Guszti fél

Tegnap este megérkezett Lola és Guszti. Nagy örömmel kezdtek el játszani, gyönyörűen vacsoráztak, előtte pedig skypoltunk Ivánkával és Antikával.
Tüneményesek voltak, Iván, mikor meglátta Lolát, azonnal a gép elé telepedett, és mondókát mondott, énekelt, és még a sárga villamosról is mesélt a képeskönyvéből. Lola is viszonozta, hamarjában nem a legjobb könyveket készítette ide, mégis együtt utánozták néhány állat hangját.
Guszti is megpróbálta magára vonni a figyelmet, de a vacsora illata csábítóbb volt, ezért inkább elköszöntünk.
Nagypapát nagy örömmel fogadták, fürödni is vidáman mentek, az esti mesélés kicsit hosszabbra nyúlt a szokásosnál. Lola fáradtan feküdt az ágyába, Guszti viszont nem akart a kiságyban maradni. Szerencsére Kati nagyi telefonon elmesélte, hogy Guszti fél. Beszélgettünk vele, nyugtatgattuk, megígértem, hogy melléfekszem anya helyére, de még ez sem tetszett neki, a mi szobánkba, a mi ágyunkon akart velem elaludni. És valóban, egy pillanat múlva hallottuk nyugodt szuszogását. Sajnos nem sokáig, mert nagyon náthás, ezért sokat köhögött éjszaka. Reggel már nem reklamált, miért van a saját ágyacskájában.
Délben a békától félt, hiába mondtuk, hogy a békák a tó fenekén alszanak, azért kellett fognom a kezét, amíg el nem aludt. Hamarosan ismét felébredt, mert köhögött. Néhány könyvet tettem a kiságy két lába alá, és most ismét elaltattam. Használ a ferde kiságy? Majd meglátjuk.