Szombaton Győrbe kirándultunk Jankáékkal és még Lilla is elkísért minket. Jól jött a felnőtt segítség, mert öt gyermek, öt felnőtt az jó arány.
Repülős nap volt, és Janó elvitte Jankát és a két nagy gyermekét sétarepülésre, mi pedig addig vigyáztunk Rozikára. Ő szépen aludt, Iván és Anti pedig egy fa alatt egy műanyag bújócskás-csuszdás játékkal foglalatoskodtak. Jól jött a napozópléd is, amin azért Anti néha-néha megpihent. Nagyon kellemesen telt az idő, előtte már törpikés gumivárban jól kiugrálták magukat, kosaras körhintán szédítgették magukat.
Tízóraiztunk is valamit, végül modellrepülőgépet röptettek. Azután szaladgáltak, s Antinak egy elvétett lépése nagy izgalmat okozott mindenkinek. Beütötte a homlokát, vérzett nagyon, elsősegélyben ellátták, de azért elmentünk a győri kórház ügyeletére. Három órás várakozás után ragasztóval összehúzták a sebet és bekötötték. Négy napig nem szabad levenni, hát Anti nem is igen engedné, remélem minden rendben lesz. Nem kapott agyrázkódást, hiszen eleven volt utána is, bár elfoglaltuk minden félével, hogy nyugodtan maradjon. Nagyon tünkéri volt, ahogyan beszélt, mozgott, érdeklődött, a súlyos sérültek is elfeledkeztek a bajukról, úgy elbűvölte őket. Szerencsére volt egy automata, ez enyhítette szomjunkat és éhségünket, hiszen az ünnepi ebédet váltotta fel ez a kórházi program. Egy idő után Anti megjegyezte, hogy "itt mindenki magyarul beszél".( Mióta eszmél, csak Németországban volt orvosnál.)
Ezalatt a többiek, és itt Lilla nagyon sokat segített, megnézték Győr belvárosát, fagyiztak, azután a Duna parton játszottak. Mire odaértünk, már megették a finom pizzájukat, és mi is gyorsan befaltuk. Anti teleette magát keksszel, már csak a beigért fagyira vágyott. Mi megfeledkeztünk róla, de ő nem. A Bábolnai pihenőben megkapta. Ott van egy kanyargós csuszda, amire felmászott, de nem csúszott le, mert azt mondta, "ehhez én még pici vagyok, ez Ivánnak való" és szépen lemászott a lépcsőn.
Elnyalogatta a fagyit, megmosakodtunk a mosdóban és azután elalaudt a kocsiban. Fel sem ébredt másnap reggelig. Iván itthon felébredt, mert Loláék igen fel voltak dobódva. Azért lassan elcsendesedett a ház, és reggel folytatódott a játék.
Kimentünk Jankáékhoz, Dédimamát is vittük és jól eltelt a nap. Szépen ettek a gyerekek, Anti még levest is kért, lassan megértettük egymást, hogy csak levét kéri a húslevesnek, amit jókora kenyérszelettel eszegetett. Sajnos nem aludt el ebéd után, mert nem vittük a kistakaróját, csak Guszti aludt, Lola és Iván elment Nagypapával tortaszeleteket választani. Iván nagyon tudja mi kell neki, tényleg jó nagy adagot evett a választott tortából. Anti Dédivel labdázott az udvaron.
Hazafelé aztán ismét bealudt, és másnap reggelig aludt. Szerencsére napközben, kakilás után mindig zuhanyozunk, így nem volt probléma, hogy elmaradt az esti fürdés.
Ilyen eseménydús hétvége után elég csendesen telt a hétfő, jó nekünk a Corvin Pláza, mert a benti játszósarokban jól eljátszogattak, vittünk pici labdát, nagyon élvezték és így nem kellett attól tartani, hogy beüti vagy összehomokozza a sebét.
Sajnos a környék játszóterei nagyon koszosak, ezért jó nekünk a Corvin terasz. Délután már árnyékban is van, mindig akad egy-két hasonló gyermek, akivel lehet barátkozni, együtt játszani, de még ketten is jól elvannak.
Kedden nem mentünk le délelőtt. Olyan jól eljátszottak otthon, hogy akkor inkább tettem-vettem. Nem erőszakoltam rájuk a lemenetelt.
Délután Dédi mama hozott almás pitét. Anti jóízűen burkolta, Iván pedig elmeséltette az egész Tesz-vesz várost. Nagyon elégedetten ment haza Dédi mama.
Nagypapa pedig korábban érkezett haza és együtt négyen elmentünk a Corvin Plázába. Anti már messziről megismeri és ujjongva mutogatja. Tegnap én is nagyon elégedett voltam, ugyanis nyílt egy új postahivatal az üzletközpontban. Így míg a gyerekek játszottak Nagypapával és fel tudtam adni a csekkeket, lefénymásoltatni az egyiknek a feladóvevényét, levelet mellékelni hozzá, az ajánlott küldeményről szóló űrlapot kitölteni és feladni. Ezt egyedül nem tudtam volna megcsinálni a gyerekekkel. Azután én maradtam a teraszon, Nagypapa pedig vásárolt. A Corvin sétányon megettük a vacsorát, otthon már csak fürödni kellett és jöhetett a TV mese, mert Anti szépen elaludt délben, Iván pedig szépen csendespihenőzött.
Anti éjjel felébredt és mondta, hogy ő "nem tud aludni, ha nincs betakarva a lába".
Olyan nagyfiúk, szépen megmondják mi a problémájuk és így pillanatok alatt megoldjuk, ha tudjuk.
Délelőtt pedig hol voltam velük? A Magyar Természettudományi Múzeumban. Anti nagyon érdeklődik az állatok iránt. Nagyszerűen kezeli a képernyőket, ahol ki lehet nagyítani a növényeket és állatokat. A nagy mamuttól azért féltek. A korall világától is tartottak, de az akváriumokban úszkáló halacskákat nagy élvezettel nézegették. Felfedezték "Némót" is. Nem ismerem a mesét, de következetesen egy bohóchalat hívtak így.
A mosdóban már Anti kicsit fáradt volt, nem akart bejönni, én pedig nem hagytam kinn. Iván önállóan elvégezte dolgát, kezet is mosott, Antit felemeltem a mosdóhoz, de elfelejtettem a szappanadagolót megnyomni neki, erre a régen hallott visításba kezdett, egy alkalmazott ki is menekült gyorsan. Újra megbeszéltük, hogy szépen mondja meg mit is szeretne és akkor segítek neki. Meg is oldottuk a problémát, ezután vidáman jöttünk haza. Jól ebédeltünk, Anti szépen elaludt, Iván pihent, most pedig játszik.
Anti ébredezik, befejezem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése