Kártyázzunk!

Előkerült a kártyás doboz. Rengeteg autós kártyánk van Guszti örömmel nézegeti, rakosgatja, két évesen nagyon élvezi, övé a szétnyitott vendégágy, amit este átad nagypapának, hogy pihentethesse a lábát, ha hazajön a munkából.
Tegnap a mesekártyát vettük elő, és odáig jutottunk, hogy azonosítsuk milyen mesék vannak rajta. Valahogy leragadtunk a Csizmáskandúrnál és meghallgattuk lemezen. Nagyon romantikus, és hasznos, mert időnként megakad, és amíg meg nem bökdösöm, addig ismételgeti a szöveget, ami kisgyermekek számára még érdekes is.
Ma reggel a hangszerkvartettel kezdtük, de csak végignéztük a hangszereket, és megneveztük. Ez bevezetőnek elég is volt. Lola már néhány hangszert ismer, és fel is ismer hallás után.

Gondoltam itt az idő, hogy lejátszunk egy Csacsi Csabi játszmát.
Elővettük a csomagot, megnevezte Lola az állatkák nevét, és örömmel vette észre, hogy minden fiú állatnak lány állatka párja van. Akkor Gusztit is be lehet vonni. Igen ám, de amikor magyaráztam, hogy a Csacsi Csabinak nincs párja, és az a vesztes, akinek a kezében marad, Lola kijelentette, hogy a Csacsi Csabi csak Gusztié lehet, hiszen ő a fiú. Kész.
Ilyen egyszerű a dolog!
Szerencsére van időm gondolkodni, hogy hogyan tovább, mert Janka értük jött, és csak holnap délután jönnek újra.