Április közepe

Tél márciusban. Hosszú hétvégi sielésünket belepte a hó, azért eljutottunk Dobogókőre, a hét hetes Rozikára a büfében vigyáztunk, mert nagyon erős volt a szél.
Betegeskedések. Hiába voltak itthon Ivánkáék, Lilláékra voltak velük, én csak feküdtem lázasan egy hétig, mint egy darab fa. Nagyon ügyesen levezényelték a napi programokat.
Még húsvétkor is csak lábadoztam. Jól kiütött egy nyavalyás vírus. Most kezdek csak magamhoz térni.
Zoli hivatalos úton Angliában volt, a készülődésnél felidéztem London és a vidéki táj szépségeit, ami annyira elbűvölt.
Azért is téma most GB, mert Ágotáék Skóciában vannak, s vágynánk oda megnézni azt a vidéket is.
Mindenre nem futja az időnkből, pénzünkből.
Most München felé is fordul érdeklődésünk, mert Viktorék tervezik az átköltözést, mi pedig azt, hogy vonattal is odatudunk ugorni egy hosszabb hétvégére.
Körülvettem magam unokáink fényképeivel, és szinte mindenről eszembe jutnak.
Vasárnap goffrit sütöttem és Ivánka jutott eszembe, aki korábban szakszerűen elmagyarázta, hogy először a lekvárt kell rákenni, azután a kakaóport ráhinteni. Így hát én is így ettem. Nagyon finom volt.
Kimentünk Veresre, miután egy polcot kihoztunk a nagy szobából, mert parkettázni fogunk, és ott végre kerti munkát végeztünk Erzsikével, Tündivel és Bencével. Kicsit kitisztítottuk a patakpartját, Bencével fűrészeltünk is, azután pedig velük is goffriztunk. Már nem volt ismeretlen számukra ez a program, előkerült lekvár, eperöntet, gesztenyemassza, tejszínhab. Bence és Panna rengeteget ettek, mire Erzsike és Tündi lezuhanyozva, megszépítkezve előkerültek a goffrit eltüntettük.