Az unokázást nem lehet megunni!

Egy szavam sem lehet erre a nyárra, olyan sokat unokázhattam. Mégis nagyon várom, hogy újra együtt lehessünk.
Tegnap este olyan jó volt ülni a számítógép előtt és bekukkantani Viktorék kellemes, nyugodt otthonába és beszélgetni velük.
Ezt a mai esős napot pedig a nyári fényképek nézegetésével töltöttem.

Most megpróbálok feltölteni egy-kettőt, mert az minden szónál többet ér.

Két hónap

• Óbudán Dédi mama konyhájának átalakítása
• Ivánt és Antit Németországba vittük - néhány nap közös nyaralás, kirándulások, kerékpárral is, hajózás a Rajnán,
• Kirándulás kettesben: Svájc -  Rajnai vízesés, fogaskerekűvel a Pilátus hegyre, Szent Gotthard hágó, Lugano, Olaszország - Milánó Természettudományi Múzeum, városközpont, Dóm, Horvátország - Umag Park kemping, naplemente a tengerben, miközben úszkálunk benne, jetskizés, Szlovénia - Postojna cseppkőbarlang kisvasúttal, magnós vezetéssel. Csodálatos napok, egyik ámulatból a másikba estem.
• Még egy boldog hét unokázás az iskolakezdés előtt,
• Egy kellemes hétvége a vitorláson Lolával, Gusztival és Dédivel
• Végső búcsú az anyukámtól, temetés, micsoda születésnap! Az anyukám elintézte, hogy sokan legyenek a születésnapomom. Kaptam szilvásgombócot! Viktorék is hazajöttek. Hozták a gyógyszert nekem(az unokákat) Hatott is!
• Az új autójuknak köszönhettünk egy bonuszheti unokázást Ivánnal, Antival.
• Pityu hatvanadik szülinapja - Marosi Erzsike műtétje
• Óbudán Dédi mama fürdőszobájának felújíttatása (nem kis szervezéssel járt a felügyelet és ezzel még lesz dolga Zolinak, nem könnyű jó iparost találni)
• Lola, Guszti úszni tanulnak
• Panna, Bence iskolába járnak
• Jankáék pót nyaralása
• Lolával alkottunk, Gusztival alkudoztunk, és tele vagyunk tervekkel!

• Az új képernyőképem:

Balatoni nyaralás

Nagyon jól sikerült a balatoni nyaralásunk.
Ivánéknak nem nagyon vette el a kedvét a hatalmas vihar, amit átéltek a hajón, nem tudom mitől émelyegtem egy hétig, tengeri betegségtől-e, vagy rajtam így jött ki az a fertőzés, ami végigvonult mindenkin a családban, kit jobban ledöntött, kit kevésbé. A kajára nem volt sok gondunk, ettük a sósperecet, ittuk a cukros colát, nem kellett törni a fejünket, hogy hol, mit együnk.
Eszter talált egy jó kis szállást maguknak. Annyi jó gyermekjáték volt, hogy Ivánék alig akartak kijönni a játszószobából a Balatonpartra.
Szépen megünnepeltük Anti szülinapját. A Tádé marcipánt, amit Lilla készített, egy pillanat alatt úgy eltüntette a szájában, s mikor kerestük, nagyra nyitotta a száját, és megmutatta hova is lett.
Nagyon élvezték a Szárszói strandot is.
Azért nem vállalkoztam, hogy velük aludjunk a hajón, ezért pénteken este hazajöttünk.
Diéta ide vagy oda, Janka palacsintájából úgy belakmároztunk, de nem is lett semmi bajunk.
Tegnap este Janka újra sütött egy nagy adaggal, ma reggel még Iván repetázni akart és kért még. Mondtam, hogy elfogyott. Erre megkérdezte: "A recept is elfogyott?"

Így nem lehet blogozni!

Mire bejön ezen a gépen a blogírás, már le is telt a szabad időm. Pedig annyi mindent lehetne írni.
Tegnap míg Iván elfoglalt volt, addig Guszti Antival játszotta a tűzoltós játékot. Előlépett a tömlő elejére és Anti nagy szakértelemmel rohant a tömlő végén.
Ma délelőtt olyan nagyfiúsan játszottak, Gusztinak volt "egy remek ötlete"(Guszti szavait idézve), amit Iván meghallgatott, elfogadott, és továbbfejlesztett.
Ma délelőtt feljött Janka, nagyon megörültek neki, Guszti nem akart vele menni vásárolni, Iván viszont velem nem akart lemnni. Hát majd délután Nagypapával.
Iván este nagyon nehezen aludt el, biztosan az eső miatt. Már nem birtam olyan sokáig énekelni, ezért gondoltam beteszek egy mesekazettát a magnóba. Iván minden áron meg akarta nézni a képet.
Domján Edit hangját kellemesnek találom elalvás előtt.
Csak Anti aludt el a mese alatt. Gusztinak meg kellett simogatni a "kis buksiját" ahogyan régebben adta meg Lola a használati utasítást. Ez még mindig hatott. Ivánnak ez sem, ezért mondtam neki pihengéljen csak, nekem még dolgom van a konyhában. Ennyiben maradtunk.
Reggel arra ébredtem, hogy nagy viháncolás van a gyerekszobában, mikor átmentem láttam, hogy Iván szemei nagyon álmosak, de boldogan mosolyog,  és a két kisebb vidáman heverészik mellette.
És már indult is a játék.
Szóval sokat gyönyörködöm bennük, beszélgetünk jókat, még Antival is. Anti felismerte képről mind a két Dédimamát, akit ismer, és örült nekik. Olyan megható.

Iván, Anti, Guszti nálunk nyaralnak

Gyönyörűen alszanak ebéd után, és én  megírom a szülőknek, (mert megígértem,) hogy milyen tündéri kisfiúk.
Anti oyan nagy fiú lett, hogy nem kell örökké a nyomába járnom, mert hosszasan elfoglalja magát valamilyen játékkal. Többnyire egyedül, mert a két nagyobb játékába nem fér bele.
Iván ez első este, miután megtudta, hogy Lolát nélkülöznie kell, azt mondta Gusztinak.
"Szeretek Lolával játszani, de veled is szeretek."
Szépen elrendeztük a fekvőhelyeket, még Lola is beférne a kis szobába. Guszti mindenkinek elmondja, hogy azért nem ment Lolával az úszótáborba, mert még nem ér le a medencében a lába.
Tegnap nagyon játszották a "Sam"-et, természetesen Iván fogta a tömlő elejét, Guszti a végét, és rohangáltak a lakásban tüzet oltani. Elmagyaráztam a hálószobába ne menjenek be,(sokáig tartott mire elkészítettem a fekhelyeket, nem örülnék, ha feltúrnák,) Iván ennek ellenére be akart menni, és Guszti visszatartotta. "Erzsike nagymama azt mondta, hogy ide ne menjünk be játszani!" És nem mentek be.
Tegnap olyan nagy lendülettel játszották a "Sam"-et, hogy Guszti szinte berekedt. Délután elmentünk a Corvin játszóteraszára és ott a három fiú olyan nagy hangon riogatták a kisebb gyerekeket, és összefogtak, betelepedtek az egyik házikóba, és csak rábeszélésre engedtek be más gyereket. Az is igaz, hogy amikor odaértünk, akkor velük tették ezt nagyobb gyerekek. Jól elfáradtak, nagyot aludtak.
Ennek ellenére ma kicsit fáradtabbak voltak. Már délelőtt néztünk DVD-t. Nem volt olyan jó összhang, és talán már rá is untak a tűzoltózásra.
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Guszti elkeseredetten mondogatja, hogy: "Csúnya Lola" Megkérdeztem, hogy miért mondja ezt, azt válaszolta: "Mert úgy hiányzik, és anyáék is."
Iván vigasztalta: "Ne sírj, jó itt nyaralni. Nekem is hiányzik Anyu és Apu és nem sírok."
Később, amikor Iván Antitól elvette a habverőt, és én kerestem valami érdekesebb konyhai eszközt, akkor Iván azt mondta: "Nem rossz itt a Mamáéknál, csak Anyuék hiányoznak."
Ma valami front lehet, mert érzékenyebbek. De szépen megoldjuk.
Gyönyörűen esznek, most az alma lett a sláger, na és a csokis műzli, amit Eszter vett, Dédi sem jön üres kézzel, olyan indián üvöltéssel fogadják, hogy az egész lépcsőház zeng tőlük.
Kevés pelenkát használunk, Guszti takarékoskodik, hogy Nagypapa el tudja őt vinni a Vidámparkba, Iván csak bizonyos nagy dolgoknál használja, (szerencsére könnyedén mennek ezek a nagy dolgok,) Anti pedig utánozza a nagy fiúkat, így ő is használja a bilit.
Ebéd előtt a duplo elemeket szedték elő. Antinak jutottak az állat figurák, Guszti az autót választotta és az apuka figurát. Iván kis lakást épített, sok fenyőfával, a kisbabát lefektette aludni, ekkor Guszti bekapcsolódott, és azt mondta, hogy megérkezett az apuka a munkából. Iván azt mondta, hogy még menjen el és vásároljon inget magának, Guszti beleegyezett, de még a babának is vett pelenkát. Az anyuka addig megfőzte a reggelit. Guszti szerint inkább vacsorát főzzön és ne csak a babának, hanem az apának is. Ebben maradtak, és ekkor elkészültem az ebéd melegítésével.
Ebéd után pedig ismét álomba énekeltem őket. Nagyon elszánt voltam, gondoltam, ha nem tud valaki aludni, akkor legalább népdalokat hallgasson. Olyan jó, hogy kamasz koromban néptáncos voltam, mert azok a dalok sorban felidéződnek, a többi nem mindig jut az eszembe. Néhánynak a dallamát elfelejtettem.
Egy-kettőt nagyon gyakran kellene énekelnem, hogy meg tudják jegyezni.

Lakásalakítgatás

Na nem nálunk, csak  Óbudán,  közben azért beszélgetünk is kicsit.
Mama örül, hogy körülötte nyüzsgünk.
Ancsival nem is találkoznánk különben, így pedig együtt pakolgatunk, ma lehet, hogy festünk is. Ahhoz képest, hogy csak kis alakítást akartunk, ma ott tartunk, hogy teljesen kipakoljuk a konyhát, és járólapot teszünk le, előtte lemosom a falakat, csempét.
Jövő héten, a tervek szerint, már a három fiúunokánknak szervezem az életét. Lola úszótáborba megy. Annyira várom már, hogyan is viszonyulnak egymáshoz.
Guszti olyan nagy fiú lett, és gondolom Iván és Anti is hasonlóan sokat okosodtak.
Iván nagyon tudja, mi van nálunk, amivel ő jókat szokott játszani.
Tegnap mondtam Gusztinak, hogy hamarosan jönnek Ivánék haza, Guszti nagy örömmel mondta, hogy akkor majd játszanak "Sam a tűzoltósat".
Tegnap Lolával is játszották, találtak egy működő elemlámpát, és beköltöztek a WC-be, de belátták, hogy előfordulhat, hogy valakinek sürgős dolga akad ott, ezért inkább átköltöztek a fürdőszobába.
Az étrenden is sokat gondolkodom, nem akarom az egész időt a konyhában tölteni, gyönyörködni szeretnék bennük, ugyanakkor jól esik látni, ha jóízűen burkolják az ételt.
Most megyek és elrendezem az itt lévő ruhákat, hogy könnyen elővegyek egy tisztát, meg az is fontos, ha látják ők is a ruhatárat, mert ők jobban nyilvántartják melyik ruha kié.

TV nélkül

Lassan elfelejtem hogyan is kell használni a TV készüléket. Nemcsak azért mert új készülékünk van, és a sok lejátszóhoz különféle távszabályzót kell használni, de nem is igen vettem a kezembe már egy jó ideje. Jankáéknak nincs is, de nyáron a kinti játék elfeledteti az estimesét is. Azért időnként emlegetik a DVD filmeket, de valahogy megelégszenek a CD-vel, illetve magnó kazetták hallgatásával, mert közben lehet játszogatni. 
A hétvégi hajózós napokon sem ülünk a kikötő büféjében és bámuljuk a kijelzőt, sokkal kellemesebb sétálgatni a mólón.
A többi napon alakítgatjuk Óbudán a lakást, vagy az IKEÁ-ban nézelődünk, esetleg vásárolunk, időnként a Praktikerben is megfordulunk.
Délelőtt olyan lassan készülődtünk, hogy nem tudtam semmi komolyabb programot szervezni Loláéknak, így a ház előtt tologatták egymást a babakocsiban, időnként megcsodáltak egy-egy növényt, míg a legfüvesebb helyen kigyomláltam a kertemet.
Csak a végén adtam nekik néhány csigát, akkor pedig alig lehetett felcsalogatni őket ebédre, de a gofri, amit beigértem, azért elég csábító volt.
Már sokáig nézegetem Iván és Anti képeit Viktor albumában, nagyon jó, hogy olyan szorgalmasan fotózgatja őket.
A hét végén Panna is velünk aludt egy éjszaka a hajón. Olyan tündér volt, nagyon jól érezte magát velünk, természetesen hiányoztak a szülei, és persze Bence, nem volt kivel cívódjon. De másnap délelőtt bepótolták. Boldogan nyaggatták egymást. Szép kellemes idő volt, jól esett fürödni a hajóról. Nem esett nehezemre, hogy Bencéjéket is őrizzem, mikor beleereszkedtek a vízbe a lépcsőről.
A nagy vihart már a partról szemléltük, hogyan érkeznek a tépett vitorlájú hajók, és még a nagy katamarán személyzetén is mentőmellény volt, a kapitány hangosbemondón adta az utasításait.
Vasárnap borús-derűs időben átmentünk Badacsonyba, és ki is kötöttünk.
Megmásztuk a hegyet, akartunk is ebédelni, de a pincérek nem nagyon ugráltak körül minket. Ott hagytuk őket. Ne panaszkodjanak ezek után, hogy nincs elég vendégük. Pedig nem volt telt ház, mégsem vettek észre minket. Úgy kell nekik. Egyébként a zenészek sem tetszettek. A kilátás természetesen, az csodálatos.
Valahogy nem vettük észre a hegytől, hogy milyen csúnya felhők közelítenek, mennyire igyekeznek befelé a vízről a vitorlások, mi meg siettünk át Fonyódra még a zivatar előtt. Hát nem sikerült átérni. A víz közepén akkora villámlás-mennydörgés kíséretében érkező zivatarba kerültünk, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. Szembe jött velünk a katamarán, az volt az egyetlen látható tájékozódási pontunk. De mire Fonyód közelébe értünk, ugyan bőrig áztunk, de még a nap is kiderengett.
A parton átöltöztünk, megszárítottuk a napsütésben a vitorlákat és a mentőmellényeket, biztonságból azért vett nekem Zoli egy kis védőitalt, és meleg kávét is, azután indultunk haza. Jankáék is Lilláék is megérkeztek már, finom vacsorával vártak minket.
Tartalmas, változatos, eseménydús hétvégénk volt.

Nyaralás '12

Szépen haladok a matrózinaskodásban, már elmentünk Szemesre is kettesben, Zolival,  közben nagyokat pancsoltunk a vízben, Lellén aludtunk. Elég jól ment a kormányzás is, van egy olyan halvány gyanúm, hogy a nyakam a széljelző görcsös bámulásától állt be, amit azóta próbálok kilazítani. Talán sikeresebb lenne, ha tornáztatnám, nem pedig locsolókannát cipelgetnék Pilisszentivánon. De annyira élvezem a kertészkedést. Gyermekkoromban  látott módszerek jönnek elő bennem.
Csodálatos tíz napot nyaraltam ott Loláékkal, igazi gyermekparadicsom az a telek, az a ház. Janka még felfújható úszómedencét is vásárolt. Az egész család belefért, még Janó is elterülhetett benne.
A földszint kellemes hűvös, még a legforróbb napokban is, a kertben mindig találtunk hűs, szellős játszóhelyet.
Pancsoltunk, agyagoztunk, növényeket, madarakat tanulmányoztunk, cicát, nyulat etettünk.
Nem sokat angoloztunk, de mesét, zenét hallgattunk sokat. Néhány napra még a Dédi is velünk volt, de alig várta, hogy mehessen Budakalászra Marcit kényeztetni.
Most Jankáék elrepültek Brüsszelbe néhány napra, én pedig itthon vagyok és nem tudom mihez is kezdjek hirtelen.
A délelőtt mosással és netezéssel telt. Mire elolvasgattam az új bejegyzéseket, kigyönyörködtem magam az új fényképekben, a nyakam újra görcsbe rándult.
Pedig mennyit tudnék még írni!

Hajózás négyesben

Tündi és Erzsike is eljött velünk a hét végén hajózni, csodálatos tanulószéllel vitorláztunk szombaton késő délután és vasárnap délelőtt. Tündi készített néhány képet a mobiljával, amiből felteszek majd néhányat az albumomba.
Következő hétvégén is szabad a hajó, s ha lehet mi megyünk és szorgalmasan gyakorolunk, hiszen szeretnénk unokákkal is hajózni.
Tegnap Lilla készített mozgó képeslapot Antinak és Ivánnak névnapjukra. Annyit gondolunk rájuk, és már nagyon várjuk a közös nyaralást.
Csütörtökön Marcit és Jankát ünnepeljük 5 órától és majd Viktorék és Ágiék skype-on csatlakoznak hozzánk.
Most többet nem is írok, hiszen megkezdődött a nyári szünetem, és készülődök az unokázásra. Kipróbálom hogyan boldogulok Pilisszentivánon, mert nyaralásra csodálatos hely.

Anyák napján

Gyermekek és unokák nélkül felfedeztük Fonyód szép helyeit, hogy meg tudjuk majd nekik is mutatni, ha együtt is elmegyünk. Ezért Loláék szombaton énekelték el az Orgona ága című dalt, Ivánkáék vasárnap este telefonon, és Lilla még ma estig vár, mert gitárkísérettel szeretné elénekelni nekem.
Csodálatos érzés szülőnek, nagyszülőnek lenni!

Tavaszi szünet

Örömmel jöttem haza az iskolából, hiszen kezdődik a tavaszi szünet.
Gyorsan beáztattam a kimosandó ruhákat, azután leültem kicsit a gép elé, amíg gondolkodom mivel is kezdjem a szünetet, megnéztem a "Tataiék" blogot, azután eszembe jutott, nekem is kellene írni néhány sort, milyen aranyosak is az unokák.
Antikával már jól lehet kommunikálni. Tökéletesen értjük egymást. Azt is egyértelműen tudomásomra hozza, hogy milyen ruhát akar felvenni. Valahogy szokatlan ez nekem, hogy a fiúk is kifejezik igényüket, és a legbájosabb, ha rájuk adtam a kívánt ruhát, akkor elégedetten kezdenek hozzá a komoly autózáshoz, vonatozáshoz.
Lola kreatívan kipakolja a gondosan összehajtogatott ruhácskákat, mire eldönti melyiket is szeretné. Szerencsére már egyedül magára veszi, így csak a kiegészítőknél kér segítséget. Tetszik nekem valójában az önállósága, igyekszem is a kedvébe járni egy kis alakítgatással.
A múlt héten, mikor beszorultunk a lakásba gyermekfelügyelet mellett kicsit alakítgattam a fiúk ruhatárát is. Két "body"-ból egy nagyobbat varrtam, felül a kedvenc figuráikat. Néhány "body"-ból pólót készítettem, aminek elég hosszú a dereka. Lassan már úgysem lesznek pelenkások, hiszen már Anti is bele tud pisilni a bilibe, nem szükséges alul összekapcsolható ruhadarab.
Kis nadrághoz is varrtam felülkapcsolható felsőrészt "body"-ból.
Egyszóval elégedett vagyok magammal, mert hasznosan töltöm el azt az időt is, amit az unokák felügyeletével töltök el.
Ott kell lenni, mert hajlamosak egymással ellenkezni, de nem érzik, hogy őrzöm őket, hiszen én ott varrogatok. Ezért figyelhetem őket, amikor elmélyülten játszogatnak.
Most pedig gyorsan elintézem a csekkeket, azután lemegyek a kertembe, ami tele van gyönyörű virágokkal.

Itthon vannak nálunk

Olvadozunk, ha azt tapasztaljuk, hogy szeretnek velünk lenni az unokáink.
Iván nyilvántartja, hogy az ő helye a Mama mellett van, és örömmel fogja meg a kezemet elalvás előtt.
Lola is mellém telepszik, ha rosszat álmodik.
Guszti Nagypapa kezét fogja, és az ő karjaiban nyugszik meg. Antit is Nagypapa tudja jobban megnyugtatni.
Vasárnap Anti álmából felébredve Anyut kereste, de mikor csitítgattam, hogy Iván még alszik, akkor elhallgatott, és játék után nézett a nagyszobában.
Itthon érzik magukat.
Múltkor Iván meg is mondta búcsúzásnál, hogy "Jó nálatok lenni."
Lola pedig egy kirándulás után elmagyarázta Gusztinak, hogy "most Pestre megyünk haza, de a mi igazi otthonunk Budán van".

Várom a "négyest"

Szeretném már újra együtt látni a "négyest", vagyis a négy unokánkat együtt.
Biztosan még nem írtam le százszor, hogy olyan gyönyörűek, de mikor meglátom őket egy hosszabb szünet után, olyan hihetetlen, hogy sokkal szebbek a valóságban, mint amilyennek az emlékeimben őrizgetem. Méghogy túlzásokba esnek a nagyszülők! Akkor miért csodálják meg őket idegenek is?
Annyit okosodnak hétről-hétre! Arról már nem is beszélve, hogy milyen szófogadóak.
Nagyon élvezetes velük lenni! Ezért is sajnálom ezt a betegeskedést, mert így nem lehetünk együtt. Hálás vagyok minden fényképért amit a netre feltesznek, minden sorért, amit Eszter ír a blogjukok, és minden szóért, amit Janka elmesél mobilon.
Itt a tavasz, meg kell gyógyulnunk és együtt lehetünk végre!

Családi korizás

Végre sikerült összejönni egy kis családi korizásra az Omszki tóra. Természetesen sokat gondoltunk a család távollévő tagjaira is. Már Guszti lábán is volt kori, és mindenki kicsit fogta a kezét, a legeredményesebben Ancsi, aki jutalom falatkákat is adott neki, amikor már inkább szeretett volna hazamenni. Lola pedig a kis hokiütővel száguldozott Lillával, s mikor elkezdődött a nagy játék, alig tudtam lebeszélni, hogy ő is beálljon apja mellé a csapatba.
Janka nem állt be játszani, mert azt már nem viselték volna el a gyermekek, hogy mindkét szülő vidáman hokizzon, míg ők a pályán kívül keringenek.
Nagypapa is kipróbálta a korit, nagyon óvatosan, nehogy egy váratlan jéghibán elcsússzon. Természetesen én főleg Loláék körül keringtem a szikrázó napsütéses tavon, időnként Dédi mamával is váltottam egy-két szót, aki nagyon élvezte a hosszú bezártság után a szabadságot és a dédunokákat.
Közös ebéd nem volt, mert Jankáék hazamentek, mi pedig elmentünk a veresi Dédihez, azután megvártuk Ancsiéknál Lillát, és siettünk a Magyar színházba. Ancsi is velünk tartott, de nem az Osztrigás Micit néztük meg, hanem a Háromszögek előadást. Nagyon jól játszottak, és olyan élmény volt, mintha közöttük ülnénk.
Jól sikerült nap volt csak Viktorék és Ágiék hiányoztak.

Guszti fél

Tegnap este megérkezett Lola és Guszti. Nagy örömmel kezdtek el játszani, gyönyörűen vacsoráztak, előtte pedig skypoltunk Ivánkával és Antikával.
Tüneményesek voltak, Iván, mikor meglátta Lolát, azonnal a gép elé telepedett, és mondókát mondott, énekelt, és még a sárga villamosról is mesélt a képeskönyvéből. Lola is viszonozta, hamarjában nem a legjobb könyveket készítette ide, mégis együtt utánozták néhány állat hangját.
Guszti is megpróbálta magára vonni a figyelmet, de a vacsora illata csábítóbb volt, ezért inkább elköszöntünk.
Nagypapát nagy örömmel fogadták, fürödni is vidáman mentek, az esti mesélés kicsit hosszabbra nyúlt a szokásosnál. Lola fáradtan feküdt az ágyába, Guszti viszont nem akart a kiságyban maradni. Szerencsére Kati nagyi telefonon elmesélte, hogy Guszti fél. Beszélgettünk vele, nyugtatgattuk, megígértem, hogy melléfekszem anya helyére, de még ez sem tetszett neki, a mi szobánkba, a mi ágyunkon akart velem elaludni. És valóban, egy pillanat múlva hallottuk nyugodt szuszogását. Sajnos nem sokáig, mert nagyon náthás, ezért sokat köhögött éjszaka. Reggel már nem reklamált, miért van a saját ágyacskájában.
Délben a békától félt, hiába mondtuk, hogy a békák a tó fenekén alszanak, azért kellett fognom a kezét, amíg el nem aludt. Hamarosan ismét felébredt, mert köhögött. Néhány könyvet tettem a kiságy két lába alá, és most ismét elaltattam. Használ a ferde kiságy? Majd meglátjuk.

