesz itt móka, kacagás, éjszaka pedig jó nagy alvás, legalábbis a gyerekeknek.

Miről írjak?

Annyi mindenről írhatnék:
például hogyan fürdettük meg és fektettük le ketten nagypapával a négy kis unokánkat,
milyen békésen alszik most is nálunk Iván és Anti,
hogyan vesztek össze a mobiltelefonon, és lettek újra "jó testvérek",
mennyire szeretik hallgatni a Magyar Rádió Gyermekkórusának CD-it,
ha Lilla gyakorol a hegedűjén, milyen áhítattal hallgatják,
hogyan hozza Iván a táskámat, ha hallja a mobilomat csörögni,
Lola milyen nagylányosan beszélget velem telefonon,
és még mi mindent,
közben már azon töröm a fejem, hogyan készítsek velük mézest karácsonyra, mi legyen a télapócsomagban, mit kapjanak karácsonyra - és nemcsak ők!
hogyan rendezzük a lakást, hogy kényelmesen elférjünk,
mit főzzünk,
Azért munkahelyünk is van, rokonaink, barátaink, akikkel szeretnénk törődni, találkozni, telefonon beszélgetni, és sajnos van, akit gyászolunk. Ha elfogadjuk az élet rendjét, akkor is fáj, és sajnáljuk magunkat a veszteség miatt.
Hát ennyire futotta, megyek Anti babát etetni, aki már négy hónapos lesz, hasra fordul, elbűvölően mosolyog rám, "beszélget", nézelődik, és nyafog, ha unatkozik

Születésnapom; Gyökereink

Már nem várok tovább, hogy megkapjam a születésnapomról készült képeket, ahol már mind a négy unokám felköszöntött. Olyan nagy öröm együtt lenni! Kaptam gyönyörűséges virágokat, kertészkedő eszközt, színházjegyeket és természetesen sok-sok mákos gombócot. Valamiért diétáztam akkor, mégis napokig csak gombócot ettem és citromos Gösser sört ittam, rendbe is jött a gyomrom. A színházi előadások is nagyon jók voltak. Kaptam belépőjegyet a Láthatatlan kiállításra és vacsorára. Mindenkinek ajánlom, mert egészen más szemmel nézi a világtalanokat ilyen program után.

Nem is a születésnapomról szeretnék írni, hanem arról, milyen jól éreztük magunkat vasárnap Mezőtúron Ivánkával. Hosszú idő után végre verőfényes napsütéses hétvégénk volt.

Szombaton inkább Mamáztunk, és végre sétáltunk két órát a Pilisi erdőben is, ezt szeretnénk gyakrabban megtenni, hogy összekapcsoljuk a látogatást egy-egy kirándulással. Mama nagyon örült nekünk, most éppen Zoli új piros pulcsija ragadta meg a figyelmét. Hazafelé menet betértünk Budakalászra, hogy a másik Mamát hazavigyük, de nagyon elfoglalta magát az almafeldolgozással, nekünk pedig sietnünk kellett, hiszen még vásárolnunk is kellett, mielőtt Loláék megérkeznek hozzánk.
Tehát vasárnap elvittük a Pesti Mamát Mezőtúrra, az édesanyja sírjához, és Ivánkát is magunkkal vittük. Olyan kis vagány szerelésbe öltöztette őt Eszter, - mint mindig. Nem tudom mondtam-e már, (Viktor már igen, a Playboyban) hogy mennyire sokra értékelem Eszter jó ízlését. Ha elindulnak valahová, pillanatok alatt a négytagú család úgy néz ki, hogy már készíthetnék is egy divatlap családi címlapfotóját.
Szóval Iván megérkezett egy kis táskával, amiben minden szükséges ruha benne volt, és még egy napi élelem adag is. Természetesen mi is csomagoltunk, és Mama sem indult el üres szatyrokkal. Iván végig aludt az oda és vissza úton is, de amikor kiszálltunk, akkor aktív volt. Gyönyörűen evett, és derekasan kivette részét a sír körüli munkálatokból. Hát azt látni kellett volna, ahogyan gyomlált, kapált, ültetett, vizet hozott, és a környéken tevékenykedő embereket is elbűvölte. Ezt csak az tudja elképzelni, aki már látta a kis másfél éves tüneményt. Egy temetőben különösen nagy élmény látni ilyen tündér kisgyermeket rendezgetni a sírt, mert valahogy eltűnik az emberekből az elmúlás miatti szomorúság.

Nagymaroson Ivánnal

Lilla képei között garázdálkodtam, és rábukkantam erre a képre. Egész nyáron készültünk, hogy meglátogatjuk a bátyámékat, de ez nem jött össze. Legalább ezt a képet nézegetve gondolok Rájuk.

Nyaralás Ivánkával, közben Anti megszületett

Nyaraltunk Ivánkával. Sajnos digitális képeket nem készítettünk, pedig a nyaralás minden pillanatát meg lehetett volna örökíteni. Még azt is, ahogyan nézték az emberek, hogy milyen bátrak vagyunk, hogy egy hétig vitorláshajón lakunk egy 16 hónapos gyermekkel. Ivánka mindenkit elkápráztatott ügyességével, okosságával, kedvességével.
Nem is tudom elmesélni azt a sok-sok élményt, amit Füreden és Fonyódon töltöttünk. Alig mond még egy-két érthető szót, mégis nagyon jól kommunikál.
Reggel lemászott mellőlem az ágyról a hajón, (lakásban még kiságyban alszik, abból pedig nem tud kimászni) előkerítette a papucsomat, ráadta a lábamra, megkereste a cumisüvegét, a vizet, és mutatta a fiókot, amelyben a tápszerét tartottuk. Nem lehetett lustálkodni, reggelit kellett készíteni.

Nagyon tetszett neki a Balaton, a hajózás.
Egyik alkalommal Lolával nagyot pancsoltak a Balaton vízében, a tó kellős közepén, természetesen csak a hajón, egy nagy lavórban. Előtte lefektettük őket, de csak Ivánka aludt el, Lola féltette a kis unokatesót, szorongatta a kezét a kabinban, s nem tudott elaludni. Vagy ő félt?
Közben Anti megszületett, 10 napos nagyfiú volt, mikor először láttuk. Szerencsére róla sok kép készült:
http://picasaweb.google.com/Viktor.Tatai/AnyuekHazahozzakIvant#5505359806453915362

Most sikerült képet feltölteni: Anyák napja 2010

Jobb később, mint soha! Végre sikerült egy képet feltenni Lilla gépéről. Már éppen ideje, hiszen nemsokára Antival, már négy unokám lesz.

Kivágták a hátizsákom

Tegnap este sétálgattunk, beszélgettünk, egy kis textil hátizsákban vittem a vállon keresztbe átvethető kis táskáimat. Egy aluljáróból jöttünk fel, amikor feltűnt, hogy valaki nagyon a sarkamban van, pedig üres az egész lépcső. Hátra fordultam, hogy utat engedjek neki, de ő megállt és nézelődött. Mi tovább mentünk. Már vagy 20 métert is mentünk, amikor leesett nekem, hogy miért rántott hátra egy pillanatra a hátizsákom. Előrevettem, és megnéztem. Hát jó nagy vágás volt rajta, de nem elég ahhoz, hogy kiférjen a két összekapcsolt kis táskám. Eddig is elővigyázatos voltam, de ezután még rögzíteni is fogom a hátizsák belső falához, mert biciklizni viszont nagyon kényelmes a hátizsák, mert a hátsó villogó lámpát a zsákra szoktuk tűzni. Véletlenül egy fillér sem volt nálam, a bank kártyát sem hordom magammal, azért az irataim pótlása sok utánajárással járt volna.
Ezt azért írom le, mert nagyon elővigyázatosnak kell lennünk.

Mire tanítsuk a babákat!

Azt hallottam, hogy a legfontosabb feladata a családnak, hogy megtanítsa a babákat a megfelelő szociális magatartásra. A legnehezebb feladat elfogadtatni velük a szabályokat. Ezt jól megtárgyaltuk a szintén gyakorló nagymama sógornőmmel, és ez megerősített abban, hogy az unokákat nem szórakoztatni kell, hanem élni velük. Minden dolgot együtt csinálni, és ők közben megtanulnak alkalmazkodni.
Nagyon érdekes, hogy mennyire tudnak harcolni egy játékért, sőt, még egy kanálért is.
Kié legyen a macis kanál? Az első szülött gyermekünk kapta, kit illet most meg a használata? Az első szülött unokánkat, aki mindent magáénak tekint? De akkor hogyan mondhatjuk Ivánkának, hogy "nézd csak, ez még az Apukádé volt!"
A napirend, a szabályok, ezek fontos dolgok, és a gyerekek szeretik is ezt betartani, sokszor ők találnak ki valamit, amit mi csak jóváhagyunk.
Komolyan, és őszintén beszélek velük, nem kábítom őket, megértem a szomorúságukat, és megpróbálok valami kellemeset felajánlani.
Természetesen időnként én is fáradt vagyok, olyankor jó, hogy Nagypapa besegít, de tényleg éljük az életünket velük, és nem érezzük, hogy feláldoznánk magunkat.
Az élet nemcsak szórakozásból áll, de meg kell próbálni élvezni az apróságokat is az életünkben.
A legfontosabb a programok egyeztetése. Összeszoktatjuk az unokákat, - aminek már van apróbb jele, hiszen Lola első kérdése, ha belép hozzánk: "Hol van Ivánka?"
Ők már most nagyon szeretik egymást, csak a felnőtteknek kell résen lenni, hogy ezt a szeretetet ne vigyék túlzásba. Hát még majd mennyire kell óvni Antit!
Valahogy összeszedettebben kellene írnom erről a témáról. De csak gondolatébresztőre futotta.

Unokaszünet

Jaj, mihez is kapjak hirtelen a nagy szabadságomban!
Először is pizzáztunk és bicikliztünk egyet nagypapával. Be kell vallanom, nagyon jól esett, jól lehűtött a friss szél a Duna parton. Még mindig csodálatos az esti Budapest! (Azért hozzá kell tennem, hogy a jókedvem alapja az, hogy Lola is jobban érezte magát, már annyit csacsogott, amennyit Lilla annak idején. És olyan eltántoríthatatlanul határozott az öltözködésben, mint az anyukája volt.)
Témánál vagyok!
El is határoztam, leírok néhány sztorit róluk, ami hirtelen eszembe jut, mert igazából egy web kamera kellene, amit közben kommentálnék, hiszen minden pillanatban produkálnak valami szívmelengető dolgot. Na jó, tegnap Lolától elvettem a cumiját büntetésből, mert Gusztit unalmában szándékosan felébresztette. Aztán persze Nagypapához ment, és mivel beteg volt, hát alapos megbeszélés után vissza is kapta, s valóban egy nagyot aludt.

Reggel gyorsan egy adag mosásával kezdtem, azután megigazítottam az üveges szekrényben Lola által szétzilált fényképeket. (Neki már szabad rendezkednie, mert már nagylány.) - Őszintén, tényleg olyan nagylány már! Olyan gyorsan!
Ivánka is követeli a jogait, nem győzzük eldugni előle a kisszékeket, amelyek segítségével egyre magasabbra tör. A legaranyosabb talán, amikor a konyhát elzáró korlátot kinyitja, betotyog és utána gondosan visszazárja. Ilyenkor nem lehet egyszerűen kitenni, valami izgalmasabbat kell kitalálni a gáztűzhely helyett. Olyan nagyszerűen eltöltjük az időt együtt, hát még ők hárman!

