Bábozás, fogócska

Hogyan lehet összekapcsolni a barátkozást, a levegőzést és a bábozást? Úgy, hogy Vivikével a nagymamája kíséretében elmentünk a Corvin bevásárlóközpont játszóteraszára és vittünk magunkkal zacskóbábokat.
Gyorsan megpakoltunk egy hátizsákot négy flakon ivólével, autóskártyával, apró mesenyomdás kártyácskákkal, és négy zacskóbábbal. Az sem árt, ha könyv nélkül ismerünk néhány verset, mert akkor nem kell keresgélni hol a könyv, (nagyiknál, hol az olvasószemüvegem), hanem elég gyorsan rajzolni filccel három zacskóra három különböző színű tehenet, egy negyedikre egy törököt, és már mehetünk is a négy gyermekkel a teraszra.
Először letelepedtünk és ittunk egy nagyot, majd szabadon engedtük őket a jól belátható, tiszta terepen. Azért nem ártott odamenni Gusztihoz, aki nővérét utánozva egyedül felállt az egyik gombán. Nem esett le, csak félelmetes volt látni egy két éves fiúcskától. Miután kipróbálták az összes eszközt, elkezdtük a bábozást. Ivánka úgy döntött, hogy saját programot valósít meg, ezért odaadtam neki az autós kártyákat, és valóban el is játszott velük, amíg mi legalább nyolcszor eljátszottuk Móricz Zsigmond A török és a tehenek című versét. Nagy sikerünk volt az ott lévő kisgyermekek és anyukák körében, de mi is jól szórakoztunk.
Ezután újabb szabadprogram következett, a fogócska nem sikerült túl jól, mert amikor a lányok mondták Ivánnak, hogy "Fogj meg, ha tudsz!" Erre Iván Vivike után szaladt, és hamarosan meg is fogta, szó szerint, és csak fogta, és fogta és nem engedte el, mert további utasítást nem kapott. Vivi egy idő után elunta, és nyafogni kezdett, az anyukák, nagymamák pedig jót mosolyogtak, hogy még egy fogócskát is meg kell tanulni egy kisgyermeknek.
A végén még egyszer báboztunk, akkor már Iván is csatlakozott, pontosan tudta hogyan kell játszania az egyik tehén szerepét, tehát szemmel tartott minket, amikor látszólag az autóskártyákkal volt elfoglalva. Közben kicserélődött a közönség is, nagy dicséretet kaptunk az előadásunkért, amit meg is érdemeltünk.
Azért a hazavezető utunk is érdekes volt. Egyedül hoztam haza a négy gyermeket. Elvittünk egy babakocsit, amibe Gusztit ültettük bele, és azt négyen toltuk, így nem kellett senki után szaladgálni, senki nem maradt le.
Most szépen alszanak, mert nem kell nagy terület, hogy szaladgáljanak, levegőn voltunk, Gusztit sem kellett figyelmeztetni, hogy a cigicsikk az nem játék, ne szedje fel, és kutyákat sem sétáltatnak a teraszon.