Lola 5 éves

Nagyon készültünk a szülinapi bulira. Már csütörtökön délután kivitt Janka, így megnézhettem Lola oviját és Guszti bölcsijét. Nagy örömmel fogadtak minket.
Otthon megmutatták kedvenc játékaikat, sajnos Guszti szomorú volt, mert a Villám McQueen lemezt nem tudtam bekapcsolni neki, azért talált elfoglaltságot magának. Este még tortát is ettünk, ami nem volt még az igazi, de a boltos pénztárosgép az szenzációs volt. Másnap Guszti egész nap azzal játszott, ő már a jövő embere, a papírpénzeket a betonkeverőbe gyömöszölte, mivel elég a kártya is a fizetéshez.
Pénteken délután ovis farsangra mentünk, amit az iskolában tartottak, az elejére nem értünk oda, mert nem akartak felöltözni, az Alma együttes koncertje pedig nem igazán nekik való volt. A koncert után a hercegnők, menyasszonyok is négykézláb másztak, csúszkáltak a gyönyörűséges hosszú ruháikban.
Szombat reggel elkezdett hullani a hó, kellemes volt a cserépkályha mellett üldögélve nézni a szállongó hópelyheket, és a madarakat ahogyan csipegetik a magvakat a madáretetőn. Gusztival mi otthon maradtunk, nem mentünk korcsolyázni, készültem a délutáni bulira.
Ebéd után még el kellett altatnom Lolát és Gusztit, Janka lelkesen lapátolta a havat, és feldíszítette a kaput lufival, hogy a vendégek megtalálják a házukat.
Pontban háromkor meg is kezdődött a buli, és jöttek a hercegnő ruhás lányok, és fiúk is érkeztek, volt nagy játék, kacagás, még báboztunk is közösen. Volt vagy tizenöt gyermek, és néhány szülő is ott maradt, Lola megilletődve vette át Nagypapától a hatalmas cserép rózsaszín virágot. A tortabontás után kicsit megcsendesedett a gyermeksereg, és kisebb csoportokban kipróbálták az új játékokat is. Jól sikerült a szülinapi buli, azért eszembe jutott, hogy a fiúk csapatát erősíthette volna még két tündéri kisfiú.
Ivánkával és Antival skypolunk néha, ha rövid ideig is ülnek a kamera előtt, azért hallom a hangjukat, látom a háttérben hogyan játszanak, esznek. Bármilyen rossz is a kép, mégis egy fokkal nagyobb élmény, mintha csak telefon lenne.

Két találkozás között

Rendszeresen nézegetem a Tataiék blogot, nagyon örülök, ha olvashatok rajta valami újat. A Facebookot is felkeresem hét közben. A hétvégéink mozgalmasak, ritkán ülök a gép elé, gyakran már a csütörtök estét Lolával és Gusztival töltjük, a péntek mindig csodálatosan telik el, ha itt vannak, a szombat-vasárnap programját ritkán tudjuk előre.
Nem szoktam unatkozni, mindig találok valamilyen tevékenységet, de jártamban-keltemben egy-egy tárgy gyakran eszembe juttat valamilyen élményt.
Most az a kép él bennem elevenen, amikor meglátogattuk Ivánkát és Antikát a másik nagyszülőknél, olyan boldogan mutogatták mivel, mit szoktak játszani. Iván minden játékot a helyére pakolt, azután vidáman pancsoltak együtt a kádban.

