Nagyon vártuk Viktorékat 23-án, lassan haladtak Németországban és így csak 24-én hajnalban értek haza. Az emlékezetemben olyan gyönyörűek az unokáink, hogy szebbet már el sem tudok képzelni, és mégis, amikor betoppannak, csak olvadozok, amikor mosolyogva jönnek felém, hihetetlen, hogy mennyire bájosak. Mennyire gyorsan nőnek és okosodnak!
Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni, sétálni, még a Gellért fürdőbe is eljutottam. Azért a pozitív élményeket is fel kellett dolgoznom. Olyan sokáig várakoztam és olyan jó volt, és akkor nem szabad arra gondolni, hogy rövid volt és megint milyen sokáig kell várnunk a következő találkozásra. Ha távol is vagyunk egymástól, azért együtt vagyunk.
Ezért igyekszünk a könnyen elérhető skype-ot kialakítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése