Várom a "négyest"

Szeretném már újra együtt látni a "négyest", vagyis a négy unokánkat együtt.
Biztosan még nem írtam le százszor, hogy olyan gyönyörűek, de mikor meglátom őket egy hosszabb szünet után, olyan hihetetlen, hogy sokkal szebbek a valóságban, mint amilyennek az emlékeimben őrizgetem. Méghogy túlzásokba esnek a nagyszülők! Akkor miért csodálják meg őket idegenek is?
Annyit okosodnak hétről-hétre! Arról már nem is beszélve, hogy milyen szófogadóak.
Nagyon élvezetes velük lenni! Ezért is sajnálom ezt a betegeskedést, mert így nem lehetünk együtt. Hálás vagyok minden fényképért amit a netre feltesznek, minden sorért, amit Eszter ír a blogjukok, és minden szóért, amit Janka elmesél mobilon.
Itt a tavasz, meg kell gyógyulnunk és együtt lehetünk végre!