Egy-egy mondat

Nem ülhetek sokat a gép előtt a szemem miatt sem, pedig működik az új net. Ezért csak röviden írok az unokákról.
Lola mint egy segítőtárs mellém szegődik a mindennapos tevékenységekben. Terít, segít a fiúknak a kézmosásban, fogmosásban, fürdetésnél, öltöztetésnél. Iván gyakran kerül a fiúk élére és meghatározza a játék menetét. Guszti is bekapcsolódik, elfogadja az utas szerepét a fél szobát beterítő autóban. Anti mindenhol ott van, egyik pillanatban még együtt játszik a fiúkkal, a másikban már a kezében egy tiltott eszközzel közeledik, amit valahonnan előbányászott. Vagy áll egy veszélyes eszköz előtt és az ujjával is, fejével is mutatja, miközben mondja is, hogy "nem, nem, nem". Ilyenkor meg kell erősíteni őt ebben, különben a dolgot szabad a vásárnak értelmezi.
Annyira kedvesek, apró finomságokra is fogékonyak, ezért is töltik ki minden pillanatunkat, ha itt vannak. Természetesen a szülők iránti határtalan szeretet jellemzi őket, de minket, nagyszülőket is elfogadnak. Ez nyilván azért is van, mert nem vetélkedünk a szeretetükért, hanem csak szeretjük őket, ahogyan csak képesek vagyunk rá, és együtt büszkélkedünk, elmeséljük azokat a történeteket egymásnak, amit velünk éltek meg, és ez mind beépül a személyiségükbe, ezért is ilyen okosak, nem bizonytalanítjuk őket el.
Szeretik a zenét, a könyveket, meséket, már együtt rajzolgattak, színezgettek mind a négyen, ez egy másfél éves kisfiútól szép teljesítmény. A festést még nem próbáltam ki csak Lolával és Gusztival. Nagyon bátran kezelik az ecsetet, egy ilyen órás tevékenység után az egész étkezőt felsikáljuk, Lola segít ebben. Kialakítjuk a szokásokat, és akkor már négyen is festegethetnek.
Lola alkotása nagyon művészi, nem okoz problémát neki, hogy egy személyt vízszintesen helyezett el a lap tetején, mert már csak ott volt hely.
Guszti úgy fest, hogy egymás tetejére festi a képek motívumait, mire megszárad csak egy felismerhetetlen festékhalmaz látszódik.
Büszkén mutatták alkotásukat a hazatérő anyukájuknak, aki megdicsérte őket, és megkérdezte őket "mi van a képen". Lola szinte egy történetet mesél el, nem feltétlenül ugyanazt, amit festés közben mondott. Guszti viszont erre a kérdésre a világ legtermészetesebb módján közli: "festék".

Ünnepek

Nagyon vártuk Viktorékat 23-án, lassan haladtak Németországban és így csak 24-én hajnalban értek haza. Az emlékezetemben olyan gyönyörűek az unokáink, hogy szebbet már el sem tudok képzelni, és mégis, amikor betoppannak, csak olvadozok, amikor mosolyogva jönnek felém, hihetetlen, hogy mennyire bájosak. Mennyire gyorsan nőnek és okosodnak!
Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni, sétálni, még a Gellért fürdőbe is eljutottam. Azért a pozitív élményeket is fel kellett dolgoznom. Olyan sokáig várakoztam és olyan jó volt, és akkor nem szabad arra gondolni, hogy rövid volt és megint milyen sokáig kell várnunk a következő találkozásra. Ha távol is vagyunk egymástól, azért együtt vagyunk.
Ezért igyekszünk a könnyen elérhető skype-ot kialakítani.

Wi-fi a lakásban

Vége a csodálatos téli szünetnek. Az apróbb betegeskedések ellenére is nagyon élveztük az ünnepeket, jó volt együtt lenni, remélem majd le tudom írni, egyenlőre megkezdődött az iskola, a lakás megint tele holmikkal, ugyanis tegnap beszerelték a szélessávú netet, a wi-fit, a digi tv-t, így több tv csatorna lett. Nekem legjobban az a szolgáltatás tetszik, hogy láthatom melyik adón éppen mi megy, még pici kép is van róla, mennyi ideig tart még, és mi lesz a következő műsor, és az meddig fog tartani. Közben nem tűnik el az a műsor, amit éppen nézek. Tegnap délután ezt élveztem a legjobban, míg Lilla a netet tanulmányozta. A belső vezetékeket nem húzta be a szerelő, ez még ránk vár, addig nem tudok rendet rakni. Pedig holnap délutánra újra fogadóképessé kell tennünk a lakást, mert jönnek az unokák.
Most pedig rohanok az iskolába.