Anyukám babaruhái

A tegnap délutánunk is nagyon aktívan telt.

Míg aludtak kimostam nagypapa munkaruháit, megfőztem, elmosogattam, és előkészítettem az újabb zsacskóbábokhoz az anyagokat. Régebben pálcikabábból volt a Kiskakas gyémánt félkrajcárjának figurái csak már nagyon viseltesek, törött pálcikákkal. A figurákat ráragasztottuk a zacskókra, és már játszottuk is a mesét Lolával. Guszti csatlakozott, és vállalta a kiskakas szerepét. Örömmel kukorékolt, Lola pedig lelkesen mondta utánam a mesét. A gyémánt félkrajcár szó nagyon nehezen ment, de a játékot nagyon élvezte. Csak a mese vége nem tetszett neki, hogy a gazdasszony egyedül él a kakasával, ezért a szolgálót kinevezte apukának és egy öltöztető babát kisgyereknek. Így éltek tovább boldogan.

Közben megszáradtak a korábban kimosott babaruhák. Nem egyszerű babaruha, hanem népviseletes menyasszonyi ruha, amit az Anyukám varrt Lilla babájára. A blúzt lyukhímzéssel készítette el. Van egy száras, csipkés bugyogó, (csak ennek kellett kicserélnem a gumiját) két csipkés alsószoknya, és a felsőszoknya selyem. Nem raktam le, és ki sem vasaltam, mégis olyan szépen áll a babán, Lola nagyon elégedett volt az öltözékkel. Még Iván sem idegenkedett a babától, talán mert fátylat is tettünk rá, és így nem dominált a baba műhaja, amitől nagyon berzenkedik, bezzeg a valóságos szép hajat szívesen simogatja.

Tehát az esti program gyermeklakodalmas volt. Kazettán megtaláltam a Galgamácsai gyermeklakodalmas című összeállítást, és azt néhányszor végighallgattuk, a végén még a fiúk is táncra perdültek, Guszti csak fordult el is szédült, el is esett. Nem is tiltakozott, amikor megfürdettem, és ágyba raktam, persze még nem aludni, csak a kedvenc könyveit nézegetni.

Ekkor érkezett meg Viktor, gyorsan megkereste a szerszámokat, ami kell a bútorok szereléséhez, evett egy kicsit, pótvacsorát adott Ivánnak és Lolának, azután el is rohant. Iván vidáman fürdött, de alvás előtt sírva emlegette szüleit. Máskor egyedül aludt el, most vigasztaltam, simogattam, és gyorsan én is lefeküdtem, mert az ágyunk mellett van az ágyacskája. Erre meg is nyugodott, és reggelig hang nélkül aludt. (Egyedül aludtam a három unokámmal, mert nagypapa elment röplabdabajnokságra. Nem izgultam, mert azért a szülők telefonközelben voltak.)

Bábozás, fogócska

Hogyan lehet összekapcsolni a barátkozást, a levegőzést és a bábozást? Úgy, hogy Vivikével a nagymamája kíséretében elmentünk a Corvin bevásárlóközpont játszóteraszára és vittünk magunkkal zacskóbábokat.
Gyorsan megpakoltunk egy hátizsákot négy flakon ivólével, autóskártyával, apró mesenyomdás kártyácskákkal, és négy zacskóbábbal. Az sem árt, ha könyv nélkül ismerünk néhány verset, mert akkor nem kell keresgélni hol a könyv, (nagyiknál, hol az olvasószemüvegem), hanem elég gyorsan rajzolni filccel három zacskóra három különböző színű tehenet, egy negyedikre egy törököt, és már mehetünk is a négy gyermekkel a teraszra.
Először letelepedtünk és ittunk egy nagyot, majd szabadon engedtük őket a jól belátható, tiszta terepen. Azért nem ártott odamenni Gusztihoz, aki nővérét utánozva egyedül felállt az egyik gombán. Nem esett le, csak félelmetes volt látni egy két éves fiúcskától. Miután kipróbálták az összes eszközt, elkezdtük a bábozást. Ivánka úgy döntött, hogy saját programot valósít meg, ezért odaadtam neki az autós kártyákat, és valóban el is játszott velük, amíg mi legalább nyolcszor eljátszottuk Móricz Zsigmond A török és a tehenek című versét. Nagy sikerünk volt az ott lévő kisgyermekek és anyukák körében, de mi is jól szórakoztunk.
Ezután újabb szabadprogram következett, a fogócska nem sikerült túl jól, mert amikor a lányok mondták Ivánnak, hogy "Fogj meg, ha tudsz!" Erre Iván Vivike után szaladt, és hamarosan meg is fogta, szó szerint, és csak fogta, és fogta és nem engedte el, mert további utasítást nem kapott. Vivi egy idő után elunta, és nyafogni kezdett, az anyukák, nagymamák pedig jót mosolyogtak, hogy még egy fogócskát is meg kell tanulni egy kisgyermeknek.
A végén még egyszer báboztunk, akkor már Iván is csatlakozott, pontosan tudta hogyan kell játszania az egyik tehén szerepét, tehát szemmel tartott minket, amikor látszólag az autóskártyákkal volt elfoglalva. Közben kicserélődött a közönség is, nagy dicséretet kaptunk az előadásunkért, amit meg is érdemeltünk.
Azért a hazavezető utunk is érdekes volt. Egyedül hoztam haza a négy gyermeket. Elvittünk egy babakocsit, amibe Gusztit ültettük bele, és azt négyen toltuk, így nem kellett senki után szaladgálni, senki nem maradt le.
Most szépen alszanak, mert nem kell nagy terület, hogy szaladgáljanak, levegőn voltunk, Gusztit sem kellett figyelmeztetni, hogy a cigicsikk az nem játék, ne szedje fel, és kutyákat sem sétáltatnak a teraszon.

A nagy téma

A nagy téma, amiből nem szabad nagy hűhót csapni, a tegnap délelőtt nagy részét kitöltötte.
Ivánnak nem ment a "nagy dolog". Ingere volt, mert arról reggel gondoskodtam, de nem mert hozzákezdeni, mert félt, hogy fájni fog. Már libabőrös volt a lába, de csak nem mert lazítani. Bezzeg nekem, többször is el kellett mennem, mert jó példát mutatva, mindent ettem Iván előtt, hogy ő is kedvet kapjon, szilva lekvárt bontottam, mézes tejet készítettem, gyümölcs joghurtot, gyümölcs turmixot, zabkását főztem baracklekvárral, végül is csak langyos gyümölcs levet volt hajlandó inni. A végső dolog a glicerines kúp lett volna, de odáig nem jutottunk el, mert amikor kezdtem pánikolni, eszembe jutott a nagy könyv, amit olyan sokat forgattam annak idején. (Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés) Nagyon sok esetben segített, és most is. Iván mellé ültem, simogattam a hátát, miközben ő a nagypapa gyermekkori nyitott autójával játszott, én a könyvet olvasgattam, Iván pedig megnyugodott, és észre sem vettem mikor, csak az orrom érzékelte, hogy a sikeres akció megtörtént.
Azért nem lesz haszontalan a tudás, természetesen kell venni a dolgot, nem szabad felfújni, de szépen, ügyesen az étrenddel, mozgással, a szabályos napirenddel lehet jól kezelni.
Ivánnak jó étvágya van, csak a zöldségeket, gyümölcsöket mostanában nem kedveli annyira. Nehezen szánja rá magát, hogy egy új ételt megkóstoljon, sokat segít, ha jóízűen esznek előtte, de nem lehet erőltetni.
Azért jó, hogy hárman együtt nyaralnak, mert a közös programokat olyan szépen megcsinálják, sokat tanulnak egymástól, és lehet közösen játszani.
Jó látni az üres tányérokat étkezés után. Nem csak az angyal, aki elsőnek eszi meg az ételt, hanem mindenki az, akinek üres lesz a tányérja.
Igazán furcsa számomra, hogy az unokáim olyan határozott véleménnyel rendelkeznek már ilyen "tojáshéj" korszakukban is.
Lola nagyon örült Dédi meggyes piskótájának, de az első szelet után kijelentette, az anyukája meggyes pitéjének jobb a tésztája.
Nagyon meglepődtem, amikor Guszti rázogatta a fejét, hogy egy nadrágot nem vesz fel, mert nem tetszik neki. Egy fiú gyermek válogat a ruhák között!
Az is meglep, hogy a Bölcs Bagoly könyvsorozat könyvein civakodnak 2-2 és fél éves fiúk, és nem csak birtokolni akarják, hanem valóban elmélyülten nézegetik a különböző járművek és alkatrészeik rajzait, megkérdezik, ez mi, és esti mesének is abból választanak.

Most már mentőautó

Sajnos Anti belázasodott, és mivel Kriszta mama is ráér unokázni ezért inkább ő gyógyítgatja, dajkálgatja a szegény kis beteget, nem nagyon tenne jót neki a nagy harci kiáltozás, ami most betölti a lakásunkat.
Janka is beteg, ezért Lola és Guszti nem mentek el nyaralni, hát gondoltam valamivel felvidítom őket, kipakoltam a játékos szekrényt. Nagyon sok apró kacatot szedtem ki, Gusztinak sok-sok kisautót, ami már nem matchbox, ezért gyenge, de érdekes formájúak, és még egy kukás autót is találtunk, tehát egész délután sorba rakta az új szerzeményeket a régiekkel, nem zavarta őt Lola és Iván mit játszik.
A nagyok figyelmét két orvosi táska keltette fel, tele mindenféle eszközzel, és azonnal készen álltak az orvosszerepre. Iván doktorbácsi, ahogyan Peti (a nagybácsi) Lola doktornéni, ahogyan Kati nagyi. Rendkívül szakképzettek lettek egy pillanat alatt, még a beteg tegnapi vérét is leszűrték és nem halt meg a beteg, mert újat adtak neki.
Kicsit besegítettem, hogy ne álljon árván az autó, lehetnek mentősök is, de a telefonálást, a térképes navigálást már ők találták ki. A szoba többi részét kórházzá alakították, Guszti kiszorult az étkezőbe, de neki egy asztalnyi hely elég az autókaraván felállításához.

Repülő, busz, autó

Izgultam, mit szólnak az unokák, hogy lomtalanítottam az első ágyunk maradványait, amiből olyan jó autót építettek. Engem jobban megviselt, ahogyan néztem az ablakból hogyan nyeli el a kukásautó. A gyerekek szó nélkül elfogadták, hogy hullott belőle a töltőanyag, mert már nagyon régi, és ezért kellett kidobnom.

Először inkább repülőt építettek, de hamar átalakult busszá, majd inkább autóvá az ülőalkalmatosságokból összeállított félszobányi építmény.
Már Anti is tudja vezetni, olyan szabályosan fogja a kezében a kör alakú tálcát, mintha valóban kormánykereket forgatna és brummogni is tud hozzá. Egy hét múlva lesz 1 éves!

Telefonáltunk Óbudára a Dédinek, aki nagyon rosszul érezte magát, egészen addig a pillanatig, amíg a gyerekek nem beszéltek vele sorban. Lola hívta, hogy jöjjön el, Iván mondta, hogy hozzon sütit, Guszti azt ismételgette lelkesen, hogy „dédi, dédi”, és még Anti is kurjongatott örömében, erre a gyöngélkedő dédi, azt válaszolta, hogy mindjárt indulok hozzátok.

Gyorsan nekiálltunk rajzot készíteni dédinek, a három nagy gyermekkel, Antit pedig lefektettem, mert ő még délelőtt is alszik egy rövidet. (Sajnos délután is rövidet alszik.)

Pénteken már Iván kezébe adtam a gyermekollót, és most Guszti is úgy érezte, hogy elég nagy fiú ahhoz, hogy kézbe vegye. Meg sem próbált nyirkálni vele, csak a védőtokot tette rá, és vette le róla, de ez a tevékenység teljesen kielégítette őt. Bezzeg Iván féltékenyen kiabálta: „az én ollóm, az én ollóm”, megmagyaráztam, hogy az ollót nagypapa vette az unokáinak, most még csak Lola tudja igazán használni, de nézegetni, kézbe venni már Gusztinak is szabad. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Iván elfogadta az érveimet, de szerencsére találtam egy kifestő könyvet, amiben autók is voltak, és akkor nagy egyetértésben színezni kezdtek.

Baracklekvár befőzése

Nem új dolog ez számomra, de ilyen örömmel még nem készítettem soha, ugyanis lelki szemeimmel láttam, ahogyan a család majd falja a lekvárral készült ételeket.
Nem is volt olyan nagy munka, a nagyobb tevékenység a kamraszekrény átrendezése, takarítása, és a legnehezebb a felesleges dolgok selejtezése volt. Valahogy nálunk olyan kevés a felesleges dolog, eddig megoldottuk azzal, hogy bizonyos időközönként nagyobb lakásba költöztünk, de tudom ez nem lehet megoldás, hiszen lassan épen kisebbe kellene költöznünk. Mostanában rendkívül környezettudatos vagyok! Feleslegesen nem vásárolok új dolgokat, hanem használom a régi jó bevált holmikat. Időnként alakítgatok is rajtuk és bizony lomtalanítok is. Mi lesz ebből! Kidobtam az első szétnyitható ágyunk támláit, amit Lola és Iván autónak használt. Ki kell találnom helyette valamit. Elfért volna még, ahogyan sok más egyéb is, csak már nagyon mállott a benne lévő anyag, és állandóan hullott ki belőle.
Visszatérve a lekvárhoz, helyet készítettem a 15 üvegnek, és szépen rendbe raktam a többit is, mert van még előző évről is mindenféle, és már a friss meggyek is felcímkézve ott sorakoznak, és még a szilvának is lesz helye.
Annyi lesz, amennyi fér, több nem kell. Ezt szeretném a tárgyakkal a lakás más részén is elérni.
De ezt a rendezgetést azért csak szép sorjában, mert a legfontosabb azért az, hogy figyeljek a körülöttem élő emberekre.

A Balatont nem lehet megunni!

Jó ötlet volt levinni a bringákat, igaz, a hegyre csak toltam a biciklit, de azért sokat karikáztam.
A legnagyobb hőségben meglátogattam Teri nénit Csopakon, rendkívüli élmény volt hallgatni, hogy 82 évesen éppen akkor érkezett haza egy olaszországi buszkirándulásról. Nápolyig lemenni és vissza, azért az nagy dolog! A legnagyobb hőséget kellemesen átvészeltem a pinceház konyhájában, hallgatva az élménybeszámolót. Példát mutatnak nekünk, hogyan kell élvezni az életünket akkor is, ha már itt fáj, és ott fáj.
Erőt adott, így vidáman kerekeztem föl Füredre, előtte még a Fétist is láttam a vízen. Jól rajtoltak, nem is nyugtalankodtam miattuk, de valahogy nem tudtam jól aludni, és éjfél tájban jött is a telefonhívás, hogy a hajó árboca nem bírt ki egy erős széllökést, és megadta magát. Szerencsére személyi sérülés nem történt, mégis megviselte a hajósokat az esemény. Jó, hogy rendeznek ünnepi összejövetelt a verseny után, mert akkor kibeszélgetik magukat a hajósok. Kiderült, hogy milyen sok hajót ért már árboctörés vagy egyéb hasonló körülmény. Azonnal több hajós is felajánlott kölcsönbe árbocot, ez a nagy összetartás igen megható. A másik dolog, ami meghatott, az a hozzátartozók érdeklődése. Igaz, az idén nagyobb hírverés volt a Kékszalag körül, tavaly bezzeg, mikor a kategóriájukban megnyerték, nem kerültek a címoldalra. Most egy lelkes fotós jóvoltából meg lehet csodálni a hajót teljes nagyságában, igaz csonka árboccal.
Kedves volt a legénység is hozzám, Zoli szabadnapot kapott és elkerekezhettünk a Tihanyi félszigetre, ahol csodálatos túrát tettünk. Igaz, kicsit megjártuk, hogy étlap nélkül rendeltünk ebédet, de ki gondolná, hogy egy útszéli bodegában dupla árért szolgálják fel a frissen készült ételeket, mint Füreden a Halászkertben, vagy más balatoni étteremben. Azért a minőséggel nem volt baj.
A MOL bringapontokat állított fel, ahol ingyenes kerékpár vizsgálatot rendeztek, és az én bringám kerekét olyan jól rendbe hozta egy ügyes fiatal fiú, hogy csak bámultam, milyen könnyű lett a kormányzás! Támogatásképen, vettünk is két pár bringás kesztyűt.
Szóval jól sikerült a füredi nyaralásom, a körülményekhez képest,( mert ez az élet lényege!)
Mikor hazaértünk, Lilla finom vacsorával és renddel várt, és betértek Viktorék hozzánk a két gyönyörűséges gyermekükkel, Iván nagy élménnyel mesélte, hogy pancsolt a vízben. (Velencei tónál voltak) Valóban mondatokat mond már, és Anti még stabilabban tipeg, és mindenből kiveszi a részét. Most, hogy néhány napig nem láttam őket, újra reálisan meg tudom állapítani, hogy gyönyörűségesek, és okosak, mindig nagyon elbűvölnek a kedvességükkel, és jól is érzik magukat nálunk!

Edzőtábor

Készülődök a balatoni kékszalag bajnokságra -igaz, csak kísérőként, de ez is csodálatos élmény szokott lenni. Füred nagyon kellemes, szép hely, megnyugtató nézni a Balatont, sétálgatni, és figyelni a verseny állását. Amikor befut a Fétis, akkor már a legénységgel együtt örülünk, meghallgatom az élményeket, sörözgetünk, eszegetünk, sétálgatunk, stb.
Kétféleképpen is edzem magam. Egyrészt, hogy testileg izmosabb legyek, ezért bringázni is fogunk, de lelkileg is felkészülök az őszre, hiszen unokák nélkül kell, hogy találjak magamnak, -magunknak szórakozást.

Antival reggelizünk

Már reggel nagy örömmel ébredt Nagypapa, hiszen Anti miután megitta tejecskéjét betotyogott a hálószobába és vidáman mondta: "papa". Erre én is bementem, hogy jól hallottam-e, és akkor Anti azt mondta: "mama". Ilyen örömteli esemény után leültünk reggelizni. Anti határozottan kért a téliszalámiból és a paprikás szalámiból. Felültettük a gyermekszékbe és csipegettem a hártyavékonyra szelt szalámiból és kapott ici-pici morzsákat, a kenyeret pedig bedörzsöltem a szalámival és úgy morzsáltam el. Gyönyörűen megeszegette, a problémát az jelentette számára, hogy nehezen tudta megfogni a pici darabokat.
Nagyon tanulékony, délelőtt segített teregetni a ruhákat. Mindig alaposan kirázogatom a nedves ruhákat mielőtt felteríteném a szárítóra. Anti is ezt tette, azután a nagy részét kérésemre át is adta, csak vigyáznom kellett, mert le is akarta szedni.

