Nagy készülődés után, teletömött autóval és 11 órás utazás után érkeztünk meg Lolával. Sokat énekeltünk, beszélgettünk út közben, szerencsére a torkom akkor még nem fájt. Lola élvezte a megállókat, a tiszta mosdókat, főleg ahol még gyerek kézmosó is volt, az apró vásárlásokat. Nem sikerült gyerek zenét, -mesét készíteni, így ismét Szabó Magda: Für Elise hangoskönyvét hallgattuk út közben, ami ébren tartotta Nagypapa figyelmét. Az enyémet már nem annyira, hazafelé már elszundítottam rajta, pedig Lola is állandóan csacsogott, nem tudott elaludni, csak az utolsó fél órában, mert nagyon izgatott volt. Egyszóval jól utaztunk.
Mennyire jó volt együtt lenni, még a torokgyulladásom sem rontotta el ezt az élményt. Csak egy kicsit módosított a programokon, többnyire én voltam, aki otthon maradt az alvó gyermekekkel. Még mindig volt apró szépítgetés a lakáson, új íróasztal vásárlása, szerelése, birtokba vétele. Függöny, illetve roló vásárlása, felszerelése, kertészkedés az erkélyen, két virágláda közös beültetése, a maradék növényt a kertbe ültettem el. Nem tudom milyen lesz a virágláda, hiszen még nincs gyakorlatom ebben.
Nagy felfedezésünk a gyermekdalok, -mesék a net-en. Olyan szépen elcsendesítettük a fáradt, nyűgös, civódó gyermekeket vele, és Nagypapa gyönyörűen elaltatta mind a hármukat egy szobában, miközben csendben zenét hallgatott, vagy regényt olvasott Eszter notebookján.
Olyan otthonosan éreztük magunkat, tetszik a tágas, jól berendezett lakás.
Mindig csodálkozom azon, hogy Eszter annyira szerényen ír a főzési tudományáról, de akkor hogyan rendeztek be egy minden igényt kielégítő konyhát? Az egyik skypolásnál a gyerekek úgy burkolták a gusztusos, vékony palacsintát, aki erre képes, annak nagyon jó érzéke van a főzéshez, csak nincs még gyakorlata.
Amikor Eszter azt írja a blogjukon, hogy nem történt semmi, akkor kora reggeltől késő estig minden pillanatban jár az agya, mit hogyan szervezzen meg, és ezt meg is teszi, mert a fiúk rendezése, fürdetése, öltöztetése, átöltöztetése, etetése, étkezések után letörlés felsöprés, felmosás, lemosás, ruhák rendben tartása: áztatás, mosás, (az alagsorban), teregetés, ruhák hajtogatása, helyére pakolása, és emellett még jut ideje a gyerekekkel a játszásra, én még azt sem tudtam felfedezni, hogy melyik legódarab melyik autó alkatrésze, Eszter pedig még meg is építi a fiúkkal, rendszeresen mesél nekik, sőt, gyönyörűen énekel, (nekem is sokat fejlődött a hallásom a gyes alatt), sétálni mennek, ami a hűvös időben a sok ruha miatt nehéz , vásárolnak, közben a szelektíven gyűjtött szemetet elrendezik. Ezek után még szerénykedik a főzési tudományával. Nagyon büszke vagyok Eszterre! Különben mitől lennének olyan gyönyörűek, okosak és ügyesek a fiúk.
Szóval nagyon élveztem a jól berendezett konyhájukat, szívesen szöszmötöltem benne. Nem kellett sokat főznöm, hiszen a dédimamák akkora adag készételt küldtek, Nagypapa pedig olyan csodálatos túró"bongoc"-ot, és rántotthusit készített, hogy öröm volt nézni, ahogyan burkolták.
Szóval jókat ettünk, megkóstoltuk a helyi pékség remekeit, a városnéző, játszótérpróbáló programjaink is jól sikerültek, ha fittebb lettem volna, akkor többet mentünk volna. De így is csodálatos volt.
Most pedig számolom a napokat a karácsonyi találkozásig.
2011. november 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése