TV nélkül

Lassan elfelejtem hogyan is kell használni a TV készüléket. Nemcsak azért mert új készülékünk van, és a sok lejátszóhoz különféle távszabályzót kell használni, de nem is igen vettem a kezembe már egy jó ideje. Jankáéknak nincs is, de nyáron a kinti játék elfeledteti az estimesét is. Azért időnként emlegetik a DVD filmeket, de valahogy megelégszenek a CD-vel, illetve magnó kazetták hallgatásával, mert közben lehet játszogatni. 
A hétvégi hajózós napokon sem ülünk a kikötő büféjében és bámuljuk a kijelzőt, sokkal kellemesebb sétálgatni a mólón.
A többi napon alakítgatjuk Óbudán a lakást, vagy az IKEÁ-ban nézelődünk, esetleg vásárolunk, időnként a Praktikerben is megfordulunk.
Délelőtt olyan lassan készülődtünk, hogy nem tudtam semmi komolyabb programot szervezni Loláéknak, így a ház előtt tologatták egymást a babakocsiban, időnként megcsodáltak egy-egy növényt, míg a legfüvesebb helyen kigyomláltam a kertemet.
Csak a végén adtam nekik néhány csigát, akkor pedig alig lehetett felcsalogatni őket ebédre, de a gofri, amit beigértem, azért elég csábító volt.
Már sokáig nézegetem Iván és Anti képeit Viktor albumában, nagyon jó, hogy olyan szorgalmasan fotózgatja őket.
A hét végén Panna is velünk aludt egy éjszaka a hajón. Olyan tündér volt, nagyon jól érezte magát velünk, természetesen hiányoztak a szülei, és persze Bence, nem volt kivel cívódjon. De másnap délelőtt bepótolták. Boldogan nyaggatták egymást. Szép kellemes idő volt, jól esett fürödni a hajóról. Nem esett nehezemre, hogy Bencéjéket is őrizzem, mikor beleereszkedtek a vízbe a lépcsőről.
A nagy vihart már a partról szemléltük, hogyan érkeznek a tépett vitorlájú hajók, és még a nagy katamarán személyzetén is mentőmellény volt, a kapitány hangosbemondón adta az utasításait.
Vasárnap borús-derűs időben átmentünk Badacsonyba, és ki is kötöttünk.
Megmásztuk a hegyet, akartunk is ebédelni, de a pincérek nem nagyon ugráltak körül minket. Ott hagytuk őket. Ne panaszkodjanak ezek után, hogy nincs elég vendégük. Pedig nem volt telt ház, mégsem vettek észre minket. Úgy kell nekik. Egyébként a zenészek sem tetszettek. A kilátás természetesen, az csodálatos.
Valahogy nem vettük észre a hegytől, hogy milyen csúnya felhők közelítenek, mennyire igyekeznek befelé a vízről a vitorlások, mi meg siettünk át Fonyódra még a zivatar előtt. Hát nem sikerült átérni. A víz közepén akkora villámlás-mennydörgés kíséretében érkező zivatarba kerültünk, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. Szembe jött velünk a katamarán, az volt az egyetlen látható tájékozódási pontunk. De mire Fonyód közelébe értünk, ugyan bőrig áztunk, de még a nap is kiderengett.
A parton átöltöztünk, megszárítottuk a napsütésben a vitorlákat és a mentőmellényeket, biztonságból azért vett nekem Zoli egy kis védőitalt, és meleg kávét is, azután indultunk haza. Jankáék is Lilláék is megérkeztek már, finom vacsorával vártak minket.
Tartalmas, változatos, eseménydús hétvégénk volt.