A tegnap délutánunk is nagyon aktívan telt.
Míg aludtak kimostam nagypapa munkaruháit, megfőztem, elmosogattam, és előkészítettem az újabb zsacskóbábokhoz az anyagokat. Régebben pálcikabábból volt a Kiskakas gyémánt félkrajcárjának figurái csak már nagyon viseltesek, törött pálcikákkal. A figurákat ráragasztottuk a zacskókra, és már játszottuk is a mesét Lolával. Guszti csatlakozott, és vállalta a kiskakas szerepét. Örömmel kukorékolt, Lola pedig lelkesen mondta utánam a mesét. A gyémánt félkrajcár szó nagyon nehezen ment, de a játékot nagyon élvezte. Csak a mese vége nem tetszett neki, hogy a gazdasszony egyedül él a kakasával, ezért a szolgálót kinevezte apukának és egy öltöztető babát kisgyereknek. Így éltek tovább boldogan.
Közben megszáradtak a korábban kimosott babaruhák. Nem egyszerű babaruha, hanem népviseletes menyasszonyi ruha, amit az Anyukám varrt Lilla babájára. A blúzt lyukhímzéssel készítette el. Van egy száras, csipkés bugyogó, (csak ennek kellett kicserélnem a gumiját) két csipkés alsószoknya, és a felsőszoknya selyem. Nem raktam le, és ki sem vasaltam, mégis olyan szépen áll a babán, Lola nagyon elégedett volt az öltözékkel. Még Iván sem idegenkedett a babától, talán mert fátylat is tettünk rá, és így nem dominált a baba műhaja, amitől nagyon berzenkedik, bezzeg a valóságos szép hajat szívesen simogatja.
Tehát az esti program gyermeklakodalmas volt. Kazettán megtaláltam a Galgamácsai gyermeklakodalmas című összeállítást, és azt néhányszor végighallgattuk, a végén még a fiúk is táncra perdültek, Guszti csak fordult el is szédült, el is esett. Nem is tiltakozott, amikor megfürdettem, és ágyba raktam, persze még nem aludni, csak a kedvenc könyveit nézegetni.
Ekkor érkezett meg Viktor, gyorsan megkereste a szerszámokat, ami kell a bútorok szereléséhez, evett egy kicsit, pótvacsorát adott Ivánnak és Lolának, azután el is rohant. Iván vidáman fürdött, de alvás előtt sírva emlegette szüleit. Máskor egyedül aludt el, most vigasztaltam, simogattam, és gyorsan én is lefeküdtem, mert az ágyunk mellett van az ágyacskája. Erre meg is nyugodott, és reggelig hang nélkül aludt. (Egyedül aludtam a három unokámmal, mert nagypapa elment röplabdabajnokságra. Nem izgultam, mert azért a szülők telefonközelben voltak.)

Jó, hogy most ilyen sok bejegyezést lehet olvasni, remélem majd Wiesbadenből is nyomon követhetjük mi történik éppen:)
VálaszTörlés