Köszönet a lelkes nagynéninek, Lillának

Milyen jó is ez a blog! Ez a legegyszerűbb módja, hogy a szülők láthassák, milyen jól telik az idő a nagyszülőknél. Természetesen ezek a képek Lilla, a lelkes nagynéni közreműködésével jöhetnek csak létre, mert "Erzsike nagymama" ilyenkor se lát, se hall, csak játszik az unokákkal.
Milyen jó a sok régi játék, csak előveszem a szekrényből, és már vígan játszhatnak is vele. Lola már azt is tudja melyik játék kié volt eredetileg. Már egy-két játékot Ivánka és Gusztika is kap, de még mindig minden Loláé.

Vivikét vendégül látjuk

Már Guszti is kommunikál.

Miért jó az unokázás?

Mert a gyermeknevelés apró-cseprő dolgai a szülőket terheli, s a nagyszülők alig várják azokat a pillanatokat, amikor csak unokázhatnak. Minden házimunkát el lehet előtte végezni, vagy el lehet halasztani, így teljes figyelmünket rájuk szentelhetjük. Figyelhetem az arckifejezésüket, a tekintetüket és komolyan elmagyarázom a helyzetet, miért mennek el egy kicsit a szülők, és mi jól fogjuk magunkat érezni azalatt az idő alatt. S valóban ez így is történt számtalan esetben, mind a három unokánkkal. Egyre inkább az a gyanúm, igen hamar megértik a helyzetet.
Tegnap a 3 és fél hónapos Guszti egy jó kis alvás után már nem akart az ágyban maradni, mikor felvettem már nem büfizett, de még nem lehetett éhes. Valószínűleg az anyukája után vágyakozott, mert nyafogott a karomban is. Kértem a közel 3 éves nővérkéjét, magyarázza el öcsikéjének, hogy nem kell szomorkodnia. Lola ezt jó hangosan meg is tette, szinte kiabált. Gusztit ez nem zavarta, sőt kedélyesen mosolygott nővérkéjére, s attól kezdve szépen elnézelődött. Megnyugodott.
Ma pedig Ivánka járt a kedvemben. Gyorsan elrobogtam a piacra és összevásároltam mindent, amit főzni lehet egy 8 hónapos babának. S el is kezdtem a szokásos húslevesbe mindent bele zöldséget, na és sütöttem közben egy kis tököt is.
Még nem készült el a leves, amikor Ivánka nyugtalankodni kezdett, és elmondta a három "szóra emlékeztető szövegét", amit mostanában emlegetni szokott. "apa, anya, baba" Ezt olyan vágyakozóan, az ajtó felé tekintgetve mondta, hogy azonnal éreztem nem ülhetek tovább mellette a földön, félbe kell szakítanom az önfeledt gyönyörködést, azonnal ennivalót kell varázsolnom. Szerencsére a tök már megsült, egy banán és egy reszelt alma hozzáadásával finom turmixpépet készítettem. Az asztalnál az etetőszékben nagyon jól érezte magát, és miközben szemügyre vette a konyha és az étkező apró-cseprő dolgait a gyümölcsvarázst jóízűen befalta az utolsó falatig. Azután tisztábatevéskor a jól bevált felhúzható muzsika vonta el a figyelmét arról, hogy elmásszon a pelenkázóról. Láttam a szemén, hogy álmos, de nem vágyott a kiságyba. Szépen elmagyaráztam, hogy jó lesz neki, ha leteszi a kis fejecskéjét, és megpróbál elaludni. Nagy együttérzéssel mellé ültem és simogattam a hátát, és tartottam a szivacs ágybetétet, amit maga alá akart gyűrni. Két percnél nem tarthatott tovább és már el is aludt. Ezt most azért írom le, mert kicsit izgultam hogyan jövünk ki egymással, de úgy érzem mintha tudatosan együttműködnének velem az unokáim, mert megsajnálnak, hogy én nem tudom olyan jól a szokásokat, mint anya, apa, s ezért segítenek nekem. Ha már kénytelenek velem lenni, akkor legalább hozzunk ki a legtöbbet a dologból. Ez többnyire sikerül is, ezt látom az arcukon, amikor megjelenik anya, apa, mert annál nagyobb öröm azért nincsen, mikor végre újra együtt a család.

De kár!

Remélem nem marad el a közös adventi sütögetés, egyenlőre én vagyok beteg, nem látok a náthától és nincs hangom, nem láttam már két hete az unokáimat, nem gondoltam volna, hogy ennyire tudnak hiányozni.
Lemaradtunk az iskolai Télapóról is, pedig annyira élvezem, amikor megcsodáljuk egymás gyermekeit, unokáit. Úgy vártam Lola mit szól a Mikuláshoz, már ő a nagylány a családban. Tavaly még sírt, nem akart odamenni a csomagjáért sem, pedig az ennivalót már akkor is nagyon szerette.
Nem mehettünk a brigádvacsorára, pedig annyit törtem a fejem milyen alakú tortát készítsünk az ünnepeltnek. Az ötlet gyakran az utolsó pillanatban szokott kipattanni. A legközelebbi találkozóra azért pótolni fogjuk.
Végül lemaradtam a budakalászi családi ünneplésről is. Zoli is beteg lett, de ő már elment Ancsiékhoz, és telefonon közvetített. A nagy zsivajban időnként kihallottam Lola hangját, nagyon fel volt dobódva. Ivánkát és Gusztit nem hallottam, pedig ők is ott voltak. Az ünneplés után élvezettel hallgattam a beszámolókat. Legalább!
Vasárnap a karácsonyi ajándékokat készítettük, olyan kellemesen foglalatoskodtunk vele, nem kellett üzletről-üzletre rohangálni, és már minden felnőttnek készen van, már csak a jól eső izgalmas várakozás van hátra, hogyan is fogadják.

Közeledik karácsony, és már évek óta összejövünk a barátnőimmel, és együtt sütünk, díszítünk mézest. Este fáradtan, de büszkén mutogatjuk a fiúknak. Időnként kedvet kapnak, és kipróbálják magukat a tésztaszobrászkodásban, - a férfias kreativitás mindig bámulatba ejt.
Remélem az idén már Lola is közöttünk fog szorgoskodni.

Azt gondoltam a blogom nem egy elektronikus napló. Majd akkor írok, ha nem akad fontos teendőm. Addig is lehet gyönyörködni az unokáimban.

Igazi nyár!

Végre rendeztem a kacatjaimat, és most irány a Balaton!
Mozgalmas napok után készülődök a két hetes nyaralásra.
Végre sikerült megnézem Leventét, és bemutatni a baráti csapatnak Ivánkát. Csak egy babazsúrt kellett szerveznem. Sajnos a "kókai" csapatból egy család a nyaralás miatt kimaradt, de gondolatban velünk voltak. Sőt Anna és Mátyás rajza sem hiányzott a nosztalgia kiállításról.
Barátnőim hozták a megszokott színvonalat, hűtőtáskákban, amit mi most egy pizzafutárral egészítettünk ki. Kicsit túlrendeltük magunkat, de így két napig nem főztem. Tetszik ez a "fiatalos" stílus. A fiataloknak ez mindennapos volt, de valamennyien élvezhettük ennek a hűsítő hatását. Ha a buli előtt egy szokásos sütést-főzést rendeztem volna, akkor nem tudtunk volna megmaradni a lakásban ilyen szűk baráti körben. Előre nem tudtam elkészíteni, hiszen a hűtő tele volt a gyümölcstortával és az italokkal. (Különben is hétfőn este Lilla koncertjére mentünk, jól sikerült, nem lehetett kihagyni.)
Laza napirendet terveztem.

• Nosztalgia kiállítás megtekintése
• Babák megcsodálása
• Házi asszonyok remekeinek kóstolgatása
• "Konyhafőnök" minősítő fakanalak kiosztása
• A 30-as torta bontása
• Ajándékok átadása
• kötetlen beszélgetés (Még a filmvetítést is megtartottuk, pedig ezt nem is terveztem - a rajcsúrozó gyerekeket minden zsúron ezzel nyugtattuk le, most Lolának tettük fel a Kisvakondot.)

Hogyan viseljük el a nagy hőséget?

A lakás alakítgatását nem a kánikulára kell időzíteni. Hiába a tervek, szép elhatározások a 30 fokos lakásban már csak egy dolgot tehetünk. Leterítünk egy lepedőt a legtágasabb szoba szőnyegére, és ráheveredünk, és akkor lehet beszélgetni, tervezgetni. Jó dolog a mobil, hiszen kényelmesen, fekve felhívhatjuk rokonainkat, barátainkat. Éppen megbeszéltünk egy Duna parti programot a barátainkkal, s mire odaértünk olyan szélvihar kerekedett, hogy bemenekültünk a Westend zárt parkolójába, hogy megvédjük az autónkat a karnyi vastag ágaktól. Így lett a sétából cipővásárlás, amit végül az Aréna Plázában fejeztünk be.