Anti fejlődése

Nem tudom mi az oka ennek a szemmel látható gyors fejlődésnek, lehet, hogy csak a szemünk élesedett meg jobban, mert Anti a negyedik unoka, vagy a memóriánk romlik? Ami igaz, az igaz, mind a négy unokánkat egyformán csodáljuk, vannak azért apróságok, ki ebben, ki abban ügyesebb, nem is írom a szokásos nagyszülői ömlengéseket, mert mindenki tudja, a mi unokáink a legszebbek, legokosabbak, de tényleg! Olyan kedvesen tudják mondani, hogy "mama" - és ezt már Anti is mondja. A papa szót pedig megérti. Olyan bűbájosan totyog nagypapa elé, amikor hazaérkezik, nagypapa csak olvadozik örömében. Mostanában gyakran megy elé három unoka is, ilyenkor Iván is eszünkbe jut, de ő most a másik nagyszülőket bűvöli.
Mit tud mondani Anti?
Gyakran olyan tisztán elismétel egy-egy szót, hogy tátva marad a szánk, de tudatosan a "mama" szót, ami segítségkérést is jelent.
Ezt Gusztinál is tapasztaltuk, ő már különféle hangsúllyal tudja mondani.
A "vau" egyértelműen kutyát jelent.
Az autó berregés határozottan érthető, és helyén való.
Lehet még több szó is, de nem mindig van módom megfigyelni, hiszen azért háztartást vezetek, és gyakran három unoka van nálunk.
Anti határozottan kommunikál. Egyértelműen megérteti magát.
Tisztába tevésnél felmutat a muzsikára, amit fel kell húznom, és akkor elégedetten nevet.
A tapsi-tapsi mamának mondókánál valóban tapsol.
Az újabb dolog, hogy megkívánja mások ételét, és kér belőle, együtt akar enni.
Ha éhes, felnéz a bébikonzerves üvegekre a polcra és sír.
Tudatosan ráncigál valamit, és huncut mosollyal várja a hatást.
Nagy egyet értésben ugrálnak Gusztival az ágyon.
Érti, hogy csüccs, de nem mindig fogad szót.
Aktívan rakosgat tárgyakat egymásba.
Lehetőség szerint minden doboz tartalmát kiborítja, de már segít beletenni is.
Nem is győzöm felsorolni, de egy biztos.
Szereti, ha elmondom mi fog történni, és úgy érzékelem érti miről van szó.
Ha nem szabad valamit, akkor rázza a fejét és azt mondja "nein"

Anti az asztalnál

Vagy az asztal alatt, ha nem vigyázunk, - eszegeti a morzsákat.
Vasárnap a két kisebb fiúval és a Dédivel kimentünk Veresre meggyet szedni. Mire összekészülődtünk, elmentünk Óbudára a Dédiért, kiértünk, már megéheztek a gyerekek. Vittem Antinak készétel konzervet, A Dédi pedig málnás kétszersültes édességet Gusztinak, ettek is szépen a fiúk, egészen addig, amíg el nem fogyott a konzervkaja. Akkor Anti megkívánta a málnás édességet, és gondoltuk a kétszersült nem lehet olyan rossz neki, hát adtunk is. Nagyon ízlett neki. Ezután a Dédi kekszet morzsolgatott neki, amit szintén burkolt befelé.
Hétfőn a meggyes sütit kívánta meg, és annak a morzsáit eszegette.
Kedden kenyérmorzsát kért, hát egy kicsit adtunk is neki.
Nagyon igyekszem mindenfélével kínálgatni, kedden a kefirrel behabart krumplifőzelék aratott sikert.
Szerdán megpróbáltam a gulyáslevesből összetörni a zöldségeket és a krumplit, nagyon finom lett, Guszti és Lola meg is ette, amit Antinak szántam, ő csak néhány kanállal fogadott el, azután kérte a rizsfelfújt adagját. A tetejét, és az alját leszedtem róla, a mazsolákat kicsipegettem, és a többit nem győztem adni neki. Repetázott is belőle.
Gyönyörűen eszik, ami ízlik neki.
Különben pedig nagyon hasonlít Ivánra. Reggel odahozta Nagypapa őt az ágyunkba, ott megitta az italát, azután óvatosan lemászott, majd a papucsomat emelgette, jelezve, én is kelljek fel.
Ma reggel Lolával reggelizett az asztalnál, kicsit kell csak segíteni a cumis üveg tartásában, mikor már elfárad a keze, és nem tudja olyan magasra tartani.
Tegnap este Nagypapával és három unokánkkal elmentünk a Corvin CBA-ba. Lola tolta végig Anti babakocsiját, csak kicsit kellett időnként segíteni, Guszti odafelé a bevásárló gurulós táskán utazott, az üzletben a bevásárló kocsin, ahonnan időnként ki akart mászni, hazafelé hősiesen gyalogolt. Nagyon büszke voltam magunkra. Úgy láttam sikerünk volt a három kisgyermekkel.
Egyre nagyobb élet zajlik a Corvin-Szigony sétányon (amit még túlzás annak nevezni, de azért a semminél már többet ér. Még élő zene is volt, el is kápráztatta a fiatal néni a fiúkat.
A két fiút nem lehet egyedül hagyni, mert bántják egymást. Szegény Anti kapja vissza azt, amit Guszti kapott Ivántól. Kivéve a harapást, mert abban már Anti is szakember.

