Most sikerült képet feltölteni: Anyák napja 2010

Jobb később, mint soha! Végre sikerült egy képet feltenni Lilla gépéről. Már éppen ideje, hiszen nemsokára Antival, már négy unokám lesz.

Kivágták a hátizsákom

Tegnap este sétálgattunk, beszélgettünk, egy kis textil hátizsákban vittem a vállon keresztbe átvethető kis táskáimat. Egy aluljáróból jöttünk fel, amikor feltűnt, hogy valaki nagyon a sarkamban van, pedig üres az egész lépcső. Hátra fordultam, hogy utat engedjek neki, de ő megállt és nézelődött. Mi tovább mentünk. Már vagy 20 métert is mentünk, amikor leesett nekem, hogy miért rántott hátra egy pillanatra a hátizsákom. Előrevettem, és megnéztem. Hát jó nagy vágás volt rajta, de nem elég ahhoz, hogy kiférjen a két összekapcsolt kis táskám. Eddig is elővigyázatos voltam, de ezután még rögzíteni is fogom a hátizsák belső falához, mert biciklizni viszont nagyon kényelmes a hátizsák, mert a hátsó villogó lámpát a zsákra szoktuk tűzni. Véletlenül egy fillér sem volt nálam, a bank kártyát sem hordom magammal, azért az irataim pótlása sok utánajárással járt volna.
Ezt azért írom le, mert nagyon elővigyázatosnak kell lennünk.

Mire tanítsuk a babákat!

Azt hallottam, hogy a legfontosabb feladata a családnak, hogy megtanítsa a babákat a megfelelő szociális magatartásra. A legnehezebb feladat elfogadtatni velük a szabályokat. Ezt jól megtárgyaltuk a szintén gyakorló nagymama sógornőmmel, és ez megerősített abban, hogy az unokákat nem szórakoztatni kell, hanem élni velük. Minden dolgot együtt csinálni, és ők közben megtanulnak alkalmazkodni.
Nagyon érdekes, hogy mennyire tudnak harcolni egy játékért, sőt, még egy kanálért is.
Kié legyen a macis kanál? Az első szülött gyermekünk kapta, kit illet most meg a használata? Az első szülött unokánkat, aki mindent magáénak tekint? De akkor hogyan mondhatjuk Ivánkának, hogy "nézd csak, ez még az Apukádé volt!"
A napirend, a szabályok, ezek fontos dolgok, és a gyerekek szeretik is ezt betartani, sokszor ők találnak ki valamit, amit mi csak jóváhagyunk.
Komolyan, és őszintén beszélek velük, nem kábítom őket, megértem a szomorúságukat, és megpróbálok valami kellemeset felajánlani.
Természetesen időnként én is fáradt vagyok, olyankor jó, hogy Nagypapa besegít, de tényleg éljük az életünket velük, és nem érezzük, hogy feláldoznánk magunkat.
Az élet nemcsak szórakozásból áll, de meg kell próbálni élvezni az apróságokat is az életünkben.
A legfontosabb a programok egyeztetése. Összeszoktatjuk az unokákat, - aminek már van apróbb jele, hiszen Lola első kérdése, ha belép hozzánk: "Hol van Ivánka?"
Ők már most nagyon szeretik egymást, csak a felnőtteknek kell résen lenni, hogy ezt a szeretetet ne vigyék túlzásba. Hát még majd mennyire kell óvni Antit!
Valahogy összeszedettebben kellene írnom erről a témáról. De csak gondolatébresztőre futotta.

Unokaszünet

Jaj, mihez is kapjak hirtelen a nagy szabadságomban!
Először is pizzáztunk és bicikliztünk egyet nagypapával. Be kell vallanom, nagyon jól esett, jól lehűtött a friss szél a Duna parton. Még mindig csodálatos az esti Budapest! (Azért hozzá kell tennem, hogy a jókedvem alapja az, hogy Lola is jobban érezte magát, már annyit csacsogott, amennyit Lilla annak idején. És olyan eltántoríthatatlanul határozott az öltözködésben, mint az anyukája volt.)
Témánál vagyok!
El is határoztam, leírok néhány sztorit róluk, ami hirtelen eszembe jut, mert igazából egy web kamera kellene, amit közben kommentálnék, hiszen minden pillanatban produkálnak valami szívmelengető dolgot. Na jó, tegnap Lolától elvettem a cumiját büntetésből, mert Gusztit unalmában szándékosan felébresztette. Aztán persze Nagypapához ment, és mivel beteg volt, hát alapos megbeszélés után vissza is kapta, s valóban egy nagyot aludt.

Reggel gyorsan egy adag mosásával kezdtem, azután megigazítottam az üveges szekrényben Lola által szétzilált fényképeket. (Neki már szabad rendezkednie, mert már nagylány.) - Őszintén, tényleg olyan nagylány már! Olyan gyorsan!
Ivánka is követeli a jogait, nem győzzük eldugni előle a kisszékeket, amelyek segítségével egyre magasabbra tör. A legaranyosabb talán, amikor a konyhát elzáró korlátot kinyitja, betotyog és utána gondosan visszazárja. Ilyenkor nem lehet egyszerűen kitenni, valami izgalmasabbat kell kitalálni a gáztűzhely helyett. Olyan nagyszerűen eltöltjük az időt együtt, hát még ők hárman!

Piacozás Ivánkával

Mi lehetne kellemesebb időtöltés ebben a nagy hőségben, mint a blogírás. Miközben Ivánka szépen alszik egyszál pellusban egy vékony textilpelenkával letakarva, az ebéd fő a gázon. A jeges kávé a számítógép mellett, mire a net bejelentkezik bezöldségezem a húslevest, mire a blogomba belép a program a hús mindkét oldalát gyorsan megsütöm a tefál edénybe, (drága volt, de megérte!) gyorsan ráteszem a fedőt, és már írhatom is fontos gondolataimat. - Közben hallgatódzom, hogy centrifugázik-e a mosógép, vagy beragadt az ürítési programnál. Szegény öreg jószág! Sokat dolgozik, főleg egy teltházas hétvége után. Nagyon örültem a foci VB-nek, ugyanis gyermekeink szeretik közösségben nézni, mi pedig mind a három unokánkat itthon altattuk, és éjszaka hozzánk jönnek a szülők is. Nincs meghatóbb, mint amikor reggel itt találják az unokáink a szüleiket! Ilyenkor olyan jól jönne egy rejtett kamera!
Ma nem erről akartam áradozni, -lehet, hogy már le is írtam ezt néhányszor, - elhatároztam, hogy nagyon fontos háziasszonyi fogásokat mesélek el, hátha valakit érdekel.
Szemét tárolása:
Gyűjtjük a szelektív szemetet, de hányan gondolnak arra, hogy a könnyen romlandó ételmaradékot, a húsos zacskót, a használt bébi pelenkákat légmentesen lezárva tegye a szemetesbe? Pedig nem nagy dolog, és akkor nem bűzlene úgy a közös szemetes kuka, amit csak hetente kétszer ürítenek. A zöldséges zacskók kiválóak erre a célra, nyáron ugyis gyakran, és sokfélét veszünk.
A hús készítés alapszabálya a tiszta konyha, és főzés után az alapos mosogatás. Több nyáron hallottunk már fertőzésről. Ezért nyáron hajlok a vega konyhára. De az unokáknak változatos étrend kell,ezért elhatároztam, hogy elkészítek egy nagyobb adag húst, és kis adagokban lefagyasztom, amihez már csak köretet, főzeléket fogok főzni.
Budapesti séta:
Piacra mentem Ivánkával, babakocsival, gyalog. Reggel 8 órakor nem gond, hogy az árnyékos oldalon menjünk, inkább azt kerestem hol tisztább a járda. Ilyen forróságban még jobban feltűnik, hogy hol járnak rendetlen kutyatulajdonosok. Nem is értem őket. Hiszen én gondosan lemosom a babakocsi kerekét, a cipőm talpát, de ők is alaposan megfürdetik minden séta után a kutyájukat, vagy koszosan mászik fel az ágyukra?
A másik gond a hajléktalanok szabad élete. Olyan szép pihenő parkot alakítottak ki a házunk közelében, de az idén már nem mehetünk oda, mert a hajléktalanok birtokba vették. Nem részletezem.
Most a kánikulában ilyen szempontok is számítanak a babakocsis közlekedésben.
Egészen közérdekű témákat találtam, ugye?

Meggyes joghurt fagyasztott meggyel

Hát nem jutottam el a piacra se Ivánkával, sem egyedül. De hoztak meggyet a lányaim. Le is fagyasztottam vagy tíz kilót. Miért kell ilyen sok? Hát elárulom.
Meggyes joghurtba néhány szem fagyasztott meggy, - igazán kitűnő, mint egy gyümölcsfagyi. Hidegen ajánlom. Különösen ilyen nagy melegben.