Végre megérkeztek

Milyen nagyfiúk lettek, mióta nem láttam őket!
Nagyszerűen telik az időnk. Mindent megbeszélünk, nálunk miért kicsit más a program. Éppen csak körülnéztek, már mentünk Pilisszentivánra. Nem akartak Loláékkal a falunapon részt venni a nagy melegben, inkább játszani a rengeteg játékkal, megkeresni Emilt, a húsvéti nyuszit a kertben, homokozni, pillanatok alatt otthonosan mászkáltak le-föl a lépcsőn. A kert bizonyos szakaszait nem tudták megmászni, pedig edzett fiúk, visszacsúsztak a meredeken.
Az étkezés kicsit mindig izgalmas egy nagymamának, hiszen nem éhezhetnek az unokák nálunk, ezért kitaláltam készítek egy táblázatot és leírom mit is szeretnek, illetve hajlandóak megkóstolni az unokáim. Ha megkóstolták, akkor véleményt alkothatnak egy mosolygós, illetve szomorú fejecske rajzzal. Ezt a hűtőre függesztettem mágnesekkel, így legalább nem azt nyitogatják, hanem a rajzos szöveget nézegetik.
Iván mindent megkóstol, és a szomorú fejecskének hasonlóan örül, mint a vidámnak.
Anti nem kóstol meg mindent, viszont megmondja, hogy mit szeretne enni.
Vasárnap meggyet szedtünk Veresen. Még létrát is vittünk, fel is másztak a fiúk és szedték nagy lelkesen, pedig meg sem eszik. Iván odáig jutott, hogy a meggyleves levét kikanalazta. Szép teljesítmény, meg is dicsértük érte.
Hétfőn lemerészkedtem velük a játszótérre, és a közeli boltból vettünk zsömlét. Szépen fogták a kezemet, az úttest előtt megálltunk, körülnéztünk, ha nem jött semmi, akkor átmehettünk.
Kedden takarítottunk, vártuk Rozikáékat. Olyan gyöngéden simogatják meg a pici kezét, és kedvesen mosolyognak egymásra az első pillanattól kezdve.
Nagy buli volt együtt lenni az öt unokával. Kedden Guszti volt szomorú, hogy Lola azonnal Ivánnal játszott és őt kihagyták, de aztán felfedezte Antit, aki már olyan nagyfiúsan tud játszani, és még csodálatos dínókat is hozott magával.
Szerdán átjött Vivike, akkor pedig Iván akadt ki, mert Lola Vivikével játszott. De Jankával sikerült úgy terelgetni őket, hogy a viharok mindig elcsitultak.
Olyan ötleteik vannak, például bábszínházat alakítottak, díszletet terveztek, belépőjegyet készítettek, és bemondták a műsort. Vivikének még az is eszébe jutott, szép csendben közölte, amikor Lola és Iván elhallgattak, hogy "kérem kapcsolják ki mobiltelefonjukat".  Azután a sok állatfigura megszólalt.
Délután Lola Vivike nélkül inkább a színházat takarította, illatosította , a fiúk már tűzoltósat játszottak. Délután nehezen akartak hazamenni, de nekik is kellett egy kis pihenés, és Ivánéknak is egy kis nyugisabb tevékenység, hogy felkészülhessünk az újabb találkozóra.
Sajnos a lakás nem készült el, de míg az összes játékot kipróbálják, addig szép lassan elpakolgatunk.
Még meggyet is fejtettem és be is főztem két üveg lekvárt, mert nem szeretik és akkor nem sütöttem meggyes sütit.
Most azért tudtam írni, mert Antika alszik, Ivánt pedig Dédimama szórakoztatja.