Közös szülinap és Iván névnap Budakalászon

Budakalász egy gyermekparadicsom! Ezt már Iván is tudja. Örömmel készülődtünk szombaton délután és mikor egy kicsit megálltunk a Budai rakparton, hogy megcsodáljuk a sárkánycsónakok felvonulását, Iván szólalt meg elsőnek: "Menni Ancsihoz!"
Valóban időről-időre látjuk, ahogyan épül-szépül a kert, pillanat alatt előkerült két labda is, a csodálatos gyermektalicska, a hinta-palinta. A fiúk felmentek labdázni, de a gyerekek inkább a frissen lerakott köveket gyűjtögették, Lola Ivánnal bebarangolta a kertet, megtanulták melyik növényre nem szabad lépni, mert azt Ancsi ültette, és eszegettük a málnát, kóstolgattuk a ribizlit, szedret, egyéb gyümölcsöt, amit láttunk. Jártunkban-keltünkben belekóstoltunk a pogácsába, a habos meggyes sütibe, a mákos-meggyes rétesbe, ennek ellenére a húsos tányér is kiürült, és a finom tortából is tudtunk enni. Dédi mama málnás-kétszersülteséből sem maradt a tálban. Olyan gyorsan elszaladt a délután, Marci az ajándékát már nem is tudta kipróbálni. Iván a locsolókannát kövek tárolására használta, mert az idő nem volt elég meleg a pancsoláshoz. Ezért ott is hagyta, hogy legközelebb is kéznél legyen, ha odamegyünk.
Eddig nem volt zárva a kapu, de Iván egyszer csak gondolt egyet és kiment az utcára Papa autójához. Természetesen a gyerekeket mindig szemmel tartottuk, kicsit lazíthattam, mert mindenki derekasan kivette a részét a gyermekcsőszködésből. Hát igen, négy érdeklődő gyermekhez azért kell energia, főleg ilyen izgalmas, lejtős, többszintes terepen.

Római part, Kopaszi gát, meggyszedés, Anti tipeg

Most Iván és Anti álmát őrzöm, ezért érek rá egy picit.
Múlt hét végén három unokával voltunk együtt. Csak hárman férnek be a kocsiba. Mikor Ivánért elmentünk, kihasználtuk a szép időt a Római parton, futó-bringáztunk, motoroztunk, játszottunk a játszótéren és még vacsoráztunk is. Anti is ott volt az anyukájával. Mikor nagypapa hazavitte Antiékat, akkor egyedül maradtam Gusztival. Jó választás volt, mert leültünk a vízhez közel és Guszti kavicsokat dobált a vízbe. Amikor sikerült beledobni, akkor nagyokat nevetett, olyan pihentető, nyugtató program volt, kicsit kipihentem a napot és felkészültem a fektetésre.
Jól aludtunk, de olyan lassan pakoltam össze a sok holmit, ennivalót, meggyszedéshez a ruhákat, edényeket, hogy nem maradt sok időnk Veresen. Még füvet is nyírtunk, miközben Guszti a fűnyírótól félve végig a nadrágomba kapaszkodott, szedegettem egy kis meggyet. A létrát hiába vittük ki, arra már nem került sor.
Bencét is kihozta nagypapa a fűnyíróval és nagy élmény volt figyelni, hogyan is barátkoznak, milyen felállás alakul ki a négy gyermek között. A két nagy óvodás el is kezdte a vezető szerepért vívott harcot. Olyan édesek voltak! Nagyon elfáradtak, -tunk, már Szadánál elaludtunk, - nem is értem Zoli hogyan tud vezetni, mert csak a házunk előtt ébredtem fel, a gyerekek még ott sem, egyenként cipelte fel őket nagypapa.
Sokáig aludtak, és hogy este is tudjanak aludni, ezért délután a Kopaszi gátra mentünk, Guszti nem sokat motorozott, de becsületesen gyalogolt a játszótérig, vissza felé pedig nagypapa nyakában utazott. Iván és Lola pedig nagyon gyorsan tud menni a futó-bringával, csak győzzön a felnőtt rohanni utánuk.
Vasárnap rossz idő volt és ők élvezték a lakásban az együtt játszást.
Iván Lolával nagy egyetértésben már szerepjátékokat is játszott. Guszti önfeledten egyedül játszott az autóival. Bámulatos, milyen sokféleképpen tudják sorba rakni azt a néhány autót!
Nekem eddig fel sem tűnt, hogy néhány matchboxnak még vonóhorogja is van, és a fiúk találnak is módot rá, hogy valamelyik autót vontassák vele.
Kedden délután Jankával újra kivonultunk Veresre meggyet szedni, hát szedtünk is eleget. Két napig tartott, mire eltüntettem a fagyasztóba és az üvegekbe.
Bence újra kijött, de most már Erzsike terelgette őket, Guszti Jankán csüngött, míg nagypapa el nem vitte őt sétálni. Lola utólag sajnálta, hogy a lányos programot választotta.
Most már igazán nyári szünetem van, és unokázhatok kedvemre!
Antit megint nem láttam pár napig, és most itt van, hosszasan kapaszkodás nélkül álldogál és tipeg. Gyorsan félre is raktam az útjából mindent. Tündéri! Már nem babás, hanem olyan kisgyermekes megnyilvánulásai vannak. És "mondja, mondja a magáét", csak legyen, aki megérti.

Már majdnem nyári szünet!

Milyen szép hely is a Tisza tó Örvénynél! Jó hely tantestületi kirándulásra. Néhány óra séta, csónakázás, egy finom ebéd a hajóétteremben a Szabics kikötőnél, és már nem is érzem a fárasztó tanévet, aktívan készülődhetek az unokázásra. Pontosabban, már Guszti itt van, azért is tudok írni, mert őrzöm az álmát, és nem akarok zajos munkát végezni.

A pünkösdöt pedig Szennában töltöttük. A fő program Guszti keresztelője volt, de előtte már egy nagyot mulattunk egy hegyi pincénél, bográcsos, kemencés étkekkel, kelt rétessel, cseresznyézéssel, tangóharmonikás dalolással, néhányan tánccal is, ünnepeltük meg a házigazdák szülinapját. Együtt 133 évesek.
Szűkebb családunk számára kibéreltük a Raab vendégházat, (mintha nekünk rendezték volna be, a nagyszobában a fiatalok a két gyermekükkel, a nagyik, vagyis a nyagypapa és én, a francia ágyas szobában, és a dédinek külön bejáratú mini lakosztály, ahová a nagynéni is csatlakozhatott a következő nap. )
Az épület végében egy nyitott terasz, összekötve egy nagy kemencés konyhával- étkezővel, ha hűvös idő lett volna. A nyitott hosszú tornác zárható volt és szőnyeggel leterített, ahol Antika mászhatott kedvére, míg Ivánka gumicsizmában játszadozott a reggeli harmatban. Olyan gyönyörű pázsitos udvar volt, hogy mikor felszáradt a harmat Antika mezítelen térdekkel fedezhetett fel minden fűszálat, mégsem sértette fel magát.
Hétfőn pedig a Katica Tanya - Kalandpark varázsolta el családunk minden tagját, a 10 hónapos unokánktól az energikus, le nem írom hány éves dédiig.