Már csak hármat alszunk

Hogy szalad az idő! Már csak hármat alszunk és Ivánkáék mennek "Nagyimamához". Jól érzik magukat, igyekszünk is kedvükbe járni, azért néha Anti megjegyzi, hogy Apu több szalámit ad, Apu így, Apu úgy csinál valamit. Ma emlegették kedvenc játékaikat is, már szeretnék újra játszani velük. Emlékszem a nagy, háromhetes kirándulásunkra Viktorral, Jankával és a Németh családdal, ennyi idő után kezdett nekik is hiányozni az otthon, a játékok, pedig mi is velük voltunk mégis, haza akartak már menni. A hét végénk ismét tartalmas volt, örültek, hogy Nagypapa nem megy dolgozni, és elvitt minket a Vasúttörténeti Parkba. Vasútmodellt irányítottak (Thomast és Jamest), ügyesen kezelték a távirányítót. A bácsi élvezte, hogy a javaslatait meg tudják valósítani. Az alagútban nem lehetett leállítani a vonatokat, mert éles kanyar volt benne, és akkor nem tud újra indulni. Sikerült egy-egy állomáson bevárni egymást, és azután versenyeztek is. Fél időben cseréltek szerelvényeket. A kisvonaton nagyon izgultam, nehogy leessen Anti, de kapaszkodott rendesen, mögöttem Dédi ült, őt is féltettem, ezért a görcsösségtől egy kicsit jobban elzsibbadtam, mint a múltkor. Most nem a nagy gőzmozdonyon ültünk, hanem dieselen, azért az is nagy élmény volt. A múltkor nem is vettem észre, hogy milyen nagy játszótér is van, mert mi Lolával zenét hallgattunk, meg a sok sátor eltakarta. A régi szerelvénykocsikat is derekasan megmászták a fiúk, Nagypapa felügyelte őket, én addig Dédivel beszélgettem, hiszen egy hónapja mindegyiket láttam én is. A kis kétkocsis fa terepasztalos vonatok nekik is tetszett, elég sokáig játszottak vele, és ha egy gyerek arra járt, akkor Anti közölte velük, hogy csak kettő van. Néha elég hangosan elriogatják a kisebb gyermekeket egy-egy játéktól, mondván, hogy az a játék csak az övéké. Leszedtük Anti homlokáról a ragasztót, szépen gyógyul, tegnap este hajat is mostunk. Ügyesen elmesélték hogyan is szokták Anyuval, törölközőt tartanak az arcuk elé, és most finom illatos a hajuk. Találkoztunk a fodrász Éva nénivel, és mondta is nekik, hogy várja őket, de Anti kijelentette, hogy csak Iván haját vágja le, az övét ne. Majd meglátjuk. Szombaton délután alvás után elmentünk Dédihez és ott néztük meg a videós esti mesét. Nézegettük a Dunán a hidakat, míg mentünk a budai rakparton. Az Erzsébet hídon araszoltak az autók. Erre Anti azt mondta: "Nézd csak, minden autó sorba áll a hídon."

