Nagyon jó, hogy berendezkedtünk a babázásra, mert így bármikor fogadhatjuk őket. Most sem volt sok időm készülni, mert orvoshoz kellett mennem, kaptam is gyógyszert és remélem nem kapják el a torokgyulladást. Most már jobban vagyok, de elég kellemetlen állandó orrtörölgetéssel babázni.
Iván nem értette miért nem adtam a szendvicsemből falatkákat neki.
Nagyon jó kisfiú, csak tegnap este haragudott meg rám, mert nem értettem meg mit szeretne. Csak sírt a fektetésnél, és "anyázott". (Vagyis mondogatta: anya, anya, anya.)
Egy idő után feladtam, és azt mondtam, hogy kijövök tőle, és majd a nagypapa megoldja.
Így is történt, fél perc múlva már aludt is.
Csak ma délelőtt jöttem rá, hogy miért nem akart nekem elaludni. Tegnap felfedezte az anyukájának az egyik blúzát, és mondogatta, hogy anya, anya. Ami azt jelentette, hogy szeretné, ha odaadnám neki. Én pedig azt, hittem, csak megjegyzi, hogy kié.
Ma délelőtt mostam, és levettem a vállfáról a blúzt, mert egy másikat tettem rá. Iván felkapta, és nagy örömmel bedobta az ágyába, aztán játszott tovább. Emlékeztem annak idején Viktor is nagyon szeretett a ruháimmal aludni, ha nem voltam otthon. És valóban, ebéd után Iván olyan örömmel feküdt le az ágyába, és gyönyörűen elaludt ölelgetve az anyukája blúzát, felé sem kellett néznem, -igaz, nem is tudtam volna, hiszen Anti már követelte az ebédjét.
Mosolyogva ébredt, és most már be is fejezem, mert segíteni szeretne a gépelésben, és nem egyezik az elgondolásunk.
Pedig mennyi mindent tudnék még írni, persze nem árt, ha készülődök, hiszen Janka megígérte, hogy ovi után idejönnek Lolával és Gusztival, hát lesz itt móka, kacagás, éjszaka pedig jó nagy alvás, legalábbis a gyerekeknek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése