Egy-egy mondat

Nem ülhetek sokat a gép előtt a szemem miatt sem, pedig működik az új net. Ezért csak röviden írok az unokákról.
Lola mint egy segítőtárs mellém szegődik a mindennapos tevékenységekben. Terít, segít a fiúknak a kézmosásban, fogmosásban, fürdetésnél, öltöztetésnél. Iván gyakran kerül a fiúk élére és meghatározza a játék menetét. Guszti is bekapcsolódik, elfogadja az utas szerepét a fél szobát beterítő autóban. Anti mindenhol ott van, egyik pillanatban még együtt játszik a fiúkkal, a másikban már a kezében egy tiltott eszközzel közeledik, amit valahonnan előbányászott. Vagy áll egy veszélyes eszköz előtt és az ujjával is, fejével is mutatja, miközben mondja is, hogy "nem, nem, nem". Ilyenkor meg kell erősíteni őt ebben, különben a dolgot szabad a vásárnak értelmezi.
Annyira kedvesek, apró finomságokra is fogékonyak, ezért is töltik ki minden pillanatunkat, ha itt vannak. Természetesen a szülők iránti határtalan szeretet jellemzi őket, de minket, nagyszülőket is elfogadnak. Ez nyilván azért is van, mert nem vetélkedünk a szeretetükért, hanem csak szeretjük őket, ahogyan csak képesek vagyunk rá, és együtt büszkélkedünk, elmeséljük azokat a történeteket egymásnak, amit velünk éltek meg, és ez mind beépül a személyiségükbe, ezért is ilyen okosak, nem bizonytalanítjuk őket el.
Szeretik a zenét, a könyveket, meséket, már együtt rajzolgattak, színezgettek mind a négyen, ez egy másfél éves kisfiútól szép teljesítmény. A festést még nem próbáltam ki csak Lolával és Gusztival. Nagyon bátran kezelik az ecsetet, egy ilyen órás tevékenység után az egész étkezőt felsikáljuk, Lola segít ebben. Kialakítjuk a szokásokat, és akkor már négyen is festegethetnek.
Lola alkotása nagyon művészi, nem okoz problémát neki, hogy egy személyt vízszintesen helyezett el a lap tetején, mert már csak ott volt hely.
Guszti úgy fest, hogy egymás tetejére festi a képek motívumait, mire megszárad csak egy felismerhetetlen festékhalmaz látszódik.
Büszkén mutatták alkotásukat a hazatérő anyukájuknak, aki megdicsérte őket, és megkérdezte őket "mi van a képen". Lola szinte egy történetet mesél el, nem feltétlenül ugyanazt, amit festés közben mondott. Guszti viszont erre a kérdésre a világ legtermészetesebb módján közli: "festék".