Mire tanítsuk a babákat!

Azt hallottam, hogy a legfontosabb feladata a családnak, hogy megtanítsa a babákat a megfelelő szociális magatartásra. A legnehezebb feladat elfogadtatni velük a szabályokat. Ezt jól megtárgyaltuk a szintén gyakorló nagymama sógornőmmel, és ez megerősített abban, hogy az unokákat nem szórakoztatni kell, hanem élni velük. Minden dolgot együtt csinálni, és ők közben megtanulnak alkalmazkodni.
Nagyon érdekes, hogy mennyire tudnak harcolni egy játékért, sőt, még egy kanálért is.
Kié legyen a macis kanál? Az első szülött gyermekünk kapta, kit illet most meg a használata? Az első szülött unokánkat, aki mindent magáénak tekint? De akkor hogyan mondhatjuk Ivánkának, hogy "nézd csak, ez még az Apukádé volt!"
A napirend, a szabályok, ezek fontos dolgok, és a gyerekek szeretik is ezt betartani, sokszor ők találnak ki valamit, amit mi csak jóváhagyunk.
Komolyan, és őszintén beszélek velük, nem kábítom őket, megértem a szomorúságukat, és megpróbálok valami kellemeset felajánlani.
Természetesen időnként én is fáradt vagyok, olyankor jó, hogy Nagypapa besegít, de tényleg éljük az életünket velük, és nem érezzük, hogy feláldoznánk magunkat.
Az élet nemcsak szórakozásból áll, de meg kell próbálni élvezni az apróságokat is az életünkben.
A legfontosabb a programok egyeztetése. Összeszoktatjuk az unokákat, - aminek már van apróbb jele, hiszen Lola első kérdése, ha belép hozzánk: "Hol van Ivánka?"
Ők már most nagyon szeretik egymást, csak a felnőtteknek kell résen lenni, hogy ezt a szeretetet ne vigyék túlzásba. Hát még majd mennyire kell óvni Antit!
Valahogy összeszedettebben kellene írnom erről a témáról. De csak gondolatébresztőre futotta.