Egyenlőre nem folytatom a hercegnői ruha varrását, mert közben Lola felfedezte a balett szépségét. Kapott karácsonyra egy matricás öltöztetőbabás könyvecskét.(Valójában már a szülinapjára szántam, de mikor eljött hozzánk, hiányolta, hogy számára nincs ajándék a karácsonyfánk alatt, hiszen most náluk ünnepelt a család, így gyorsan odacsempésztem a könyvecskét, és Gusztinak is néhány kisautót.)
Mai szóhasználattal élve, ez nagyon bejött. Minden oldalon három lányka van, (éppen, mint a három unokatestvér) és különböző balettekből egy-egy jelenetet mutat be. Ez még kevés lenne, ezért a három lányka egyéb helyzetekben is felöltöztethető.
A Hattyúk tava rövid zenés meséje magnókazettán még megmaradt Lillának, és van egy balett filmünk róla DVD-n, a Kirov Színház előadásában. Nem akartam elhinni, hogyan nézhet végig kétszer is egymás után egy alig négy éves kislány egy balett filmet. Azóta fehér balerina ruhát szeretne, már meg is vettem a fehér anyagot hozzá,- milyen jó, hogy egészen olcsón lehet szép anyagokat kapni. Csak most megint törhetem a fejem, milyen fazonú legyen a ruha, hogy könnyű, de pörgős legyen, ne csússzon le a derekán, egyedül is fel tudja venni, stb. A legnagyobb probléma mégis az, hogy színház jegyet is kap majd a szülinapjára, Lilla elviszi a Hattyúk tava gyermekelőadására a Művészetek Palotájába. Ott milyen ruha lesz Odetten? Biztosan valami hasonlót szeretne Lola is.
Közben azért zajlik az élet, hiszen három fiú unokám is van, és ők is bűvölnek rendesen, és igyekszem a vizsgákra készülő Lillát is egy ici-picit kényeztetni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése