Családi korizás

Végre sikerült összejönni egy kis családi korizásra az Omszki tóra. Természetesen sokat gondoltunk a család távollévő tagjaira is. Már Guszti lábán is volt kori, és mindenki kicsit fogta a kezét, a legeredményesebben Ancsi, aki jutalom falatkákat is adott neki, amikor már inkább szeretett volna hazamenni. Lola pedig a kis hokiütővel száguldozott Lillával, s mikor elkezdődött a nagy játék, alig tudtam lebeszélni, hogy ő is beálljon apja mellé a csapatba.
Janka nem állt be játszani, mert azt már nem viselték volna el a gyermekek, hogy mindkét szülő vidáman hokizzon, míg ők a pályán kívül keringenek.
Nagypapa is kipróbálta a korit, nagyon óvatosan, nehogy egy váratlan jéghibán elcsússzon. Természetesen én főleg Loláék körül keringtem a szikrázó napsütéses tavon, időnként Dédi mamával is váltottam egy-két szót, aki nagyon élvezte a hosszú bezártság után a szabadságot és a dédunokákat.
Közös ebéd nem volt, mert Jankáék hazamentek, mi pedig elmentünk a veresi Dédihez, azután megvártuk Ancsiéknál Lillát, és siettünk a Magyar színházba. Ancsi is velünk tartott, de nem az Osztrigás Micit néztük meg, hanem a Háromszögek előadást. Nagyon jól játszottak, és olyan élmény volt, mintha közöttük ülnénk.
Jól sikerült nap volt csak Viktorék és Ágiék hiányoztak.