Nem új dolog ez számomra, de ilyen örömmel még nem készítettem soha, ugyanis lelki szemeimmel láttam, ahogyan a család majd falja a lekvárral készült ételeket.
Nem is volt olyan nagy munka, a nagyobb tevékenység a kamraszekrény átrendezése, takarítása, és a legnehezebb a felesleges dolgok selejtezése volt. Valahogy nálunk olyan kevés a felesleges dolog, eddig megoldottuk azzal, hogy bizonyos időközönként nagyobb lakásba költöztünk, de tudom ez nem lehet megoldás, hiszen lassan épen kisebbe kellene költöznünk. Mostanában rendkívül környezettudatos vagyok! Feleslegesen nem vásárolok új dolgokat, hanem használom a régi jó bevált holmikat. Időnként alakítgatok is rajtuk és bizony lomtalanítok is. Mi lesz ebből! Kidobtam az első szétnyitható ágyunk támláit, amit Lola és Iván autónak használt. Ki kell találnom helyette valamit. Elfért volna még, ahogyan sok más egyéb is, csak már nagyon mállott a benne lévő anyag, és állandóan hullott ki belőle.
Visszatérve a lekvárhoz, helyet készítettem a 15 üvegnek, és szépen rendbe raktam a többit is, mert van még előző évről is mindenféle, és már a friss meggyek is felcímkézve ott sorakoznak, és még a szilvának is lesz helye.
Annyi lesz, amennyi fér, több nem kell. Ezt szeretném a tárgyakkal a lakás más részén is elérni.
De ezt a rendezgetést azért csak szép sorjában, mert a legfontosabb azért az, hogy figyeljek a körülöttem élő emberekre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése