Bújócska

Tegnap délultán nagy bátran elindultam Ivánnal és Antival a Corvin Pláza tetőteraszára, mozgólépcsővel. Szépen ügyesen fel is jutottunk. Gyakran gyűlik össze nemzetközi gyermekcsapat,most öt féle biztosan volt. Egy tíz éves forma nagyfiú két kisebb húgával próbált bújócskát játszani, s azok nem akartak számolni, Iván nagy bátran felajánlotta, hogy majd ő számol. Rá is kezdett, s elszámolt 10-ig, de a számok sorrendje, nem a megszokott egyesével növekvő számsort adta. Azért egy idő után elmondta, az "aki bújt, aki nem megyek" strófát is. Anti is tud már bújócskát játszani, gyakorlatilag a nagy fiú és Iván játszottak a többiek őket követték és mindenki egy helyre bújt. Ha Anti számolt, akkor Iván néha máshova bújt. Tüneményesek voltak. Egyszer aztán Iván németül is el kezdett számolni, erre egy kis néger fiúcska, aki magyar nagypapával volt, mosolyogva odament hozzá, de Iván nem ért rá vele foglalkozni.
Jól kifutkározták magukat, de nagyon csúnya felhő közeledett, nem akartam, hogy elkapjon minket, ezért hazasiettünk. (volna) Anti közölte ő nem jön, és leült a földre. Azonnal eszembe jutott miért vittem magammal egy évvel ezelőtt a babakocsit Gusztival, még ha csak üresen toltuk is. Lejönni sem tudtunk a mozgólépcsőn csak egy szintet, a liftet kellett inkább használni. Bizony lefele sokkal félelmetesebb, mint felfelé.
Itthon olyan túrógombócot csaptam össze, amire Nagypapa azt mondta, hogy ez inkább grízgombóc, de Iván annyit evett belőle, hogy egy nagy mosolygós fejecskét kapott. Anti legalább megkóstolta, de a tejfölt már nem volt hajlandó meg sem kóstolni.
Lilla mikor hazajött megjegyezte, milyen békességesen töltik a nyaralást. Ennek az az oka, hogy elmondják mi a problémájuk, és azt megoldjuk valahogy. Este lefekvés után előjött a honvágyuk, de már bejáratott dolog, hogy ilyenkor kapnak egy laminált fényképet anyuról és apuról és azzal alszanak. Ezután már látom mikor gondolnak a szülőkre, mert akkor előkerítik a végén már felismerhetetlenségig gyűrött képet. Minden unokánknak volt egy ilyen korszaka, most éppen Antin a sor.
Tündéri Anti, amikor hasonlítgat az Anyuhoz: "Anyu megengedi ezt, Anyu ezt tudja, stb..." Egyébként pedig rengeteget mesél. Teljesen képben van mindenről, csak időnként nem értjük minden szavát.
Reggel félálomban hallottam, ahogyan Nagypapának csacsogott, és nagyon megörült, amikor kijöttem én is az étkezőbe.
Ma délelőtt már babakocsival, esőkabáttal mentünk az üzletközpontba, vásároltunk is, a bevásárló autóba természetesen Iván pattant be, így Antinak a navigálás maradt. Egész vásárlás alatt nem engedtem ki, így nyugodalmasan jártuk körbe a CBA-t. A benti játszóhelyen játszottak, segítettem szép rendbe rakni a jétékokat. Az indulás mindig problémát okoz, de igen határozottan kijelentettem, hogy ha elszaladnak, akkor nem jövök velük egyedül. Azért Antit gyorsan beöveztem a kocsiba, Iván egyedül szerette volna tolni, de hamar rájött, hogy ezt a kocsit nem képes egyedül kormányozni, így szépen hazajöttünk.
Anti szépen elaludt, Iván pedig kicsit pihent.
Most még szépen játszanak, gyorsan főzök vacsorát.