Bújócska

Tegnap délultán nagy bátran elindultam Ivánnal és Antival a Corvin Pláza tetőteraszára, mozgólépcsővel. Szépen ügyesen fel is jutottunk. Gyakran gyűlik össze nemzetközi gyermekcsapat,most öt féle biztosan volt. Egy tíz éves forma nagyfiú két kisebb húgával próbált bújócskát játszani, s azok nem akartak számolni, Iván nagy bátran felajánlotta, hogy majd ő számol. Rá is kezdett, s elszámolt 10-ig, de a számok sorrendje, nem a megszokott egyesével növekvő számsort adta. Azért egy idő után elmondta, az "aki bújt, aki nem megyek" strófát is. Anti is tud már bújócskát játszani, gyakorlatilag a nagy fiú és Iván játszottak a többiek őket követték és mindenki egy helyre bújt. Ha Anti számolt, akkor Iván néha máshova bújt. Tüneményesek voltak. Egyszer aztán Iván németül is el kezdett számolni, erre egy kis néger fiúcska, aki magyar nagypapával volt, mosolyogva odament hozzá, de Iván nem ért rá vele foglalkozni.
Jól kifutkározták magukat, de nagyon csúnya felhő közeledett, nem akartam, hogy elkapjon minket, ezért hazasiettünk. (volna) Anti közölte ő nem jön, és leült a földre. Azonnal eszembe jutott miért vittem magammal egy évvel ezelőtt a babakocsit Gusztival, még ha csak üresen toltuk is. Lejönni sem tudtunk a mozgólépcsőn csak egy szintet, a liftet kellett inkább használni. Bizony lefele sokkal félelmetesebb, mint felfelé.
Itthon olyan túrógombócot csaptam össze, amire Nagypapa azt mondta, hogy ez inkább grízgombóc, de Iván annyit evett belőle, hogy egy nagy mosolygós fejecskét kapott. Anti legalább megkóstolta, de a tejfölt már nem volt hajlandó meg sem kóstolni.
Lilla mikor hazajött megjegyezte, milyen békességesen töltik a nyaralást. Ennek az az oka, hogy elmondják mi a problémájuk, és azt megoldjuk valahogy. Este lefekvés után előjött a honvágyuk, de már bejáratott dolog, hogy ilyenkor kapnak egy laminált fényképet anyuról és apuról és azzal alszanak. Ezután már látom mikor gondolnak a szülőkre, mert akkor előkerítik a végén már felismerhetetlenségig gyűrött képet. Minden unokánknak volt egy ilyen korszaka, most éppen Antin a sor.
Tündéri Anti, amikor hasonlítgat az Anyuhoz: "Anyu megengedi ezt, Anyu ezt tudja, stb..." Egyébként pedig rengeteget mesél. Teljesen képben van mindenről, csak időnként nem értjük minden szavát.
Reggel félálomban hallottam, ahogyan Nagypapának csacsogott, és nagyon megörült, amikor kijöttem én is az étkezőbe.
Ma délelőtt már babakocsival, esőkabáttal mentünk az üzletközpontba, vásároltunk is, a bevásárló autóba természetesen Iván pattant be, így Antinak a navigálás maradt. Egész vásárlás alatt nem engedtem ki, így nyugodalmasan jártuk körbe a CBA-t. A benti játszóhelyen játszottak, segítettem szép rendbe rakni a jétékokat. Az indulás mindig problémát okoz, de igen határozottan kijelentettem, hogy ha elszaladnak, akkor nem jövök velük egyedül. Azért Antit gyorsan beöveztem a kocsiba, Iván egyedül szerette volna tolni, de hamar rájött, hogy ezt a kocsit nem képes egyedül kormányozni, így szépen hazajöttünk.
Anti szépen elaludt, Iván pedig kicsit pihent.
Most még szépen játszanak, gyorsan főzök vacsorát.

Végre megérkeztek

Milyen nagyfiúk lettek, mióta nem láttam őket!
Nagyszerűen telik az időnk. Mindent megbeszélünk, nálunk miért kicsit más a program. Éppen csak körülnéztek, már mentünk Pilisszentivánra. Nem akartak Loláékkal a falunapon részt venni a nagy melegben, inkább játszani a rengeteg játékkal, megkeresni Emilt, a húsvéti nyuszit a kertben, homokozni, pillanatok alatt otthonosan mászkáltak le-föl a lépcsőn. A kert bizonyos szakaszait nem tudták megmászni, pedig edzett fiúk, visszacsúsztak a meredeken.
Az étkezés kicsit mindig izgalmas egy nagymamának, hiszen nem éhezhetnek az unokák nálunk, ezért kitaláltam készítek egy táblázatot és leírom mit is szeretnek, illetve hajlandóak megkóstolni az unokáim. Ha megkóstolták, akkor véleményt alkothatnak egy mosolygós, illetve szomorú fejecske rajzzal. Ezt a hűtőre függesztettem mágnesekkel, így legalább nem azt nyitogatják, hanem a rajzos szöveget nézegetik.
Iván mindent megkóstol, és a szomorú fejecskének hasonlóan örül, mint a vidámnak.
Anti nem kóstol meg mindent, viszont megmondja, hogy mit szeretne enni.
Vasárnap meggyet szedtünk Veresen. Még létrát is vittünk, fel is másztak a fiúk és szedték nagy lelkesen, pedig meg sem eszik. Iván odáig jutott, hogy a meggyleves levét kikanalazta. Szép teljesítmény, meg is dicsértük érte.
Hétfőn lemerészkedtem velük a játszótérre, és a közeli boltból vettünk zsömlét. Szépen fogták a kezemet, az úttest előtt megálltunk, körülnéztünk, ha nem jött semmi, akkor átmehettünk.
Kedden takarítottunk, vártuk Rozikáékat. Olyan gyöngéden simogatják meg a pici kezét, és kedvesen mosolyognak egymásra az első pillanattól kezdve.
Nagy buli volt együtt lenni az öt unokával. Kedden Guszti volt szomorú, hogy Lola azonnal Ivánnal játszott és őt kihagyták, de aztán felfedezte Antit, aki már olyan nagyfiúsan tud játszani, és még csodálatos dínókat is hozott magával.
Szerdán átjött Vivike, akkor pedig Iván akadt ki, mert Lola Vivikével játszott. De Jankával sikerült úgy terelgetni őket, hogy a viharok mindig elcsitultak.
Olyan ötleteik vannak, például bábszínházat alakítottak, díszletet terveztek, belépőjegyet készítettek, és bemondták a műsort. Vivikének még az is eszébe jutott, szép csendben közölte, amikor Lola és Iván elhallgattak, hogy "kérem kapcsolják ki mobiltelefonjukat".  Azután a sok állatfigura megszólalt.
Délután Lola Vivike nélkül inkább a színházat takarította, illatosította , a fiúk már tűzoltósat játszottak. Délután nehezen akartak hazamenni, de nekik is kellett egy kis pihenés, és Ivánéknak is egy kis nyugisabb tevékenység, hogy felkészülhessünk az újabb találkozóra.
Sajnos a lakás nem készült el, de míg az összes játékot kipróbálják, addig szép lassan elpakolgatunk.
Még meggyet is fejtettem és be is főztem két üveg lekvárt, mert nem szeretik és akkor nem sütöttem meggyes sütit.
Most azért tudtam írni, mert Antika alszik, Ivánt pedig Dédimama szórakoztatja.

Vitorlázás

Pénteken elballagtak az iskolások, délután már Lolával, Gusztival meggyet szedtünk Rozikának, míg Nagypapa füvet nyírt. Olyan békésen, nyugodtan szedegettem az érett finom gyümölcsöt, nem izgattam magam rajta, hogy a fa tetején ott maradnak a legszebb szemek. Ennyire futja, kész. Ezt a hangulatot kell majd produkálnom, ha együtt lesznek az én gyönyörűségeim.
Szép időnk volt a hét végén, szél ugyan nem volt, mégis jól esett vízen lenni, és fürödtünk. Nagy bátorság kellett hozzá, hogy belemenjek, de utána már nagyom finom volt.
Tervezgetjük a nyári programjainkat, szeretnénk, ha minél jobban sikerülne, minél több nyugalmat, örömet, jókedvet adhatnánk unokáinknak. A vízterápia mindig segít, kisimítja az összeborzolt idegeket.
Már a hét végén együtt láthatjuk az öt unokánkat, lesz nagy buli, alvás, pihenés,ki mire vágyik.
Nekünk buli az unokákkal, a szülőknek azért kellene egy kis pihizés a nagy költözés előtt, remélem nem osztják be minden percüket baráti és rokoni találkozókkal.
Örülök az okos telefonnak is, élveztük, hogy a Balaton közepén felhívtuk Viktorékat és skypolhattunk velük.
Már alig várom, hogy itt legyenek!

Még két hét

Eseménydús napjaink vannak. Még mindig csak szandálban járok, mert nagyon belerúgtam mezítláb a hajón egy zsanérba.
Nagypapa a fogával kínlódott, le is maradt Guszti évzáró fellépéséről, én azért kibotorkáltam és nagy élmény volt. Loláét már együtt élvezhettük, sőt Panna balettbemutatóján is voltunk.
Közben a parkettázást félbehagytuk, most aztán bele kell húznunk.
Kerti munka is van bőven, amit azért élvezünk, -zek, mert szabad levegőn vagyunk.
És hát készülök a nyárra. Szép rendet szeretnék, ahol nem akadnak bele az unokák a veszélyes tárgyakba, tisztaságot, ami nyáron nyitott ablaknál nagyon nehéz, ezért is parkettáztunk, mert azt könnyebb tisztán tartani. Rozika már hasra fordul, tehát nem sok kell és kúszik-mászik. Már Loláékkal gyakoroljuk, hogy Rozika számára veszélyes tárgyakat tegyük a helyére.
Tervezgetem hogyan is leszek Ivánnal, Antival, de a legfontosabb: a nyugalom és a találékonyság. Hiába vagyok gyerekek között, nincs recept.
Szeretem őket és alig várom már, hogy itt legyenek. A többi logisztika.
Örülök, hogy Eszter ír róluk, hogy látom őket, hogy hallom a hangjukat,  ha csak mobilon is!

Cseresznyézés

Cseresznyéztünk Lolával ,Gusztival. Nagypapa felmászott a fára, Lolát is felsegítette Janka. Mikor már az elérhetőeket leszedték, Janka levette Lolát. Nagypapa megkérdezte:"Engem ki segít le?" Guszti feltartott karral odament a fa törzséhez és mondta: "Várj nagypapa, jövök."