Unokaszünet

Jaj, mihez is kapjak hirtelen a nagy szabadságomban!
Először is pizzáztunk és bicikliztünk egyet nagypapával. Be kell vallanom, nagyon jól esett, jól lehűtött a friss szél a Duna parton. Még mindig csodálatos az esti Budapest! (Azért hozzá kell tennem, hogy a jókedvem alapja az, hogy Lola is jobban érezte magát, már annyit csacsogott, amennyit Lilla annak idején. És olyan eltántoríthatatlanul határozott az öltözködésben, mint az anyukája volt.)
Témánál vagyok!
El is határoztam, leírok néhány sztorit róluk, ami hirtelen eszembe jut, mert igazából egy web kamera kellene, amit közben kommentálnék, hiszen minden pillanatban produkálnak valami szívmelengető dolgot. Na jó, tegnap Lolától elvettem a cumiját büntetésből, mert Gusztit unalmában szándékosan felébresztette. Aztán persze Nagypapához ment, és mivel beteg volt, hát alapos megbeszélés után vissza is kapta, s valóban egy nagyot aludt.

Reggel gyorsan egy adag mosásával kezdtem, azután megigazítottam az üveges szekrényben Lola által szétzilált fényképeket. (Neki már szabad rendezkednie, mert már nagylány.) - Őszintén, tényleg olyan nagylány már! Olyan gyorsan!
Ivánka is követeli a jogait, nem győzzük eldugni előle a kisszékeket, amelyek segítségével egyre magasabbra tör. A legaranyosabb talán, amikor a konyhát elzáró korlátot kinyitja, betotyog és utána gondosan visszazárja. Ilyenkor nem lehet egyszerűen kitenni, valami izgalmasabbat kell kitalálni a gáztűzhely helyett. Olyan nagyszerűen eltöltjük az időt együtt, hát még ők hárman!