Két találkozás között

Rendszeresen nézegetem a Tataiék blogot, nagyon örülök, ha olvashatok rajta valami újat. A Facebookot is felkeresem hét közben. A hétvégéink mozgalmasak, ritkán ülök a gép elé, gyakran már a csütörtök estét Lolával és Gusztival töltjük, a péntek mindig csodálatosan telik el, ha itt vannak, a szombat-vasárnap programját ritkán tudjuk előre.
Nem szoktam unatkozni, mindig találok valamilyen tevékenységet, de jártamban-keltemben egy-egy tárgy gyakran eszembe juttat valamilyen élményt.
Most az a kép él bennem elevenen, amikor meglátogattuk Ivánkát és Antikát a másik nagyszülőknél, olyan boldogan mutogatták mivel, mit szoktak játszani. Iván minden játékot a helyére pakolt, azután vidáman pancsoltak együtt a kádban.

Egy-egy mondat

Nem ülhetek sokat a gép előtt a szemem miatt sem, pedig működik az új net. Ezért csak röviden írok az unokákról.
Lola mint egy segítőtárs mellém szegődik a mindennapos tevékenységekben. Terít, segít a fiúknak a kézmosásban, fogmosásban, fürdetésnél, öltöztetésnél. Iván gyakran kerül a fiúk élére és meghatározza a játék menetét. Guszti is bekapcsolódik, elfogadja az utas szerepét a fél szobát beterítő autóban. Anti mindenhol ott van, egyik pillanatban még együtt játszik a fiúkkal, a másikban már a kezében egy tiltott eszközzel közeledik, amit valahonnan előbányászott. Vagy áll egy veszélyes eszköz előtt és az ujjával is, fejével is mutatja, miközben mondja is, hogy "nem, nem, nem". Ilyenkor meg kell erősíteni őt ebben, különben a dolgot szabad a vásárnak értelmezi.
Annyira kedvesek, apró finomságokra is fogékonyak, ezért is töltik ki minden pillanatunkat, ha itt vannak. Természetesen a szülők iránti határtalan szeretet jellemzi őket, de minket, nagyszülőket is elfogadnak. Ez nyilván azért is van, mert nem vetélkedünk a szeretetükért, hanem csak szeretjük őket, ahogyan csak képesek vagyunk rá, és együtt büszkélkedünk, elmeséljük azokat a történeteket egymásnak, amit velünk éltek meg, és ez mind beépül a személyiségükbe, ezért is ilyen okosak, nem bizonytalanítjuk őket el.
Szeretik a zenét, a könyveket, meséket, már együtt rajzolgattak, színezgettek mind a négyen, ez egy másfél éves kisfiútól szép teljesítmény. A festést még nem próbáltam ki csak Lolával és Gusztival. Nagyon bátran kezelik az ecsetet, egy ilyen órás tevékenység után az egész étkezőt felsikáljuk, Lola segít ebben. Kialakítjuk a szokásokat, és akkor már négyen is festegethetnek.
Lola alkotása nagyon művészi, nem okoz problémát neki, hogy egy személyt vízszintesen helyezett el a lap tetején, mert már csak ott volt hely.
Guszti úgy fest, hogy egymás tetejére festi a képek motívumait, mire megszárad csak egy felismerhetetlen festékhalmaz látszódik.
Büszkén mutatták alkotásukat a hazatérő anyukájuknak, aki megdicsérte őket, és megkérdezte őket "mi van a képen". Lola szinte egy történetet mesél el, nem feltétlenül ugyanazt, amit festés közben mondott. Guszti viszont erre a kérdésre a világ legtermészetesebb módján közli: "festék".

Ünnepek

Nagyon vártuk Viktorékat 23-án, lassan haladtak Németországban és így csak 24-én hajnalban értek haza. Az emlékezetemben olyan gyönyörűek az unokáink, hogy szebbet már el sem tudok képzelni, és mégis, amikor betoppannak, csak olvadozok, amikor mosolyogva jönnek felém, hihetetlen, hogy mennyire bájosak. Mennyire gyorsan nőnek és okosodnak!
Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni, sétálni, még a Gellért fürdőbe is eljutottam. Azért a pozitív élményeket is fel kellett dolgoznom. Olyan sokáig várakoztam és olyan jó volt, és akkor nem szabad arra gondolni, hogy rövid volt és megint milyen sokáig kell várnunk a következő találkozásra. Ha távol is vagyunk egymástól, azért együtt vagyunk.
Ezért igyekszünk a könnyen elérhető skype-ot kialakítani.

Wi-fi a lakásban

Vége a csodálatos téli szünetnek. Az apróbb betegeskedések ellenére is nagyon élveztük az ünnepeket, jó volt együtt lenni, remélem majd le tudom írni, egyenlőre megkezdődött az iskola, a lakás megint tele holmikkal, ugyanis tegnap beszerelték a szélessávú netet, a wi-fit, a digi tv-t, így több tv csatorna lett. Nekem legjobban az a szolgáltatás tetszik, hogy láthatom melyik adón éppen mi megy, még pici kép is van róla, mennyi ideig tart még, és mi lesz a következő műsor, és az meddig fog tartani. Közben nem tűnik el az a műsor, amit éppen nézek. Tegnap délután ezt élveztem a legjobban, míg Lilla a netet tanulmányozta. A belső vezetékeket nem húzta be a szerelő, ez még ránk vár, addig nem tudok rendet rakni. Pedig holnap délutánra újra fogadóképessé kell tennünk a lakást, mert jönnek az unokák.
Most pedig rohanok az iskolába.