Iparművészeti Múzeumban

Izgalmas dolog elmenni két kis fiúval egy komoly múzeumba, ahol vannak jó gyermekfoglalkozások, de szólóban sétálgatni velük a kézközelben lévő kiállítási tárgyak között nagy figyelmet igényel a felnőttek részéről.
Iván nagy érdeklődve nézett minden olyan tárgyat, amit Anyukája örömmel látna a lakásban. Ez volt a megfigyelési szempont. Hiszen az IKEA emblémáját igen jól ismeri, "mindig ott szoktak ebédelni"- jegyezte meg a Győrbe vezető utunkon.
Anti a bejáratnál észrevett egy embernagyságú, szarvasfejú emberpárt kerámiából, és addig semmi más nem érdekelte, míg közelről meg nem szemlélte őket. Hasznos, hogy hangosan jelzi, mi a szándéka, mert így idejében lebeszéltem arról, hogy rálépjen a hatalmas lábfejükre. Nem is tudom mi volt még érdekes ezen az időszaki kiállításon, annyira koncentráltam ne érjen semmihez. Furcsa volt számára ez a múzeum a MTTM sok interaktív eszköze után.
Az állandó kiállítás már jobb volt, hiszen az értékek nagy részét vitrinbe állították ki. Az egyik sarokban volt egy tv amin a múzeumot ismertették, ott kicsit megpihentünk. Az órák nagyon tetszettek nekik, a tükrökben grimaszoltunk, Iván egy-két tárgyat már meg is csodált, de az igazi élmény, amiért elmentünk, az a csodálatos épület volt. Iván szerette volna bebarangolni az egészet, és ő fedezte fel a tetőn a színes üvegablakot is.
Gondoltam a nagy hőségben kellemes egy kicsit ücsörögni, ropit rágicsálni, vizet iszogatni és bámulni az épületbelsőt.
Ennél a programnál már csak a fagyizást kedvelik jobban. Leülünk egy árnyékos asztalhoz, Anti marad a babakocsiban, szépen elnyalogatjuk a fagyit, ma Anti kijelentette, hogy ő inkább zöld fagyit kér, mi Ivánnal kitartottunk a belga csoki mellett, de Iván megkérte a nénit, hogy keményet ne tegyen bele, ellentétben velem, nekem nagyon ízlik, hogy jókora csokidarabok is vannak benne. Miután elnyalogattuk a fagyit, felállnak a füves terület szegélyére, és a vizesflakonból szépen megmosakodnak, közben a füvet is locsolgatjuk a vízzel, kicsit kortyolgatnak is, jól esik ebben a melegben.
Tegnap Éva fodrász néni behívott minket, én pedig elmondtam, hogy jó lenne kicsit leszedni a hajamból, amit ő azonnal meg is tett. Jól birták a fiúk, szépen elmagyarázta Éva néni mit szabad, mit nem.
Anti megjegyezte, hogy az állatos múzeumban is láttunk halakat, hazafelé pedig elmondta nekem, hogy szebb volt a hajam, míg a néni le nem vágta.
Gondoltam jó példát mutatok nekik, hátha kedvet kapnak a hajvágáshoz.

Corvin Plaza

Szombaton Győrbe kirándultunk Jankáékkal és még Lilla is elkísért minket. Jól jött a felnőtt segítség, mert öt gyermek, öt felnőtt az jó arány.
Repülős nap volt, és Janó elvitte Jankát és a két nagy gyermekét sétarepülésre, mi pedig addig vigyáztunk Rozikára. Ő szépen aludt, Iván és Anti pedig egy fa alatt egy műanyag bújócskás-csuszdás játékkal foglalatoskodtak. Jól jött a napozópléd is, amin azért Anti néha-néha megpihent. Nagyon kellemesen telt az idő, előtte már törpikés gumivárban jól kiugrálták magukat, kosaras körhintán szédítgették magukat.
Tízóraiztunk is valamit, végül modellrepülőgépet röptettek. Azután szaladgáltak, s Antinak egy elvétett lépése nagy izgalmat okozott mindenkinek. Beütötte a homlokát, vérzett nagyon, elsősegélyben ellátták, de azért elmentünk a győri kórház ügyeletére. Három órás várakozás után ragasztóval összehúzták a sebet és bekötötték. Négy napig nem szabad levenni, hát Anti nem is igen engedné, remélem minden rendben lesz. Nem kapott agyrázkódást, hiszen eleven volt utána is, bár elfoglaltuk minden félével, hogy nyugodtan maradjon. Nagyon tünkéri volt, ahogyan beszélt, mozgott, érdeklődött, a súlyos sérültek is elfeledkeztek a bajukról, úgy elbűvölte őket. Szerencsére volt egy automata, ez enyhítette szomjunkat és éhségünket, hiszen az ünnepi ebédet váltotta fel ez a kórházi program. Egy idő után Anti megjegyezte, hogy "itt mindenki magyarul beszél".( Mióta eszmél, csak Németországban volt orvosnál.)
Ezalatt a többiek, és itt Lilla nagyon sokat segített, megnézték Győr belvárosát, fagyiztak, azután a Duna parton játszottak. Mire odaértünk, már megették a finom pizzájukat, és mi is gyorsan befaltuk. Anti teleette magát keksszel, már csak a beigért fagyira vágyott. Mi megfeledkeztünk róla, de ő nem. A Bábolnai pihenőben megkapta. Ott van egy kanyargós csuszda, amire felmászott, de nem csúszott le, mert azt mondta, "ehhez én még pici vagyok, ez Ivánnak való" és szépen lemászott a lépcsőn.
Elnyalogatta a fagyit, megmosakodtunk a mosdóban és azután elalaudt a kocsiban. Fel sem ébredt másnap reggelig. Iván itthon felébredt, mert Loláék igen fel voltak dobódva. Azért lassan elcsendesedett a ház, és reggel folytatódott a játék.
Kimentünk Jankáékhoz, Dédimamát is vittük és jól eltelt a nap. Szépen ettek a gyerekek, Anti még levest is kért, lassan megértettük egymást, hogy csak levét kéri a húslevesnek, amit jókora kenyérszelettel eszegetett. Sajnos nem aludt el ebéd után, mert nem vittük a kistakaróját, csak Guszti aludt, Lola és Iván elment Nagypapával tortaszeleteket választani. Iván nagyon tudja mi kell neki, tényleg jó nagy adagot evett a választott tortából. Anti Dédivel labdázott az udvaron.
Hazafelé aztán ismét bealudt, és másnap reggelig aludt. Szerencsére napközben, kakilás után mindig zuhanyozunk, így nem volt probléma, hogy elmaradt az esti fürdés.
Ilyen eseménydús hétvége után elég csendesen telt a hétfő, jó nekünk a Corvin Pláza, mert a benti játszósarokban jól eljátszogattak, vittünk pici labdát, nagyon élvezték és így nem kellett attól tartani, hogy beüti vagy összehomokozza a sebét.
Sajnos a környék játszóterei nagyon koszosak, ezért jó nekünk a Corvin terasz. Délután már árnyékban is van, mindig akad egy-két hasonló gyermek, akivel lehet barátkozni, együtt játszani, de még ketten is jól elvannak.
Kedden nem mentünk le délelőtt. Olyan jól eljátszottak otthon, hogy akkor inkább tettem-vettem. Nem erőszakoltam rájuk a lemenetelt.
Délután Dédi mama hozott almás pitét. Anti jóízűen burkolta, Iván pedig elmeséltette az egész Tesz-vesz várost. Nagyon elégedetten ment haza Dédi mama.
Nagypapa pedig korábban érkezett haza és együtt négyen elmentünk a Corvin Plázába. Anti már messziről megismeri és ujjongva mutogatja. Tegnap én is nagyon elégedett voltam, ugyanis nyílt egy új postahivatal az üzletközpontban. Így míg a gyerekek játszottak Nagypapával és fel tudtam adni a csekkeket, lefénymásoltatni az egyiknek a feladóvevényét, levelet mellékelni hozzá, az ajánlott küldeményről szóló űrlapot kitölteni és feladni. Ezt egyedül nem tudtam volna megcsinálni a gyerekekkel. Azután én maradtam a teraszon, Nagypapa pedig vásárolt. A Corvin sétányon megettük a vacsorát, otthon már csak fürödni kellett és jöhetett a TV mese, mert Anti szépen elaludt délben, Iván pedig szépen csendespihenőzött.
Anti éjjel felébredt és mondta, hogy ő "nem tud aludni, ha nincs betakarva a lába".
Olyan nagyfiúk, szépen megmondják mi a problémájuk és így pillanatok alatt megoldjuk, ha tudjuk.
Délelőtt pedig hol voltam velük? A Magyar Természettudományi Múzeumban. Anti nagyon érdeklődik az állatok iránt. Nagyszerűen kezeli a képernyőket, ahol ki lehet nagyítani a növényeket és állatokat. A nagy mamuttól azért féltek. A korall világától is tartottak, de az akváriumokban úszkáló halacskákat nagy élvezettel nézegették. Felfedezték  "Némót" is. Nem ismerem a mesét, de következetesen egy bohóchalat hívtak így.
A mosdóban már Anti kicsit fáradt volt, nem akart bejönni, én pedig nem hagytam kinn. Iván önállóan elvégezte dolgát, kezet is mosott, Antit felemeltem a mosdóhoz, de elfelejtettem a szappanadagolót megnyomni neki, erre a régen hallott visításba kezdett, egy alkalmazott ki is menekült gyorsan. Újra megbeszéltük, hogy szépen mondja meg mit is szeretne és akkor segítek neki. Meg is oldottuk a problémát, ezután vidáman jöttünk haza. Jól ebédeltünk, Anti szépen elaludt, Iván pihent, most pedig játszik.
Anti ébredezik, befejezem.

Bújócska

Tegnap délultán nagy bátran elindultam Ivánnal és Antival a Corvin Pláza tetőteraszára, mozgólépcsővel. Szépen ügyesen fel is jutottunk. Gyakran gyűlik össze nemzetközi gyermekcsapat,most öt féle biztosan volt. Egy tíz éves forma nagyfiú két kisebb húgával próbált bújócskát játszani, s azok nem akartak számolni, Iván nagy bátran felajánlotta, hogy majd ő számol. Rá is kezdett, s elszámolt 10-ig, de a számok sorrendje, nem a megszokott egyesével növekvő számsort adta. Azért egy idő után elmondta, az "aki bújt, aki nem megyek" strófát is. Anti is tud már bújócskát játszani, gyakorlatilag a nagy fiú és Iván játszottak a többiek őket követték és mindenki egy helyre bújt. Ha Anti számolt, akkor Iván néha máshova bújt. Tüneményesek voltak. Egyszer aztán Iván németül is el kezdett számolni, erre egy kis néger fiúcska, aki magyar nagypapával volt, mosolyogva odament hozzá, de Iván nem ért rá vele foglalkozni.
Jól kifutkározták magukat, de nagyon csúnya felhő közeledett, nem akartam, hogy elkapjon minket, ezért hazasiettünk. (volna) Anti közölte ő nem jön, és leült a földre. Azonnal eszembe jutott miért vittem magammal egy évvel ezelőtt a babakocsit Gusztival, még ha csak üresen toltuk is. Lejönni sem tudtunk a mozgólépcsőn csak egy szintet, a liftet kellett inkább használni. Bizony lefele sokkal félelmetesebb, mint felfelé.
Itthon olyan túrógombócot csaptam össze, amire Nagypapa azt mondta, hogy ez inkább grízgombóc, de Iván annyit evett belőle, hogy egy nagy mosolygós fejecskét kapott. Anti legalább megkóstolta, de a tejfölt már nem volt hajlandó meg sem kóstolni.
Lilla mikor hazajött megjegyezte, milyen békességesen töltik a nyaralást. Ennek az az oka, hogy elmondják mi a problémájuk, és azt megoldjuk valahogy. Este lefekvés után előjött a honvágyuk, de már bejáratott dolog, hogy ilyenkor kapnak egy laminált fényképet anyuról és apuról és azzal alszanak. Ezután már látom mikor gondolnak a szülőkre, mert akkor előkerítik a végén már felismerhetetlenségig gyűrött képet. Minden unokánknak volt egy ilyen korszaka, most éppen Antin a sor.
Tündéri Anti, amikor hasonlítgat az Anyuhoz: "Anyu megengedi ezt, Anyu ezt tudja, stb..." Egyébként pedig rengeteget mesél. Teljesen képben van mindenről, csak időnként nem értjük minden szavát.
Reggel félálomban hallottam, ahogyan Nagypapának csacsogott, és nagyon megörült, amikor kijöttem én is az étkezőbe.
Ma délelőtt már babakocsival, esőkabáttal mentünk az üzletközpontba, vásároltunk is, a bevásárló autóba természetesen Iván pattant be, így Antinak a navigálás maradt. Egész vásárlás alatt nem engedtem ki, így nyugodalmasan jártuk körbe a CBA-t. A benti játszóhelyen játszottak, segítettem szép rendbe rakni a jétékokat. Az indulás mindig problémát okoz, de igen határozottan kijelentettem, hogy ha elszaladnak, akkor nem jövök velük egyedül. Azért Antit gyorsan beöveztem a kocsiba, Iván egyedül szerette volna tolni, de hamar rájött, hogy ezt a kocsit nem képes egyedül kormányozni, így szépen hazajöttünk.
Anti szépen elaludt, Iván pedig kicsit pihent.
Most még szépen játszanak, gyorsan főzök vacsorát.

