Amihez hozzátartozik a fűnyírás is, amit olyan jól megoldott Zoli. Ki tudott vinni, és a fűnyírót is beraktuk ügyesen, az egyik telken nagy nehezen végigmentem a fűnyíróval, a másikon végigszaladtam, ugyanis ott kevesebb a fa, és Zoli egy hosszú kötéllel húzta a fűnyírót, én csak irányítottam, és szinte futottam utána, felfelé az emelkedőn. Lefelé könnyebb volt húzni, és nagyon gyorsan végeztünk is a nehezebb telekkel. Hiába többet ésszel, mint erővel, főleg, ha nincs elég erő.
Másnap már csak nyaraltunk Erzsikééknél, játszottunk az ikrekkel, pontosabban kicsit tettem-vettem is a kertben és ők örömmel nyüzsögtek körülöttem. Jó volt végre nyugodtan leülni és beszélgetni velük, hosszasan reggelizni a teraszon, jót ebédeltünk a Dédi étkezdéjének teraszán, -ha nincs nagy autósforgalom, akkor kellemes a terasza,- azután leheveredtünk kicsit a hűvös szobában, majd egy hatalmas fagyi kehellyel a kezünkben nézegettük az új főtéren a szökőkutat. Azután már indultunk haza, a tüzijátékra, amit persze csak az ablakból néztünk. Gusztit mégsem hozták Jankáék, mert elcsúszott a programjuk, így megnéztünk egy filmet azután jót aludtunk.
Vasárnap egy belvárosi sétát tettünk, azután örömmel vártuk Lillát, aki tele élménnyel érkezett meg Székről, egy népzenei táborból.
Most már napi tevékenységem lesz Viktorék blogjának követése, és igyekszem magunkról is írni.
Olyan jó nézegetni róluk a képeket! Köszi!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése