Így nem lehet blogozni!

Mire bejön ezen a gépen a blogírás, már le is telt a szabad időm. Pedig annyi mindent lehetne írni.
Tegnap míg Iván elfoglalt volt, addig Guszti Antival játszotta a tűzoltós játékot. Előlépett a tömlő elejére és Anti nagy szakértelemmel rohant a tömlő végén.
Ma délelőtt olyan nagyfiúsan játszottak, Gusztinak volt "egy remek ötlete"(Guszti szavait idézve), amit Iván meghallgatott, elfogadott, és továbbfejlesztett.
Ma délelőtt feljött Janka, nagyon megörültek neki, Guszti nem akart vele menni vásárolni, Iván viszont velem nem akart lemnni. Hát majd délután Nagypapával.
Iván este nagyon nehezen aludt el, biztosan az eső miatt. Már nem birtam olyan sokáig énekelni, ezért gondoltam beteszek egy mesekazettát a magnóba. Iván minden áron meg akarta nézni a képet.
Domján Edit hangját kellemesnek találom elalvás előtt.
Csak Anti aludt el a mese alatt. Gusztinak meg kellett simogatni a "kis buksiját" ahogyan régebben adta meg Lola a használati utasítást. Ez még mindig hatott. Ivánnak ez sem, ezért mondtam neki pihengéljen csak, nekem még dolgom van a konyhában. Ennyiben maradtunk.
Reggel arra ébredtem, hogy nagy viháncolás van a gyerekszobában, mikor átmentem láttam, hogy Iván szemei nagyon álmosak, de boldogan mosolyog,  és a két kisebb vidáman heverészik mellette.
És már indult is a játék.
Szóval sokat gyönyörködöm bennük, beszélgetünk jókat, még Antival is. Anti felismerte képről mind a két Dédimamát, akit ismer, és örült nekik. Olyan megható.