Téli szünet

Szépen süt a nap és én nem merek kimenni sétálni a torkom miatt.
Azért sokkal jobban vagyok mint tegnap, amikor még tanítanom kellett. (Borzasztó egy tanár vagyok, mindig tanítok! Azért lassan ráeszméltek, hogy a munka nem mindig kellemetlen, alig akarták abbahagyni csöngetéskor.)
Orvosnál nem voltam, még egy napot adok magamnak, és lámpázgatok, teázgatok, (időnként vörösboros meggylevest is, lehet, hogy ettől vagyok ma jobban) vagy azért, mert itt van Lola és Guszti.
Készülődünk karácsonyra, várjuk Ivánkáékat, és a nagy nap Loláéknál lesz az új házban, Pilisszentivánon.
Már letesztelték hogyan fér el sok ember náluk. Jól sikerült a próba, jól megtervezett kis házacska, miközben segítettünk a készülődésben és a gyermekszórakoztatásban már azon törtem a fejem, hogyan népesítjük majd be karácsony délutánján.
Jól állok az itthoni készülődésben, még függönyöket is mostam, annak örömére, hogy a múlt heti eső felfrissítette a hosszú poros őszi levegőt.
Még néhány szatyor "papírkincset" kell biztonságba helyezni, nehogy Antika megkóstolgassa. Valahogy olyan gyorsan szaporodnak ezek a kincsek.
Megyek is a dolgomra, amíg alszanak.
Közben egy hét ki is maradt a készülődésből, mert Zoli elvitt egy fogadásra, ahová Lilla szakmai tanácsai mellett egy hétig varrogattam a ruhámat. Jól összehoztuk a végén. Csak öt kiló súlygyarapodás, meg sem látják rajtam, mégis át kell alakítani a ruhatáram.
Karácsonyra is elterveztem már a ruhámat, Lola kedvében szeretnék járni, van némi igazítás a ruhán, hogy a mai divatnak jobban megfeleljen.
Megyek is.