Hihetetlen, hogy négy hónap telt el az utolsó bejegyzés óta!
Azóta kétszer is voltunk Németországban, az őszi szünetben együtt voltunk a négy unokánkkal, ami nem volt könnyű, de annál szebb emlék.
Egy névnap, amelyben telefonon köszöntöttek, s énekeltek a gyermekeink, unokáink.
Egy csodálatos karácsony, ahonnan azért hiányoztak Viktorék, ezért egy pót karácsonyozásra elugrottunk Németországba.
Januárban pedig megszületett Róza Borbála, a"harmadik kistesó". Loláék így nevezték el, összekeverve a gyermek és a testvér kifejezést.
Azóta szorgalmasan járok Pilisszentivánra, már vonattal is útnak indultam.
Idillikus nagymama szerep: ülök a hintaszékben s dajkálom Rozikát közben  nézem ahogyan Lola és Guszti az udvaron bukdácsol a hóban. Volt amikor havat lapátoltunk, hóangyalt csináltunk, szánkóztunk, és természetesen sokat beszélgetünk Ivánról és Antiról.