Buék 2011

Vége a csodálatos téli szünetnek, az ünnepeknek, amikor unokázhattunk kedvünkre.
Sikerült megvarrni a hercegnői ruhát, úgy izgultam milyen fogadtatásban lesz része. Kiderült, hogy Csipkerózsika ruhát varrtam, ami Lola szerint a csipke szóból és a rózsaszín becézéséből származik. Egy egyszerű, rózsaszín szatén anyagból készült ruha, de hosszú és nagyon pörgős, hiszen a szoknya része egy egész körből szabott. Lola nagyon elégedett volt, és a csipkét nem is hiányolta. Csak az alap ruha készült el, az is egy teljes napig tartott, több időm nem volt már. Majd folytatom a szülinapjára, most már képzettebb vagyok a témában. Sajnos nem tudom olyan szépen megvarrni, mint ahogyan tervezem.
Sokat unokáztunk már karácsony előtt is, gyakran itt is aludtak, ezért az idén sem rohangáltunk ajándékok után. Azért megtettük a tiszteletkört, összevásároltunk mindenfélét az unokáknak, de a fő ajándékok vásárlását az idén is kellemes körülmények között oldottuk meg.
Beültünk nagypapával az emlékezetes IMBIS helyén lévő étterembe, és ott nyugodtan megbeszéltük, mit is ajándékozzunk a családnak. Azután elmentünk a Művészetek Palotájába és vásároltunk sok-sok belépőjegyet, különféle műfajú előadásokra. Elhasználtuk az utalványainkat, és nem kellett a csomagolással sok időt tölteni. Ehhez még ajándékoztunk egy-egy vacsora meghívást a koncertek előtt, és természetesen gyermek felügyeletet is vállalunk.
Vettünk egy naptárat, hogy feljegyezhessük a dátumokat, mert a családunk létszáma szépen növekszik. Sajnos fogyatkoznak is, de szívünkben mindenki velünk volt, akik már nem lehetnek közöttünk, azok is. A hófödte temetőkben a világító mécsesek elsüllyedtek a hóban, mégis meghitten világítottak, és valahogy nem okozott fájdalmat az elmúlás ténye. Talán azért nem, mert látom a folytatást az unokáinkban.