Már csak hármat alszunk

Hogy szalad az idő! Már csak hármat alszunk és Ivánkáék mennek "Nagyimamához". Jól érzik magukat, igyekszünk is kedvükbe járni, azért néha Anti megjegyzi, hogy Apu több szalámit ad, Apu így, Apu úgy csinál valamit. Ma emlegették kedvenc játékaikat is, már szeretnék újra játszani velük. Emlékszem a nagy, háromhetes kirándulásunkra Viktorral, Jankával és a Németh családdal, ennyi idő után kezdett nekik is hiányozni az otthon, a játékok, pedig mi is velük voltunk mégis, haza akartak már menni. A hét végénk ismét tartalmas volt, örültek, hogy Nagypapa nem megy dolgozni, és elvitt minket a Vasúttörténeti Parkba. Vasútmodellt irányítottak (Thomast és Jamest), ügyesen kezelték a távirányítót. A bácsi élvezte, hogy a javaslatait meg tudják valósítani. Az alagútban nem lehetett leállítani a vonatokat, mert éles kanyar volt benne, és akkor nem tud újra indulni. Sikerült egy-egy állomáson bevárni egymást, és azután versenyeztek is. Fél időben cseréltek szerelvényeket. A kisvonaton nagyon izgultam, nehogy leessen Anti, de kapaszkodott rendesen, mögöttem Dédi ült, őt is féltettem, ezért a görcsösségtől egy kicsit jobban elzsibbadtam, mint a múltkor. Most nem a nagy gőzmozdonyon ültünk, hanem dieselen, azért az is nagy élmény volt. A múltkor nem is vettem észre, hogy milyen nagy játszótér is van, mert mi Lolával zenét hallgattunk, meg a sok sátor eltakarta. A régi szerelvénykocsikat is derekasan megmászták a fiúk, Nagypapa felügyelte őket, én addig Dédivel beszélgettem, hiszen egy hónapja mindegyiket láttam én is. A kis kétkocsis fa terepasztalos vonatok nekik is tetszett, elég sokáig játszottak vele, és ha egy gyerek arra járt, akkor Anti közölte velük, hogy csak kettő van. Néha elég hangosan elriogatják a kisebb gyermekeket egy-egy játéktól, mondván, hogy az a játék csak az övéké. Leszedtük Anti homlokáról a ragasztót, szépen gyógyul, tegnap este hajat is mostunk. Ügyesen elmesélték hogyan is szokták Anyuval, törölközőt tartanak az arcuk elé, és most finom illatos a hajuk. Találkoztunk a fodrász Éva nénivel, és mondta is nekik, hogy várja őket, de Anti kijelentette, hogy csak Iván haját vágja le, az övét ne. Majd meglátjuk. Szombaton délután alvás után elmentünk Dédihez és ott néztük meg a videós esti mesét. Nézegettük a Dunán a hidakat, míg mentünk a budai rakparton. Az Erzsébet hídon araszoltak az autók. Erre Anti azt mondta: "Nézd csak, minden autó sorba áll a hídon."

