Már nem várok tovább, hogy megkapjam a születésnapomról készült képeket, ahol már mind a négy unokám felköszöntött. Olyan nagy öröm együtt lenni! Kaptam gyönyörűséges virágokat, kertészkedő eszközt, színházjegyeket és természetesen sok-sok mákos gombócot. Valamiért diétáztam akkor, mégis napokig csak gombócot ettem és citromos Gösser sört ittam, rendbe is jött a gyomrom. A színházi előadások is nagyon jók voltak. Kaptam belépőjegyet a Láthatatlan kiállításra és vacsorára. Mindenkinek ajánlom, mert egészen más szemmel nézi a világtalanokat ilyen program után.
Nem is a születésnapomról szeretnék írni, hanem arról, milyen jól éreztük magunkat vasárnap Mezőtúron Ivánkával. Hosszú idő után végre verőfényes napsütéses hétvégénk volt.
Szombaton inkább Mamáztunk, és végre sétáltunk két órát a Pilisi erdőben is, ezt szeretnénk gyakrabban megtenni, hogy összekapcsoljuk a látogatást egy-egy kirándulással. Mama nagyon örült nekünk, most éppen Zoli új piros pulcsija ragadta meg a figyelmét. Hazafelé menet betértünk Budakalászra, hogy a másik Mamát hazavigyük, de nagyon elfoglalta magát az almafeldolgozással, nekünk pedig sietnünk kellett, hiszen még vásárolnunk is kellett, mielőtt Loláék megérkeznek hozzánk.
Tehát vasárnap elvittük a Pesti Mamát Mezőtúrra, az édesanyja sírjához, és Ivánkát is magunkkal vittük. Olyan kis vagány szerelésbe öltöztette őt Eszter, - mint mindig. Nem tudom mondtam-e már, (Viktor már igen, a Playboyban) hogy mennyire sokra értékelem Eszter jó ízlését. Ha elindulnak valahová, pillanatok alatt a négytagú család úgy néz ki, hogy már készíthetnék is egy divatlap családi címlapfotóját.
Szóval Iván megérkezett egy kis táskával, amiben minden szükséges ruha benne volt, és még egy napi élelem adag is. Természetesen mi is csomagoltunk, és Mama sem indult el üres szatyrokkal. Iván végig aludt az oda és vissza úton is, de amikor kiszálltunk, akkor aktív volt. Gyönyörűen evett, és derekasan kivette részét a sír körüli munkálatokból. Hát azt látni kellett volna, ahogyan gyomlált, kapált, ültetett, vizet hozott, és a környéken tevékenykedő embereket is elbűvölte. Ezt csak az tudja elképzelni, aki már látta a kis másfél éves tüneményt. Egy temetőben különösen nagy élmény látni ilyen tündér kisgyermeket rendezgetni a sírt, mert valahogy eltűnik az emberekből az elmúlás miatti szomorúság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése