Szépen haladok a matrózinaskodásban, már elmentünk Szemesre is kettesben, Zolival, közben nagyokat pancsoltunk a vízben, Lellén aludtunk. Elég jól ment a kormányzás is, van egy olyan halvány gyanúm, hogy a nyakam a széljelző görcsös bámulásától állt be, amit azóta próbálok kilazítani. Talán sikeresebb lenne, ha tornáztatnám, nem pedig locsolókannát cipelgetnék Pilisszentivánon. De annyira élvezem a kertészkedést. Gyermekkoromban látott módszerek jönnek elő bennem.
Csodálatos tíz napot nyaraltam ott Loláékkal, igazi gyermekparadicsom az a telek, az a ház. Janka még felfújható úszómedencét is vásárolt. Az egész család belefért, még Janó is elterülhetett benne.
A földszint kellemes hűvös, még a legforróbb napokban is, a kertben mindig találtunk hűs, szellős játszóhelyet.
Pancsoltunk, agyagoztunk, növényeket, madarakat tanulmányoztunk, cicát, nyulat etettünk.
Nem sokat angoloztunk, de mesét, zenét hallgattunk sokat. Néhány napra még a Dédi is velünk volt, de alig várta, hogy mehessen Budakalászra Marcit kényeztetni.
Most Jankáék elrepültek Brüsszelbe néhány napra, én pedig itthon vagyok és nem tudom mihez is kezdjek hirtelen.
A délelőtt mosással és netezéssel telt. Mire elolvasgattam az új bejegyzéseket, kigyönyörködtem magam az új fényképekben, a nyakam újra görcsbe rándult.
Pedig mennyit tudnék még írni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése