Így nem lehet blogozni!

Mire bejön ezen a gépen a blogírás, már le is telt a szabad időm. Pedig annyi mindent lehetne írni.
Tegnap míg Iván elfoglalt volt, addig Guszti Antival játszotta a tűzoltós játékot. Előlépett a tömlő elejére és Anti nagy szakértelemmel rohant a tömlő végén.
Ma délelőtt olyan nagyfiúsan játszottak, Gusztinak volt "egy remek ötlete"(Guszti szavait idézve), amit Iván meghallgatott, elfogadott, és továbbfejlesztett.
Ma délelőtt feljött Janka, nagyon megörültek neki, Guszti nem akart vele menni vásárolni, Iván viszont velem nem akart lemnni. Hát majd délután Nagypapával.
Iván este nagyon nehezen aludt el, biztosan az eső miatt. Már nem birtam olyan sokáig énekelni, ezért gondoltam beteszek egy mesekazettát a magnóba. Iván minden áron meg akarta nézni a képet.
Domján Edit hangját kellemesnek találom elalvás előtt.
Csak Anti aludt el a mese alatt. Gusztinak meg kellett simogatni a "kis buksiját" ahogyan régebben adta meg Lola a használati utasítást. Ez még mindig hatott. Ivánnak ez sem, ezért mondtam neki pihengéljen csak, nekem még dolgom van a konyhában. Ennyiben maradtunk.
Reggel arra ébredtem, hogy nagy viháncolás van a gyerekszobában, mikor átmentem láttam, hogy Iván szemei nagyon álmosak, de boldogan mosolyog,  és a két kisebb vidáman heverészik mellette.
És már indult is a játék.
Szóval sokat gyönyörködöm bennük, beszélgetünk jókat, még Antival is. Anti felismerte képről mind a két Dédimamát, akit ismer, és örült nekik. Olyan megható.

Iván, Anti, Guszti nálunk nyaralnak

Gyönyörűen alszanak ebéd után, és én  megírom a szülőknek, (mert megígértem,) hogy milyen tündéri kisfiúk.
Anti oyan nagy fiú lett, hogy nem kell örökké a nyomába járnom, mert hosszasan elfoglalja magát valamilyen játékkal. Többnyire egyedül, mert a két nagyobb játékába nem fér bele.
Iván ez első este, miután megtudta, hogy Lolát nélkülöznie kell, azt mondta Gusztinak.
"Szeretek Lolával játszani, de veled is szeretek."
Szépen elrendeztük a fekvőhelyeket, még Lola is beférne a kis szobába. Guszti mindenkinek elmondja, hogy azért nem ment Lolával az úszótáborba, mert még nem ér le a medencében a lába.
Tegnap nagyon játszották a "Sam"-et, természetesen Iván fogta a tömlő elejét, Guszti a végét, és rohangáltak a lakásban tüzet oltani. Elmagyaráztam a hálószobába ne menjenek be,(sokáig tartott mire elkészítettem a fekhelyeket, nem örülnék, ha feltúrnák,) Iván ennek ellenére be akart menni, és Guszti visszatartotta. "Erzsike nagymama azt mondta, hogy ide ne menjünk be játszani!" És nem mentek be.
Tegnap olyan nagy lendülettel játszották a "Sam"-et, hogy Guszti szinte berekedt. Délután elmentünk a Corvin játszóteraszára és ott a három fiú olyan nagy hangon riogatták a kisebb gyerekeket, és összefogtak, betelepedtek az egyik házikóba, és csak rábeszélésre engedtek be más gyereket. Az is igaz, hogy amikor odaértünk, akkor velük tették ezt nagyobb gyerekek. Jól elfáradtak, nagyot aludtak.
Ennek ellenére ma kicsit fáradtabbak voltak. Már délelőtt néztünk DVD-t. Nem volt olyan jó összhang, és talán már rá is untak a tűzoltózásra.
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Guszti elkeseredetten mondogatja, hogy: "Csúnya Lola" Megkérdeztem, hogy miért mondja ezt, azt válaszolta: "Mert úgy hiányzik, és anyáék is."
Iván vigasztalta: "Ne sírj, jó itt nyaralni. Nekem is hiányzik Anyu és Apu és nem sírok."
Később, amikor Iván Antitól elvette a habverőt, és én kerestem valami érdekesebb konyhai eszközt, akkor Iván azt mondta: "Nem rossz itt a Mamáéknál, csak Anyuék hiányoznak."
Ma valami front lehet, mert érzékenyebbek. De szépen megoldjuk.
Gyönyörűen esznek, most az alma lett a sláger, na és a csokis műzli, amit Eszter vett, Dédi sem jön üres kézzel, olyan indián üvöltéssel fogadják, hogy az egész lépcsőház zeng tőlük.
Kevés pelenkát használunk, Guszti takarékoskodik, hogy Nagypapa el tudja őt vinni a Vidámparkba, Iván csak bizonyos nagy dolgoknál használja, (szerencsére könnyedén mennek ezek a nagy dolgok,) Anti pedig utánozza a nagy fiúkat, így ő is használja a bilit.
Ebéd előtt a duplo elemeket szedték elő. Antinak jutottak az állat figurák, Guszti az autót választotta és az apuka figurát. Iván kis lakást épített, sok fenyőfával, a kisbabát lefektette aludni, ekkor Guszti bekapcsolódott, és azt mondta, hogy megérkezett az apuka a munkából. Iván azt mondta, hogy még menjen el és vásároljon inget magának, Guszti beleegyezett, de még a babának is vett pelenkát. Az anyuka addig megfőzte a reggelit. Guszti szerint inkább vacsorát főzzön és ne csak a babának, hanem az apának is. Ebben maradtak, és ekkor elkészültem az ebéd melegítésével.
Ebéd után pedig ismét álomba énekeltem őket. Nagyon elszánt voltam, gondoltam, ha nem tud valaki aludni, akkor legalább népdalokat hallgasson. Olyan jó, hogy kamasz koromban néptáncos voltam, mert azok a dalok sorban felidéződnek, a többi nem mindig jut az eszembe. Néhánynak a dallamát elfelejtettem.
Egy-kettőt nagyon gyakran kellene énekelnem, hogy meg tudják jegyezni.

Lakásalakítgatás

Na nem nálunk, csak  Óbudán,  közben azért beszélgetünk is kicsit.
Mama örül, hogy körülötte nyüzsgünk.
Ancsival nem is találkoznánk különben, így pedig együtt pakolgatunk, ma lehet, hogy festünk is. Ahhoz képest, hogy csak kis alakítást akartunk, ma ott tartunk, hogy teljesen kipakoljuk a konyhát, és járólapot teszünk le, előtte lemosom a falakat, csempét.
Jövő héten, a tervek szerint, már a három fiúunokánknak szervezem az életét. Lola úszótáborba megy. Annyira várom már, hogyan is viszonyulnak egymáshoz.
Guszti olyan nagy fiú lett, és gondolom Iván és Anti is hasonlóan sokat okosodtak.
Iván nagyon tudja, mi van nálunk, amivel ő jókat szokott játszani.
Tegnap mondtam Gusztinak, hogy hamarosan jönnek Ivánék haza, Guszti nagy örömmel mondta, hogy akkor majd játszanak "Sam a tűzoltósat".
Tegnap Lolával is játszották, találtak egy működő elemlámpát, és beköltöztek a WC-be, de belátták, hogy előfordulhat, hogy valakinek sürgős dolga akad ott, ezért inkább átköltöztek a fürdőszobába.
Az étrenden is sokat gondolkodom, nem akarom az egész időt a konyhában tölteni, gyönyörködni szeretnék bennük, ugyanakkor jól esik látni, ha jóízűen burkolják az ételt.
Most megyek és elrendezem az itt lévő ruhákat, hogy könnyen elővegyek egy tisztát, meg az is fontos, ha látják ők is a ruhatárat, mert ők jobban nyilvántartják melyik ruha kié.

TV nélkül

Lassan elfelejtem hogyan is kell használni a TV készüléket. Nemcsak azért mert új készülékünk van, és a sok lejátszóhoz különféle távszabályzót kell használni, de nem is igen vettem a kezembe már egy jó ideje. Jankáéknak nincs is, de nyáron a kinti játék elfeledteti az estimesét is. Azért időnként emlegetik a DVD filmeket, de valahogy megelégszenek a CD-vel, illetve magnó kazetták hallgatásával, mert közben lehet játszogatni. 
A hétvégi hajózós napokon sem ülünk a kikötő büféjében és bámuljuk a kijelzőt, sokkal kellemesebb sétálgatni a mólón.
A többi napon alakítgatjuk Óbudán a lakást, vagy az IKEÁ-ban nézelődünk, esetleg vásárolunk, időnként a Praktikerben is megfordulunk.
Délelőtt olyan lassan készülődtünk, hogy nem tudtam semmi komolyabb programot szervezni Loláéknak, így a ház előtt tologatták egymást a babakocsiban, időnként megcsodáltak egy-egy növényt, míg a legfüvesebb helyen kigyomláltam a kertemet.
Csak a végén adtam nekik néhány csigát, akkor pedig alig lehetett felcsalogatni őket ebédre, de a gofri, amit beigértem, azért elég csábító volt.
Már sokáig nézegetem Iván és Anti képeit Viktor albumában, nagyon jó, hogy olyan szorgalmasan fotózgatja őket.
A hét végén Panna is velünk aludt egy éjszaka a hajón. Olyan tündér volt, nagyon jól érezte magát velünk, természetesen hiányoztak a szülei, és persze Bence, nem volt kivel cívódjon. De másnap délelőtt bepótolták. Boldogan nyaggatták egymást. Szép kellemes idő volt, jól esett fürödni a hajóról. Nem esett nehezemre, hogy Bencéjéket is őrizzem, mikor beleereszkedtek a vízbe a lépcsőről.
A nagy vihart már a partról szemléltük, hogyan érkeznek a tépett vitorlájú hajók, és még a nagy katamarán személyzetén is mentőmellény volt, a kapitány hangosbemondón adta az utasításait.
Vasárnap borús-derűs időben átmentünk Badacsonyba, és ki is kötöttünk.
Megmásztuk a hegyet, akartunk is ebédelni, de a pincérek nem nagyon ugráltak körül minket. Ott hagytuk őket. Ne panaszkodjanak ezek után, hogy nincs elég vendégük. Pedig nem volt telt ház, mégsem vettek észre minket. Úgy kell nekik. Egyébként a zenészek sem tetszettek. A kilátás természetesen, az csodálatos.
Valahogy nem vettük észre a hegytől, hogy milyen csúnya felhők közelítenek, mennyire igyekeznek befelé a vízről a vitorlások, mi meg siettünk át Fonyódra még a zivatar előtt. Hát nem sikerült átérni. A víz közepén akkora villámlás-mennydörgés kíséretében érkező zivatarba kerültünk, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. Szembe jött velünk a katamarán, az volt az egyetlen látható tájékozódási pontunk. De mire Fonyód közelébe értünk, ugyan bőrig áztunk, de még a nap is kiderengett.
A parton átöltöztünk, megszárítottuk a napsütésben a vitorlákat és a mentőmellényeket, biztonságból azért vett nekem Zoli egy kis védőitalt, és meleg kávét is, azután indultunk haza. Jankáék is Lilláék is megérkeztek már, finom vacsorával vártak minket.
Tartalmas, változatos, eseménydús hétvégénk volt.

Nyaralás '12

Szépen haladok a matrózinaskodásban, már elmentünk Szemesre is kettesben, Zolival,  közben nagyokat pancsoltunk a vízben, Lellén aludtunk. Elég jól ment a kormányzás is, van egy olyan halvány gyanúm, hogy a nyakam a széljelző görcsös bámulásától állt be, amit azóta próbálok kilazítani. Talán sikeresebb lenne, ha tornáztatnám, nem pedig locsolókannát cipelgetnék Pilisszentivánon. De annyira élvezem a kertészkedést. Gyermekkoromban  látott módszerek jönnek elő bennem.
Csodálatos tíz napot nyaraltam ott Loláékkal, igazi gyermekparadicsom az a telek, az a ház. Janka még felfújható úszómedencét is vásárolt. Az egész család belefért, még Janó is elterülhetett benne.
A földszint kellemes hűvös, még a legforróbb napokban is, a kertben mindig találtunk hűs, szellős játszóhelyet.
Pancsoltunk, agyagoztunk, növényeket, madarakat tanulmányoztunk, cicát, nyulat etettünk.
Nem sokat angoloztunk, de mesét, zenét hallgattunk sokat. Néhány napra még a Dédi is velünk volt, de alig várta, hogy mehessen Budakalászra Marcit kényeztetni.
Most Jankáék elrepültek Brüsszelbe néhány napra, én pedig itthon vagyok és nem tudom mihez is kezdjek hirtelen.
A délelőtt mosással és netezéssel telt. Mire elolvasgattam az új bejegyzéseket, kigyönyörködtem magam az új fényképekben, a nyakam újra görcsbe rándult.
Pedig mennyit tudnék még írni!