Iparművészeti Múzeumban

Izgalmas dolog elmenni két kis fiúval egy komoly múzeumba, ahol vannak jó gyermekfoglalkozások, de szólóban sétálgatni velük a kézközelben lévő kiállítási tárgyak között nagy figyelmet igényel a felnőttek részéről.
Iván nagy érdeklődve nézett minden olyan tárgyat, amit Anyukája örömmel látna a lakásban. Ez volt a megfigyelési szempont. Hiszen az IKEA emblémáját igen jól ismeri, "mindig ott szoktak ebédelni"- jegyezte meg a Győrbe vezető utunkon.
Anti a bejáratnál észrevett egy embernagyságú, szarvasfejú emberpárt kerámiából, és addig semmi más nem érdekelte, míg közelről meg nem szemlélte őket. Hasznos, hogy hangosan jelzi, mi a szándéka, mert így idejében lebeszéltem arról, hogy rálépjen a hatalmas lábfejükre. Nem is tudom mi volt még érdekes ezen az időszaki kiállításon, annyira koncentráltam ne érjen semmihez. Furcsa volt számára ez a múzeum a MTTM sok interaktív eszköze után.
Az állandó kiállítás már jobb volt, hiszen az értékek nagy részét vitrinbe állították ki. Az egyik sarokban volt egy tv amin a múzeumot ismertették, ott kicsit megpihentünk. Az órák nagyon tetszettek nekik, a tükrökben grimaszoltunk, Iván egy-két tárgyat már meg is csodált, de az igazi élmény, amiért elmentünk, az a csodálatos épület volt. Iván szerette volna bebarangolni az egészet, és ő fedezte fel a tetőn a színes üvegablakot is.
Gondoltam a nagy hőségben kellemes egy kicsit ücsörögni, ropit rágicsálni, vizet iszogatni és bámulni az épületbelsőt.
Ennél a programnál már csak a fagyizást kedvelik jobban. Leülünk egy árnyékos asztalhoz, Anti marad a babakocsiban, szépen elnyalogatjuk a fagyit, ma Anti kijelentette, hogy ő inkább zöld fagyit kér, mi Ivánnal kitartottunk a belga csoki mellett, de Iván megkérte a nénit, hogy keményet ne tegyen bele, ellentétben velem, nekem nagyon ízlik, hogy jókora csokidarabok is vannak benne. Miután elnyalogattuk a fagyit, felállnak a füves terület szegélyére, és a vizesflakonból szépen megmosakodnak, közben a füvet is locsolgatjuk a vízzel, kicsit kortyolgatnak is, jól esik ebben a melegben.
Tegnap Éva fodrász néni behívott minket, én pedig elmondtam, hogy jó lenne kicsit leszedni a hajamból, amit ő azonnal meg is tett. Jól birták a fiúk, szépen elmagyarázta Éva néni mit szabad, mit nem.
Anti megjegyezte, hogy az állatos múzeumban is láttunk halakat, hazafelé pedig elmondta nekem, hogy szebb volt a hajam, míg a néni le nem vágta.
Gondoltam jó példát mutatok nekik, hátha kedvet kapnak a hajvágáshoz.

Corvin Plaza

Szombaton Győrbe kirándultunk Jankáékkal és még Lilla is elkísért minket. Jól jött a felnőtt segítség, mert öt gyermek, öt felnőtt az jó arány.
Repülős nap volt, és Janó elvitte Jankát és a két nagy gyermekét sétarepülésre, mi pedig addig vigyáztunk Rozikára. Ő szépen aludt, Iván és Anti pedig egy fa alatt egy műanyag bújócskás-csuszdás játékkal foglalatoskodtak. Jól jött a napozópléd is, amin azért Anti néha-néha megpihent. Nagyon kellemesen telt az idő, előtte már törpikés gumivárban jól kiugrálták magukat, kosaras körhintán szédítgették magukat.
Tízóraiztunk is valamit, végül modellrepülőgépet röptettek. Azután szaladgáltak, s Antinak egy elvétett lépése nagy izgalmat okozott mindenkinek. Beütötte a homlokát, vérzett nagyon, elsősegélyben ellátták, de azért elmentünk a győri kórház ügyeletére. Három órás várakozás után ragasztóval összehúzták a sebet és bekötötték. Négy napig nem szabad levenni, hát Anti nem is igen engedné, remélem minden rendben lesz. Nem kapott agyrázkódást, hiszen eleven volt utána is, bár elfoglaltuk minden félével, hogy nyugodtan maradjon. Nagyon tünkéri volt, ahogyan beszélt, mozgott, érdeklődött, a súlyos sérültek is elfeledkeztek a bajukról, úgy elbűvölte őket. Szerencsére volt egy automata, ez enyhítette szomjunkat és éhségünket, hiszen az ünnepi ebédet váltotta fel ez a kórházi program. Egy idő után Anti megjegyezte, hogy "itt mindenki magyarul beszél".( Mióta eszmél, csak Németországban volt orvosnál.)
Ezalatt a többiek, és itt Lilla nagyon sokat segített, megnézték Győr belvárosát, fagyiztak, azután a Duna parton játszottak. Mire odaértünk, már megették a finom pizzájukat, és mi is gyorsan befaltuk. Anti teleette magát keksszel, már csak a beigért fagyira vágyott. Mi megfeledkeztünk róla, de ő nem. A Bábolnai pihenőben megkapta. Ott van egy kanyargós csuszda, amire felmászott, de nem csúszott le, mert azt mondta, "ehhez én még pici vagyok, ez Ivánnak való" és szépen lemászott a lépcsőn.
Elnyalogatta a fagyit, megmosakodtunk a mosdóban és azután elalaudt a kocsiban. Fel sem ébredt másnap reggelig. Iván itthon felébredt, mert Loláék igen fel voltak dobódva. Azért lassan elcsendesedett a ház, és reggel folytatódott a játék.
Kimentünk Jankáékhoz, Dédimamát is vittük és jól eltelt a nap. Szépen ettek a gyerekek, Anti még levest is kért, lassan megértettük egymást, hogy csak levét kéri a húslevesnek, amit jókora kenyérszelettel eszegetett. Sajnos nem aludt el ebéd után, mert nem vittük a kistakaróját, csak Guszti aludt, Lola és Iván elment Nagypapával tortaszeleteket választani. Iván nagyon tudja mi kell neki, tényleg jó nagy adagot evett a választott tortából. Anti Dédivel labdázott az udvaron.
Hazafelé aztán ismét bealudt, és másnap reggelig aludt. Szerencsére napközben, kakilás után mindig zuhanyozunk, így nem volt probléma, hogy elmaradt az esti fürdés.
Ilyen eseménydús hétvége után elég csendesen telt a hétfő, jó nekünk a Corvin Pláza, mert a benti játszósarokban jól eljátszogattak, vittünk pici labdát, nagyon élvezték és így nem kellett attól tartani, hogy beüti vagy összehomokozza a sebét.
Sajnos a környék játszóterei nagyon koszosak, ezért jó nekünk a Corvin terasz. Délután már árnyékban is van, mindig akad egy-két hasonló gyermek, akivel lehet barátkozni, együtt játszani, de még ketten is jól elvannak.
Kedden nem mentünk le délelőtt. Olyan jól eljátszottak otthon, hogy akkor inkább tettem-vettem. Nem erőszakoltam rájuk a lemenetelt.
Délután Dédi mama hozott almás pitét. Anti jóízűen burkolta, Iván pedig elmeséltette az egész Tesz-vesz várost. Nagyon elégedetten ment haza Dédi mama.
Nagypapa pedig korábban érkezett haza és együtt négyen elmentünk a Corvin Plázába. Anti már messziről megismeri és ujjongva mutogatja. Tegnap én is nagyon elégedett voltam, ugyanis nyílt egy új postahivatal az üzletközpontban. Így míg a gyerekek játszottak Nagypapával és fel tudtam adni a csekkeket, lefénymásoltatni az egyiknek a feladóvevényét, levelet mellékelni hozzá, az ajánlott küldeményről szóló űrlapot kitölteni és feladni. Ezt egyedül nem tudtam volna megcsinálni a gyerekekkel. Azután én maradtam a teraszon, Nagypapa pedig vásárolt. A Corvin sétányon megettük a vacsorát, otthon már csak fürödni kellett és jöhetett a TV mese, mert Anti szépen elaludt délben, Iván pedig szépen csendespihenőzött.
Anti éjjel felébredt és mondta, hogy ő "nem tud aludni, ha nincs betakarva a lába".
Olyan nagyfiúk, szépen megmondják mi a problémájuk és így pillanatok alatt megoldjuk, ha tudjuk.
Délelőtt pedig hol voltam velük? A Magyar Természettudományi Múzeumban. Anti nagyon érdeklődik az állatok iránt. Nagyszerűen kezeli a képernyőket, ahol ki lehet nagyítani a növényeket és állatokat. A nagy mamuttól azért féltek. A korall világától is tartottak, de az akváriumokban úszkáló halacskákat nagy élvezettel nézegették. Felfedezték  "Némót" is. Nem ismerem a mesét, de következetesen egy bohóchalat hívtak így.
A mosdóban már Anti kicsit fáradt volt, nem akart bejönni, én pedig nem hagytam kinn. Iván önállóan elvégezte dolgát, kezet is mosott, Antit felemeltem a mosdóhoz, de elfelejtettem a szappanadagolót megnyomni neki, erre a régen hallott visításba kezdett, egy alkalmazott ki is menekült gyorsan. Újra megbeszéltük, hogy szépen mondja meg mit is szeretne és akkor segítek neki. Meg is oldottuk a problémát, ezután vidáman jöttünk haza. Jól ebédeltünk, Anti szépen elaludt, Iván pihent, most pedig játszik.
Anti ébredezik, befejezem.