Piacozás Ivánkával

Mi lehetne kellemesebb időtöltés ebben a nagy hőségben, mint a blogírás. Miközben Ivánka szépen alszik egyszál pellusban egy vékony textilpelenkával letakarva, az ebéd fő a gázon. A jeges kávé a számítógép mellett, mire a net bejelentkezik bezöldségezem a húslevest, mire a blogomba belép a program a hús mindkét oldalát gyorsan megsütöm a tefál edénybe, (drága volt, de megérte!) gyorsan ráteszem a fedőt, és már írhatom is fontos gondolataimat. - Közben hallgatódzom, hogy centrifugázik-e a mosógép, vagy beragadt az ürítési programnál. Szegény öreg jószág! Sokat dolgozik, főleg egy teltházas hétvége után. Nagyon örültem a foci VB-nek, ugyanis gyermekeink szeretik közösségben nézni, mi pedig mind a három unokánkat itthon altattuk, és éjszaka hozzánk jönnek a szülők is. Nincs meghatóbb, mint amikor reggel itt találják az unokáink a szüleiket! Ilyenkor olyan jól jönne egy rejtett kamera!
Ma nem erről akartam áradozni, -lehet, hogy már le is írtam ezt néhányszor, - elhatároztam, hogy nagyon fontos háziasszonyi fogásokat mesélek el, hátha valakit érdekel.
Szemét tárolása:
Gyűjtjük a szelektív szemetet, de hányan gondolnak arra, hogy a könnyen romlandó ételmaradékot, a húsos zacskót, a használt bébi pelenkákat légmentesen lezárva tegye a szemetesbe? Pedig nem nagy dolog, és akkor nem bűzlene úgy a közös szemetes kuka, amit csak hetente kétszer ürítenek. A zöldséges zacskók kiválóak erre a célra, nyáron ugyis gyakran, és sokfélét veszünk.
A hús készítés alapszabálya a tiszta konyha, és főzés után az alapos mosogatás. Több nyáron hallottunk már fertőzésről. Ezért nyáron hajlok a vega konyhára. De az unokáknak változatos étrend kell,ezért elhatároztam, hogy elkészítek egy nagyobb adag húst, és kis adagokban lefagyasztom, amihez már csak köretet, főzeléket fogok főzni.
Budapesti séta:
Piacra mentem Ivánkával, babakocsival, gyalog. Reggel 8 órakor nem gond, hogy az árnyékos oldalon menjünk, inkább azt kerestem hol tisztább a járda. Ilyen forróságban még jobban feltűnik, hogy hol járnak rendetlen kutyatulajdonosok. Nem is értem őket. Hiszen én gondosan lemosom a babakocsi kerekét, a cipőm talpát, de ők is alaposan megfürdetik minden séta után a kutyájukat, vagy koszosan mászik fel az ágyukra?
A másik gond a hajléktalanok szabad élete. Olyan szép pihenő parkot alakítottak ki a házunk közelében, de az idén már nem mehetünk oda, mert a hajléktalanok birtokba vették. Nem részletezem.
Most a kánikulában ilyen szempontok is számítanak a babakocsis közlekedésben.
Egészen közérdekű témákat találtam, ugye?

Meggyes joghurt fagyasztott meggyel

Hát nem jutottam el a piacra se Ivánkával, sem egyedül. De hoztak meggyet a lányaim. Le is fagyasztottam vagy tíz kilót. Miért kell ilyen sok? Hát elárulom.
Meggyes joghurtba néhány szem fagyasztott meggy, - igazán kitűnő, mint egy gyümölcsfagyi. Hidegen ajánlom. Különösen ilyen nagy melegben.

Befőzés Ivánkával

Miért olyan nagy öröm a lekvárkészítés? Ez már nagymamaösztön? Ivánkát látótávolságba csábítottam, na mivel? Hát a "Sing a song"-gal, (angol gyermekdalokkal) miközben a konyhát elzártam előle, és befőztem hét üveg meggylekvárt, és három üveg meggybefőttet.
Előtte azonban sterilizálni kellett az egész konyhát, az előző napi tortakészítés után. Még ebédet is főztem, Ivánkával leszaladtunk tojásért, a galuskához, délután pedig a gyógyszertárba rohantunk el, mert nagyon viszket a hangyacsípés. Sajnos azóta sem sokat javult, nem érzem, hogy hatna a Fenistil gél.
Van egy csodálatos meggybefőtt receptem. (F Nagy Angéla receptje, de az Anyukám is így csinálta, csak Ő a napra tette egy időre. A recept:
A szépen megmosott meggyet üvegbe teszem, rétegezve kristálycukorral. Annyi evőkanál cukor, ahány decis az üveg, a tetejére plusz még egy kanállal. Lefedem, és a végleges helyére teszem a polcra, egy hónapig nem szabad mozgatni. Lehet, hogy azért, mert a magja is benne van, de egészen más ízű, mint a magozott. És gyors!!!
Szóval csodálatos dolog unokával lekvárt főzni. (A gyümölcsöt nagypapa hozta, de az unokás piacozást is meg kellene próbálni!)

"Ha végre itt a nyár"-i szünet

Mivel is kezdjem?
Talán egy kis diétával, a három napos lakomázás után.
Tantestületi kirándulás: Velence busszal, vízibusszal a Szúnyog szigetre- (annyira jól esett már a természetben lenni, s közben felidéződött bennem egy negyven évvel ezelőtti!!! korcsolyázás emléke), felmásztunk a Pákozdi emlékművekhez (amikor egy március 15-én voltunk, még csak egy emlékmű volt, most egy emlékpark épült- meg kell majd nézni unokáinkkal is), még sikerült visszasétáltunk a Halászcsárdához, aztán csak esett, csak esett, mi pedig csak ettünk, csak ettünk, aztán beültünk a buszba és hazajöttünk. Azután már csak ittam, csak ittam lefekvésig, pedig még egy órát kertészkedtem is. (Mostanában a kertészkedés csak abból áll, hogy küzdök a szulákkal, mindig egy lépéssel vagy többel is előbbre jár.)
Másnap hagyományos tanévzáró tantestületi búcsúebéd, ezután sem vacsoráztam.
A következő nap sem telt el lakoma nélkül. A Tatai unokák ötödik tagja is átvette a diplomáját. -Kár, hogy a Papa ezt már nem ünnepelheti velünk.- Szűk körben megünnepeltük Ágit, az óbudai Trófea grillben. (Csak nyolcan voltunk.) Nem is részletezem milyen finomságok voltak, hiszen nem régen nyílt, s annyi finomsággal csalogatják a vendégeket. Nagyon hangulatos hely, régen ez volt a Vasmacska. Jó ötlet volt Ancsitól. Az igazi ünnep a hétvégén lesz, akkor már torta is lesz, hiszen Jankának, Marcinak szülinapja lesz, Ivánkának névnapja, Janóra, a család PhD doktorára sem koccintottunk még ilyen nagy körben, és hát Ági az új mérnökasszony. Tehát már minden unoka diplomás, beleértve a választott párokat is, de ha minden jól megy, a legfiatalabb lesz az első kétdiplomás. Viktor hagyod ezt? (Igaz, Ők kétgyermekesek lesznek, Jankáék pedig már 10 hónapja azok.)
Be is fejezem, mert a tegnapi lazítás után, ma már megkezdődik az unokás vakációm. Egyenlőre három unokával, de Antit is szeretném kényeztetni Anyukáján keresztül, és Pannát, Bencét is többször szeretném látni, mint a tanév közben. Olyan okosak, kedvesek, és minden elfogultság nélkül: gyönyörűek!

Unokahiány

Unokahiányom van!!!
Pedig máskor is eltelt már ennyi idő, hogy nem láttam őket, de már most sajnálom, hogy három pénteken is továbbképzésem lesz, sőt még szombaton is. Még házi feladatot is kaptunk, ami nagyon munkaigényes és a net-hez köt. Most is azért ülök itt a számítógép előtt, de inkább gyorsan kiírom magamból a bánatomat. Vagy nézegessem egy kicsit kedvenc fotóim? Ezt teszem!
A tanmenet adaptálása várhat.
Most jut eszembe, szombaton éppen pedagógus nap lesz. Szép kis ünneplés, mondhatom!
Igaz, már tegnap megünnepeltük a kerületben. Az valóban megható volt. Látni a nyugdíjba készülő, és az idős nyugdíjas kollégákat, akik átvették az arany-, vas- sőt gyémánt diplomájukat. A "fiatalabbak" szinte felröppentek az Operett színház színpadára, az "idősebbek" is felkerültek, sok-sok segítséggel.
Azután a színtársulat előadta a Józsefvárosi pedagógusoknak a Madame Pompadour című operett-musicalt. Fergeteges játék volt. Őszintén ajánlhatom mindenkinek, ahogyan ezt a színházi dolgozók remélik is, (az előadás előtt kedves szavakkal ők is köszöntöttek.) - Az elmúlt évben a Madách színházban voltunk, valahogy nem esett jól Gálvölgyi humora, ahogyan az ingyen jegyre célzott. Most valóban ünnepnek, köszöntésnek éreztem ezt az estét.

Fűnyírás

Nem is nevezném fűnyírásnak, hiszen helyenként majdnem ellepett a fű minket Veresen. Cseresznyét sem tudtam szedni, hiszen a nagy része tönkrement a sok esőtől. Azért Lola és Panna tudtak cseresznyemag pöckölő versenyt rendezni. Bence nem nevezett be, hiszen akkor meg kellett volna ennie a cseresznyét, arra pedig nem vállalkozott.
Olyan szívesen maradtam volna a gyerekekkel, és ünnepeltem volna a gyereknapot és Ági szülinapját, illetve Jankát, Tündit. Unom a fűnyírást, pedig nem is én csináltam, hanem Zoli. Sajnos a cseresznyézésből, meggyszedésből sem sok lesz ilyen esős időben.

Egyedül Ivánkával és Gusztival

Milyen tündérek ezek a fiúk, - ha alszanak! Különben is azok, csak nem lehet felügyelet nélkül hagyni őket.
Ivánka nálunk aludt, és mire Guszti megérkezett, már felmostunk, porszívóztunk, ruhákat hajtogattunk és frissen mosottakat teregettünk, levittük a szemetet, - a szelektívet is.
Azután megérkezett Jankával Guszti, Lilláék is csatlakoztak, és Évike is besegített. Így még ebédet is főztem, szépen nyugodtan megebédeltem Évikével, addig a fiúk aludtak.
Most már egyedül vagyok, a két fiú két külön szobában alszik. Szerencsére az egyik szoba ajtajára rácsot tudok tenni és így el tudom a fiúkat különíteni, ha nem tudok mellettük lenni. Bizony egymás szemének mennek. Guszti már nem élvezi annyira, ha Ivánka ránehezedik teljes tömegével.
Felügyelet mellett aranyosan játszanak, figyelik egymást, és nem szedik ki egymás kezéből a játékokat.
Este már Lola is itt lesz. Olyan nagy lány már.
Többet nem tudok írni, mert házi feladatot kaptam a továbbképzésen, és talán most tudom csinálni.
De jó nekem!

Eskövő

Már majdnem egy hete volt a nagy nap, vártam, hogy képeket tudjak idevarázsolni, de nem sikerült. Pedig csodálatos nap volt. Előtte még nagyon hideg volt, de az esküvő után olyan jól esett beszélgetni a templomkertben a rokonokkal, ismerősökkel a ragyogó napsütésben. Izgultunk a Papát el tudjuk-e vinni, és az is sikerült. Az ifjú pár természetesen gyönyörű volt, Lola, a koszorúslány, vitte a mennyasszony uszályát, jövet-menet azért besegített neki a gondos nagynéni és nagybácsi. Sajnos Viktor nem vehetett részt kedvenc unokahúga esküvőjén, mivel Amerikában rekedt, pedig őt kérte fel Ági vőfélynek. Azért sikerült jó helyettest találniuk. Ivánka és Eszter betegek voltak, így Zsombor csak Lolával rohangálhatott vacsora után. Pedig biztosan jót tett volna nekem, ha Ivánka után rohangáltam volna. Így csak a forgós tortával voltunk elfoglalva, volt is rá időnk bőven, hiszen csak éjfél után szelte fel az új pár. Szépen összehoztuk, és még finom is volt. Lilla már tett fel képeket a picasa albumába, amit Eszter képalbumából szoktam elérni.
http://picasaweb.google.com/tatai0lilla/20100424AgiEsGaborEskuvoje#

Közös szülinapozás

Kastélylakók voltunk

Zoli elvitt Bozsokra, a Sibrik kastélyba, gyermekkora egyik szép helyére.
Nagyon vártam, és sokat vártam ettől a kirándulástól. Minden képzeletem felülmúlta ez az élmény. Fárasztó nap után értünk oda, este 8 óra körül, a patak csobogása, a kastély, ahogyan előbukkant az erdő fái közül, a lakosztály, amely kielégítette az igényeinket és a fantáziánkat, az Aranypatak étterem, a családias ízeivel és hangulatával, az a furcsa érzés, hogy autóval behajtunk egy vár kapuján, amit 9 órakor gondosan bezárnak, és az esti séta után mi nyitunk ki a saját kulcsunkkal, a kertre nyíló ablakaink, amellyen keresztül besütött a reggeli nap, miután elhúztuk a bordó bársonyfüggönyt, s amellyen keresztül reggelizés közben gyönyörködtünk a parkban, ahol már sárgállott a kikerics, még március 15-én is, amikor hó fedte be az egész tájat.
Már megint nagyon sajnálom, hogy nem tudom a bennem lévő emlékeket megfelelően leírni.
Azt sem tudom, miért van bennem ilyen határtalan öröm, ha kastélyban lehetek. Talán valmikor réges-régen már a génjeimbe ivódott?
Nem volt időnk előre megtervezni ezt a négy napot, ennek ellenére, minden percét élveztük, minden lehetőséget kihasználtunk.
Szombaton túracipő vásárlásával kezdtük a napot, amit én még egy speciális zoknival is kiegészítettem, és nem csalódtunk, birta a lábunk a túrákat. Természetesen fokozatosan terheltük a szervezetünket, (inkább csak magamról beszélhetek, Zoli ugyanis fizikailag nem olyan gyenge, mint én,) gondosan tanulmányoztam a túrista térképet, és inkább Ausztriából (Waldhof) parkolójából sétáltunk fel az Írottkőhöz, mert ez rövidebb út gyalog, és kisebb szintkülönbséggel érhető el.
A túrázások közben időnként érzékeltem, hogy görcsös vagyok, és akkor tudatosan lazítottam, mert élvezni szeretném a természetjárást. És ez sikerült is. Minden nap elfáradtam, de az esti fürdés a kádban rendbehozta az izmaimat.

KÖR-kép

Egy régi kép a KÖR farsangi készülődésről. Elmaradt a szokásos farsangi bál, úgysem tudtunk volna menni, teljesen leköti az energiánkat a veresi ügyek rendezése.

Gondolatban azért tervezgetem a Nagymama-KÖR-t.
Lolával már voltam múzeumban, és ezt még szeretném továbbfejleszteni.
De most óvodába készülődik, elő kell szedni a ruhás zsákot, tornaruhát, és cseresznye jelet rajzolni mindenbe.
Óvodás lesz az elő unokánk!

Hárman együtt!

Már megint beteg vagyok, és csak fényképen nézegethetem az unokáimat, szerencsére Lolával már telefonon is beszélgethetek!
Milyen csodálatos volt csütörtök este, együtt voltunk a három unokánkkal! Gusztit beletettük a mobil ágyba, így nem férhettek hozzá a nagyobbak, akik már jól eljátszottak egymás mellett. Ivánka jól tűri Lola öleléseit, élvezi is. Valószínűleg Lilla is hozzájárult a zongorázásával a nyugodt hangulat kialakításához.
Szépen lefektettük mind a hármat, el is aludtak. Pénteken is tündérek voltak együtt, de állandóan szemmel kellett tartani őket. És nyárra várjuk a negyedik unokánkat!
Néhány fénykép készült is, de az egészet videóra kellene venni, mert nem lehet szavakkal érzékeltetni milyen bájos, amikor a három éves kislány előzékenyen kinyitja a 11 hónapos unokatesónak a zárókorlátot, s ő boldogan tipeghet a konyhába a tiltott dolgokhoz.
Arról sem készült fénykép, hogyan ül Ivánka Nagypapa ölében és nagykanálból szürcsöli a levest.
Sajnálom, hogy nem lehet egyszerre élvezni és megörökíteni ezeket a pillanatokat.
Talán ha egy- két mondatot leírok, később jobban felidéződik.

Babázás és Mamázás

Milyen sok a hasonlóság a kisgyermekek és az idősek gondozásában! És mennyire más!
Most ezen töröm a fejem, hogyan oldjam meg a lehető legjobban.

Ivánka tipeg

Újra unokázhatok!
Már sokan leírták milyen csodálatos látvány egy járni tanuló baba, ha pedig az a tíz hónapos kisfiú éppen az unokánk, az már szinte leírhatatlan érzés. Hiába történt ez már meg az első unokánkkal is, ez újra egy nagy csoda! Napról-napra látni a fejlődést, szemmel is kell tartani őket, mert azonnal felfedezik azt a tárgyat, amit elfelejtettünk előlük biztonságosabb helyre tenni. Valahogy a fontos tárgyak nagymama korra jelentőségüket vesztik, büszkén mosolygunk rajta, ha egy tárgyat egyik kedves unokánk darabokra szed, nem is értjük miért féltettük annyira annak idején gyermekeinktől.

Lola korcsolyázik és síel

http://picasaweb.google.hu/agota.kekesi/Hoki2009#5340952689897083730

Áginak köszönhetően nézegethetjük Lolát ahogyan korcsolyázott és síelt a hétvégén Budakalászon.
A családi összefogásnál nincs csodálatosabb!

Viktor fiam megnyerte a versenyt:http://index.hu/kultur/eletmod/2010/01/19/evmendzsereertekeles/
(Sokan mondták, hogy tényleg ő volt a legjobb!)

Köszönjük a támogatást!




Viktor hugicáival

Karácsonyi készülődés

Mégsem maradtunk mézes nélkül!
Janka és Lilla nélkülem is remekeltek, csak a tésztát gyúrtam össze, és Lola természetesen ott szorgoskodott mellettük. (A képen csak néhány darab látszik a gyönyörűen díszített mézesből.
A karácsonyi képgyűjteményben látható a Pesti mama kezében a mézesből készült betlehemes is.
http://picasaweb.google.com/tataide)

De készült zserbó, bejgli, mazsolás kalács, és kaptunk mindenféle finom süteményeket, egyéb édességeket ajándékba.
Lola díszítette nagypapájával a karácsonyfát, míg náluk otthon az angyalkák szorgoskodtak, ezalatt megsütöttem a mazsolás kalácsot, és végre teljesedett régi vágyam, 24-én délben mákos gubát ettünk, utána pedig csillagos almát. (Igaz, csak hárman, a nagy családot azért többféle finomsággal vártuk.) Már az ételek készítése is nagyobb örömet okozott, mint máskor, mert megosztottuk a munkát, vagy együtt szorgoskodtunk a konyhában.

BUÉK 2010

Ez így most már egy képeslap, amivel boldog új évet szeretnék kívánni kedves olvasóimnak.
Megpróbálom a képalbumom feltöltését is, mert olyan sok kedves képünk van. A legkedvesebb élményekről nem készülnek képek, de bennünk van.