Végre megérkeztek

Milyen nagyfiúk lettek, mióta nem láttam őket!
Nagyszerűen telik az időnk. Mindent megbeszélünk, nálunk miért kicsit más a program. Éppen csak körülnéztek, már mentünk Pilisszentivánra. Nem akartak Loláékkal a falunapon részt venni a nagy melegben, inkább játszani a rengeteg játékkal, megkeresni Emilt, a húsvéti nyuszit a kertben, homokozni, pillanatok alatt otthonosan mászkáltak le-föl a lépcsőn. A kert bizonyos szakaszait nem tudták megmászni, pedig edzett fiúk, visszacsúsztak a meredeken.
Az étkezés kicsit mindig izgalmas egy nagymamának, hiszen nem éhezhetnek az unokák nálunk, ezért kitaláltam készítek egy táblázatot és leírom mit is szeretnek, illetve hajlandóak megkóstolni az unokáim. Ha megkóstolták, akkor véleményt alkothatnak egy mosolygós, illetve szomorú fejecske rajzzal. Ezt a hűtőre függesztettem mágnesekkel, így legalább nem azt nyitogatják, hanem a rajzos szöveget nézegetik.
Iván mindent megkóstol, és a szomorú fejecskének hasonlóan örül, mint a vidámnak.
Anti nem kóstol meg mindent, viszont megmondja, hogy mit szeretne enni.
Vasárnap meggyet szedtünk Veresen. Még létrát is vittünk, fel is másztak a fiúk és szedték nagy lelkesen, pedig meg sem eszik. Iván odáig jutott, hogy a meggyleves levét kikanalazta. Szép teljesítmény, meg is dicsértük érte.
Hétfőn lemerészkedtem velük a játszótérre, és a közeli boltból vettünk zsömlét. Szépen fogták a kezemet, az úttest előtt megálltunk, körülnéztünk, ha nem jött semmi, akkor átmehettünk.
Kedden takarítottunk, vártuk Rozikáékat. Olyan gyöngéden simogatják meg a pici kezét, és kedvesen mosolyognak egymásra az első pillanattól kezdve.
Nagy buli volt együtt lenni az öt unokával. Kedden Guszti volt szomorú, hogy Lola azonnal Ivánnal játszott és őt kihagyták, de aztán felfedezte Antit, aki már olyan nagyfiúsan tud játszani, és még csodálatos dínókat is hozott magával.
Szerdán átjött Vivike, akkor pedig Iván akadt ki, mert Lola Vivikével játszott. De Jankával sikerült úgy terelgetni őket, hogy a viharok mindig elcsitultak.
Olyan ötleteik vannak, például bábszínházat alakítottak, díszletet terveztek, belépőjegyet készítettek, és bemondták a műsort. Vivikének még az is eszébe jutott, szép csendben közölte, amikor Lola és Iván elhallgattak, hogy "kérem kapcsolják ki mobiltelefonjukat".  Azután a sok állatfigura megszólalt.
Délután Lola Vivike nélkül inkább a színházat takarította, illatosította , a fiúk már tűzoltósat játszottak. Délután nehezen akartak hazamenni, de nekik is kellett egy kis pihenés, és Ivánéknak is egy kis nyugisabb tevékenység, hogy felkészülhessünk az újabb találkozóra.
Sajnos a lakás nem készült el, de míg az összes játékot kipróbálják, addig szép lassan elpakolgatunk.
Még meggyet is fejtettem és be is főztem két üveg lekvárt, mert nem szeretik és akkor nem sütöttem meggyes sütit.
Most azért tudtam írni, mert Antika alszik, Ivánt pedig Dédimama szórakoztatja.

Vitorlázás

Pénteken elballagtak az iskolások, délután már Lolával, Gusztival meggyet szedtünk Rozikának, míg Nagypapa füvet nyírt. Olyan békésen, nyugodtan szedegettem az érett finom gyümölcsöt, nem izgattam magam rajta, hogy a fa tetején ott maradnak a legszebb szemek. Ennyire futja, kész. Ezt a hangulatot kell majd produkálnom, ha együtt lesznek az én gyönyörűségeim.
Szép időnk volt a hét végén, szél ugyan nem volt, mégis jól esett vízen lenni, és fürödtünk. Nagy bátorság kellett hozzá, hogy belemenjek, de utána már nagyom finom volt.
Tervezgetjük a nyári programjainkat, szeretnénk, ha minél jobban sikerülne, minél több nyugalmat, örömet, jókedvet adhatnánk unokáinknak. A vízterápia mindig segít, kisimítja az összeborzolt idegeket.
Már a hét végén együtt láthatjuk az öt unokánkat, lesz nagy buli, alvás, pihenés,ki mire vágyik.
Nekünk buli az unokákkal, a szülőknek azért kellene egy kis pihizés a nagy költözés előtt, remélem nem osztják be minden percüket baráti és rokoni találkozókkal.
Örülök az okos telefonnak is, élveztük, hogy a Balaton közepén felhívtuk Viktorékat és skypolhattunk velük.
Már alig várom, hogy itt legyenek!

Még két hét

Eseménydús napjaink vannak. Még mindig csak szandálban járok, mert nagyon belerúgtam mezítláb a hajón egy zsanérba.
Nagypapa a fogával kínlódott, le is maradt Guszti évzáró fellépéséről, én azért kibotorkáltam és nagy élmény volt. Loláét már együtt élvezhettük, sőt Panna balettbemutatóján is voltunk.
Közben a parkettázást félbehagytuk, most aztán bele kell húznunk.
Kerti munka is van bőven, amit azért élvezünk, -zek, mert szabad levegőn vagyunk.
És hát készülök a nyárra. Szép rendet szeretnék, ahol nem akadnak bele az unokák a veszélyes tárgyakba, tisztaságot, ami nyáron nyitott ablaknál nagyon nehéz, ezért is parkettáztunk, mert azt könnyebb tisztán tartani. Rozika már hasra fordul, tehát nem sok kell és kúszik-mászik. Már Loláékkal gyakoroljuk, hogy Rozika számára veszélyes tárgyakat tegyük a helyére.
Tervezgetem hogyan is leszek Ivánnal, Antival, de a legfontosabb: a nyugalom és a találékonyság. Hiába vagyok gyerekek között, nincs recept.
Szeretem őket és alig várom már, hogy itt legyenek. A többi logisztika.
Örülök, hogy Eszter ír róluk, hogy látom őket, hogy hallom a hangjukat,  ha csak mobilon is!

Cseresznyézés

Cseresznyéztünk Lolával ,Gusztival. Nagypapa felmászott a fára, Lolát is felsegítette Janka. Mikor már az elérhetőeket leszedték, Janka levette Lolát. Nagypapa megkérdezte:"Engem ki segít le?" Guszti feltartott karral odament a fa törzséhez és mondta: "Várj nagypapa, jövök."

Április közepe

Tél márciusban. Hosszú hétvégi sielésünket belepte a hó, azért eljutottunk Dobogókőre, a hét hetes Rozikára a büfében vigyáztunk, mert nagyon erős volt a szél.
Betegeskedések. Hiába voltak itthon Ivánkáék, Lilláékra voltak velük, én csak feküdtem lázasan egy hétig, mint egy darab fa. Nagyon ügyesen levezényelték a napi programokat.
Még húsvétkor is csak lábadoztam. Jól kiütött egy nyavalyás vírus. Most kezdek csak magamhoz térni.
Zoli hivatalos úton Angliában volt, a készülődésnél felidéztem London és a vidéki táj szépségeit, ami annyira elbűvölt.
Azért is téma most GB, mert Ágotáék Skóciában vannak, s vágynánk oda megnézni azt a vidéket is.
Mindenre nem futja az időnkből, pénzünkből.
Most München felé is fordul érdeklődésünk, mert Viktorék tervezik az átköltözést, mi pedig azt, hogy vonattal is odatudunk ugorni egy hosszabb hétvégére.
Körülvettem magam unokáink fényképeivel, és szinte mindenről eszembe jutnak.
Vasárnap goffrit sütöttem és Ivánka jutott eszembe, aki korábban szakszerűen elmagyarázta, hogy először a lekvárt kell rákenni, azután a kakaóport ráhinteni. Így hát én is így ettem. Nagyon finom volt.
Kimentünk Veresre, miután egy polcot kihoztunk a nagy szobából, mert parkettázni fogunk, és ott végre kerti munkát végeztünk Erzsikével, Tündivel és Bencével. Kicsit kitisztítottuk a patakpartját, Bencével fűrészeltünk is, azután pedig velük is goffriztunk. Már nem volt ismeretlen számukra ez a program, előkerült lekvár, eperöntet, gesztenyemassza, tejszínhab. Bence és Panna rengeteget ettek, mire Erzsike és Tündi lezuhanyozva, megszépítkezve előkerültek a goffrit eltüntettük.

Hihetetlen, hogy négy hónap telt el az utolsó bejegyzés óta!
Azóta kétszer is voltunk Németországban, az őszi szünetben együtt voltunk a négy unokánkkal, ami nem volt könnyű, de annál szebb emlék.
Egy névnap, amelyben telefonon köszöntöttek, s énekeltek a gyermekeink, unokáink.
Egy csodálatos karácsony, ahonnan azért hiányoztak Viktorék, ezért egy pót karácsonyozásra elugrottunk Németországba.
Januárban pedig megszületett Róza Borbála, a"harmadik kistesó". Loláék így nevezték el, összekeverve a gyermek és a testvér kifejezést.
Azóta szorgalmasan járok Pilisszentivánra, már vonattal is útnak indultam.
Idillikus nagymama szerep: ülök a hintaszékben s dajkálom Rozikát közben  nézem ahogyan Lola és Guszti az udvaron bukdácsol a hóban. Volt amikor havat lapátoltunk, hóangyalt csináltunk, szánkóztunk, és természetesen sokat beszélgetünk Ivánról és Antiról.