A két kisebb unoka együtt

Olyan jól érzik magukat együtt Anti és Guszti'
A héten többször voltak együtt, mert Lola még óvodában volt, vagy a szüleivel, most is lakodalomban van vidéken, Guszti pedig jól érzi magát Antival. Még ugyan nem kooperálnak, de hatnak egymásra. Sokat vagyunk a lakásban, mert csúnya az idő, és nekem hangszalaggyulladásom van, aminek jobb az egyenletes hőmérséklet. Szépen javulgatok, az elején nagyon nehezemre esett a beszéd, amire a kisgyerekeknek nagy szükségük van.
Anti gyönyörűen kommunikál, megérteti magát, kitartóan mutogat arra, amire szüksége van, rázza a fejét, ha mást akarok csinálni, mint amit kér.
Guszti jó hatással van Antira, egyedül eszik és ezzel étvágyat csinál Antinak is. Egyre több mindent megkóstol, és Gusztival együtt szépen meg is eszi.
Egészen jól iszogat a cumisüvegből egyedül. Guszti pedig ha befejezi az étkezést, akkor leszedi az asztalt. Otthon még a mosogatóba is beleteszi, nálunk a konyha el van zárva a gyerekek elől, és ezt tiszteletben is tartják, pedig Iván könnyedén át tudná mászni a korlátot, de elfogadja a szabályt, a konyha veszélyes a gyermekek számára.
Most be kell fejeznem, mert Anti már unatkozik egyedül, Guszti ugyanis még alszik.
Bezzeg mikor felébred, annyira örülnek egymásnak! Szeretnek együtt hancúrozni az ágyon, aminek én nem nagyon örülök, mert félek, hogy lepottyannak és megsérülnek. A közös táncot is szeretik, ha jó zene van. Az esti mesét Guszti már végig nézi, leül szépen a kis fehér székbe és Antinak mutatja a kisebb kéket: "baba ide csüccs".
Egyik alkalommal Guszti felfedezte Antin a kedvenc autós zokniját, amit már ő kinőtt és mutatta a zoknit azután a lábát, hogy "ide, ide".
Közben felöltöztünk, és Guszti betelepedett a székébe, nincs mese, reggelit kér.
Hát megyek.

Antival

Olyan hihetetlen, hogy Anti még csak szombaton lesz 11 hónapos, és már olyan nagyfiú. Mindent megért, ha nem is követi a javaslataimat.
Igyekszem a kedvében járni mindenféle finomsággal, ami nem egyszerű, mert határozott ízlése van, és nehéz attól eltántorítani. A múltkor három kanál saját készítésű zöldbab leves után olyan határozott hadonászásba kezdett, hogy nem lehetett a kanalat a szájához vinni, ezért kénytelen voltam tejpépet készíteni. Egy másik alkalommal a csirkehúsos zöldborsókonzervet utasította el, sajnáltam kidobni, ezért meghintettem reszelt háztartási keksszel, ez is bejött. Most pedig kétfogásos ebédet készítettem. Először a saját készítésű zöldség levest kapta, amihez elég sok vizet fogyasztott, azután pedig egy kis reszelt őszibarackot, amit nagyon szeret.
Most itt befejezem, mert a net szétkapcsolt és hiába írtam sok érdekes dolgot, nem jegyezte meg, oda az egész.