Deko TV csatorna

Mire jó a pakolgatás, válogatás? Közben háttérzörejként TV-t lehet hallgatni, illetve időnként odanézni. Felfedeztem a Deko csatornát, amin kerttelepítés, lakásberendezés látható és időnként olyan műsor, ahol segítséget hívnak emberek, mert a kacatok már ellepik őket, és nem tudnak vele mit kezdeni. Szétválogattatják a tulajdonossal a sok lim-lomot. Egy részét eladja a bolhapiacon, egy részét megtartja, egy részét pedig (a nagy részét) szemétbe dobatják vele. Én nem hívnék segítséget, mert tudom kidobatnák velem a fél lakás tartalmát, de én is el kezdtem válogatni. Sajnos csak keveset tudok kidobni, de ezentúl céltudatosabban használom fel.
Kevesebbet vásárolok, a meglévő dolgokat pedig átalakítom. Ez nem egy új ötlet nálunk, a bútorokat állandóan átrendeztük, időnként alakítgattuk is. Az első ágyunk egyes darabjai jól variálhatóak, mindig az alkalomnak megfelelően. Most sikerült a nagy szoba közepén egy nagy teret hagyni, ott lehetne tornázni, jógázni, és az unokákkal játszani. Most a 30°C-ban, inkább csak heverészni a szép tiszta szőnyegen. (Természetesen két munka között, pihenés képpen.)

A kertem

Hogyan lehet saját kertem Budapest kellős közepén? Jogilag nem az enyém, de én telepítettem, a bokrok ültetésénél Zoli is segített, hiszen egy ásónyomnyi föld sincs rajta, az egész virágzó-zöldülő csoda építési törmeléken pompázik.
Főleg évelőket ültettem, kora tavasztól késő őszig mindig virágzik valami, s télen is zöldül néhány növény. Tudom melyiket honnan hoztam, nem sok pénz költöttem rá, szívesen adok másnak is, hiszen már ritkítani kell. Ha sok időm lenne, akár minden nap lemehetnék, de havonta egy nap is elegendő.
Most egy régebbi képet mutatok, de jó lenne fejlődési sorrendbe albumba rendezni a képeket. A múlt héten láttam egy férfit, aki fotózgatta a kertemet. Időnként megdicsérik, néha megköszönik, van akinek túlságosan angol stílusú. (Zsúfolt)
Egyedül művelem, én döntöm el, milyen legyen. De főleg a természet. Gyakran előfordul, hogy amit vetek, az nem kel ki, az elszóródott magokból pedig gyönyörű növények lesznek.

Mi a fontos?

A tanulósarok kialakításához a bútorokat kb negyed óra alatt átrendeztük, így lesz egy foglalkoztató asztalka, de egy íróasztal is, Lilla is el fog férni a pianínó előtt, és sok hely marad Ivánkának, ha úgy dönt, hogy kúszik-mászik, a család többi tagjának pedig ülő-, alvó-, heverő alkalmatosság.
De hova tegyük a sok kacatot, amit nem szabad kidobni, hiszen a gyerekek imádnak vele játszani. Szorgalmasan válogattuk a sok papírt, de a szelektívbe kevés jutott. Közben, hogy ne legyen fárasztó a munka, Nagymama, Nagypapa és Lola "elszaladt" a Nagycsarnokba. Ilyen gyorsan még soha nem vásároltunk. Azután altatás, főzés, vacsora, és utcabál Lolával a Francia Intézet előtt. Megcsodáltuk a Dunán úszó hajókat, a rakparton pihenő markolókat, Orosz Zoltán harmonikázását, és egy "báli szoknyában" Lola táncolt Nagypapával.
Vasárnap is sokat haladtunk a szoba berendezésével. Nagypapa megjavította a 29 évvel ezelőtti házi bölcsi egyik fontos berendezési tárgyát, egy kis támlásszéket. Természetesen ezmost már Lola széke, a fehér műanyag székecskét megörökölte Ivánka. Úgy látszik nem lesz itt semmi probléma, Lola mindent szépen elrendez.
Megragasztottuk a képes kockakirakót, megállapítottuk, hogy a két hasonló állatka közül az egyik cica, a másik tigris. Tanulgattuk az "Everybody do this"-t. (Viktor ősrégi magnója még mindig szól.) Sikerült Vivike babát a dömperbe beövezni, Nagypapa és Lola elvonultak a közeli játszótérre, amíg én elkészítettem az ebédet, pontosan tudtam mikor kezdjek teríteni, mert a dömper közeledését a nyitott ablakon keresztül már messziről hallottam.
Lilla közben megérkezett egy délelőtti koncertről, egyedül vitt egy szólamot egy alkalmi kamarazenekarban. Nekiállt barackos lepényt sütni, és örömmel fogadja a hasznos tanácsaimat, és apró kiskuktás segítségemet. Azután gyakoroltuk vele az autóvezetést, elkísértük a kerti partira, s miután hazahoztuk az autót, elmentünk kerékpáros városnézésre.
Menéztük az Erzsébet hídnál a hajóstrandot, de műszaki okok miatt zárva volt.
Ezután elkerekeztük a Kopaszigáthoz. Ismét megállapítottuk milyen kellemes hely, kisgyerekekkel is jól lehet ott heverészni a füvön. Csodálatos látvány a naplemente a Dunánál.

Bíztató!

Lolával ma angoloztunk. Még mindig csak motiváltam, feltettem a kazettát és megmutattam melyik kép tartozik hozzá.
Tetszik neki, hogy gyerekek szerepelnek a kazettán, a dalokat, mondókákat különösen élvezi, a könyvről pedig kijelentette, hogy az ő könyve.
Ez nagy előrelépés baracklekvár főzés közben.
A megerősítés akkor lesz az igazi, ha összetalálkoznak az ikrekkel és "egy nyelven " fognak beszélni, játszani. Természetesen ki kell alakítanom a szülői hátteret és az eszköztárat is.
Az első feladatom egy tanulósarok berendezése.
Van egy szabad fél órám, már el is kezdem.

Van egy tervem!

Miről is? Miről másról, mint az angol nyelv tanításáról.
Milyen angol tanár az, aki nem segíti unokái angol tanulását? Nem lehet elég korán kezdeni.
Tavaly nyáron elvégeztem egy tanfolyamot, megtanultam a Mortimer English Club módszerét. Csodálatos, mert Mortimer tanár vagyok, s ha szükség lenne rám, bármikor tudnék tanfolyamot vezetni, de ennek megvannak a formái, és én ezt be is tartom.
Nagyon sok könyvből tanítottam már angolt az elmúlt 18 év alatt. Nehezen tanultam meg Medgyes Péter: Linda and the Greenies angol nyelvkönyvét, de most tudom, és nagyon jónak tartom. Bencének és Pannának(az ikreknek), akik három és fél évesek, mondtam belőle egy-két mondókát, és nagyon tetszik nekik. Lolának, aki két és fél éves lesz, csak a kezébe adtam a könyvet, és bekapcsoltam hozzá a magnót. Vártam a hatást. Nagy figyelemmel tanulmányozta Sajdik Ferenc illusztrációit, és hallgatta a kazettát. Nem mondta, hogy nem tetszik, zárjam le.
Ilyen előzmények után, úgy tervezem, kipróbálom velük ezt a könyvet, természetesen az életkorukhoz igazítva.
Jó kis terv, ugye?

Ikrek

Családunk első unokái ikrek. Első látogatásuk alkalmával láthatóan jól érezték magukat nálunk. Sajnos még nem tudnak önállóan utazni, ezért ritkán láthatom őket vendégül, pedig a lakásainkat mindig gyermekparadicsomnak rendeztük be, az elsőt éppen 30 évvel ezelőtt.

Locsolkodás

Majdnem lemaradtam a locsolkodásról, mert nem számítottam arra, hogy Ivánka három hetesen már eljön meglocsolni nagymamáját és nagynénikéjét. Eljött, és én nem voltam itthon. Ezért este elmentem hozzájuk és bepótoltuk. Köszönet a nagynénikéjének, aki állhatatosan várt és videózott.

Lola és a "Pocsolya"

A hét végén a Balatonnál voltunk, s Lola belement a 21°C-os vízbe. Ez még nem meglepő, hiszen 26 évvel ezelőtt egy szeles, hűvös napon, amikor csak a bátrabbak merészkedtek a víz közelébe, Janka és Viktor levetették kabátjukat, ruháikat és bementek a "háborgó magyar tengerbe", és Lilla is másfél évesen már élvezte a pancsizást.
De miért nevezte Lola pocsolyának a Balatont?

Én is

Lelkes olvasója vagyok a Tataiék blog-nak. Úgy döntöttem, néhány élményemet, gondolatomat én is megosztom az ismerőseimmel.