Iván, Anti, Guszti nálunk nyaralnak

Gyönyörűen alszanak ebéd után, és én  megírom a szülőknek, (mert megígértem,) hogy milyen tündéri kisfiúk.
Anti oyan nagy fiú lett, hogy nem kell örökké a nyomába járnom, mert hosszasan elfoglalja magát valamilyen játékkal. Többnyire egyedül, mert a két nagyobb játékába nem fér bele.
Iván ez első este, miután megtudta, hogy Lolát nélkülöznie kell, azt mondta Gusztinak.
"Szeretek Lolával játszani, de veled is szeretek."
Szépen elrendeztük a fekvőhelyeket, még Lola is beférne a kis szobába. Guszti mindenkinek elmondja, hogy azért nem ment Lolával az úszótáborba, mert még nem ér le a medencében a lába.
Tegnap nagyon játszották a "Sam"-et, természetesen Iván fogta a tömlő elejét, Guszti a végét, és rohangáltak a lakásban tüzet oltani. Elmagyaráztam a hálószobába ne menjenek be,(sokáig tartott mire elkészítettem a fekhelyeket, nem örülnék, ha feltúrnák,) Iván ennek ellenére be akart menni, és Guszti visszatartotta. "Erzsike nagymama azt mondta, hogy ide ne menjünk be játszani!" És nem mentek be.
Tegnap olyan nagy lendülettel játszották a "Sam"-et, hogy Guszti szinte berekedt. Délután elmentünk a Corvin játszóteraszára és ott a három fiú olyan nagy hangon riogatták a kisebb gyerekeket, és összefogtak, betelepedtek az egyik házikóba, és csak rábeszélésre engedtek be más gyereket. Az is igaz, hogy amikor odaértünk, akkor velük tették ezt nagyobb gyerekek. Jól elfáradtak, nagyot aludtak.
Ennek ellenére ma kicsit fáradtabbak voltak. Már délelőtt néztünk DVD-t. Nem volt olyan jó összhang, és talán már rá is untak a tűzoltózásra.
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Guszti elkeseredetten mondogatja, hogy: "Csúnya Lola" Megkérdeztem, hogy miért mondja ezt, azt válaszolta: "Mert úgy hiányzik, és anyáék is."
Iván vigasztalta: "Ne sírj, jó itt nyaralni. Nekem is hiányzik Anyu és Apu és nem sírok."
Később, amikor Iván Antitól elvette a habverőt, és én kerestem valami érdekesebb konyhai eszközt, akkor Iván azt mondta: "Nem rossz itt a Mamáéknál, csak Anyuék hiányoznak."
Ma valami front lehet, mert érzékenyebbek. De szépen megoldjuk.
Gyönyörűen esznek, most az alma lett a sláger, na és a csokis műzli, amit Eszter vett, Dédi sem jön üres kézzel, olyan indián üvöltéssel fogadják, hogy az egész lépcsőház zeng tőlük.
Kevés pelenkát használunk, Guszti takarékoskodik, hogy Nagypapa el tudja őt vinni a Vidámparkba, Iván csak bizonyos nagy dolgoknál használja, (szerencsére könnyedén mennek ezek a nagy dolgok,) Anti pedig utánozza a nagy fiúkat, így ő is használja a bilit.
Ebéd előtt a duplo elemeket szedték elő. Antinak jutottak az állat figurák, Guszti az autót választotta és az apuka figurát. Iván kis lakást épített, sok fenyőfával, a kisbabát lefektette aludni, ekkor Guszti bekapcsolódott, és azt mondta, hogy megérkezett az apuka a munkából. Iván azt mondta, hogy még menjen el és vásároljon inget magának, Guszti beleegyezett, de még a babának is vett pelenkát. Az anyuka addig megfőzte a reggelit. Guszti szerint inkább vacsorát főzzön és ne csak a babának, hanem az apának is. Ebben maradtak, és ekkor elkészültem az ebéd melegítésével.
Ebéd után pedig ismét álomba énekeltem őket. Nagyon elszánt voltam, gondoltam, ha nem tud valaki aludni, akkor legalább népdalokat hallgasson. Olyan jó, hogy kamasz koromban néptáncos voltam, mert azok a dalok sorban felidéződnek, a többi nem mindig jut az eszembe. Néhánynak a dallamát elfelejtettem.
Egy-kettőt nagyon gyakran kellene énekelnem, hogy meg tudják jegyezni.